Karafiáth: A politikai pedofília élethosszig mérgezi a gyerekeket

360 ezer forintra bírságolta az óvodában kampányoló Orbán Viktort a Nemzeti Választási Bizottság. És nem először tette, kedves vezetőnk visszaesőnek bizonyul, mutatva ezzel (is), mennyit számít neki a törvény, ha az épp nem tetszik neki.

Szóval az OVB 2010 március végén már odacsapott. Akkor az MSZP emelt kifogást Orbánnak a zuglói zeneiskolában zajlott akciója ellen, és a testület megállapította, hogy a Fidesz miniszterelnök-jelöltje megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. A beadványozó szerint Orbán Viktor szavazásra buzdította a diákokat és a tanárokat, továbbá népszerűsítette pártját, miközben a törvények szerint “nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet (…) párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható”.

Feltehetnénk naivan, hogy Orbán nem tudta, mit cselekszik. Ám most már ez sem áll – nyilván tisztában volt azzal, mit tesz, és azt is tudta, hogy az elmarasztaláson kívül (és a hír majd persze csak az ellenzéki sajtót járja be) egyéb retorzió nem követi a törvénysértést.

Szerintem ezt a hülyeséget, hogy nem lehet nyomatni oviban-suliban, ki is veszik majd a következő választás előtt, mert miért ne, mi ez a baromság.

Bár úgy is okoskodhatnak, hogy minek kivenni, csináljuk úgy is, csak kicsit többe kerül, de pénzünk van dögivel, legalább a látszat legyen valahogy jogállami.

Minden rezsim szereti bevonni a gyerekeket, de hittem és reméltem, az én életemben ez már nem lesz divat. Ám a Fidesz egyre többször használja kampánycélra a gyerekeket. Három éve, március legvégén a mórahalmi kormányablak megnyitóján a kicsik arról szavaltak, milyen remek ez a fejlesztés, és hogy hálával tartoznak szüleik nevében ők is mindezért. A fellépést az önkormányzat szervezte, állítólag a szülők beleegyeztek mindenbe. (Persze próbálj meg nemet mondani.)

Ugyanezen a nyáron az váltott ki vitát, hogy óvodásokat tereltek ki a kerítéshez, ahol a kicsik köszönetet mondtak a katonáknak, az ő igazi hőseiknek. Idén is mennek tovább, persze, miért ne mennének, Simonka György például a saját fiát is bevetette tótkomlósi ovis akciójában. Másik szép kép Miskolcról, amikor Csöbör Katalin fideszes országgyűlési képviselő egy Soros-tervet leleplező szórólapot nyújt át egy babakocsiban üldögélő gyereknek Miskolcon.

S hogy mi a következmény? A legkisebbek közé is beférkőző gyűlölet, amire egyre több a bizonyíték.

Tavaly februárban megdöbbentő és szégyenletes székelyföldi farsangi videó járta be a sajtót. Ebben gyerekek adtak elő darabot rendőrökről és migránsokról. Kántáltak mocsok Merkelről, arról, hogy a migráns helye a börtönben van. Egy kislány a gyermekével Szíriából érkező anyát alakított, a másik gépfegyveres rendőrt.

Részlet a műből:

Gyerek2: Rendőr vagyok a javából, szólj csak nekem, ha bárhol tolvajt látsz vagy migránsot, elkapom én, meglátod. Az éjjel is dolgoztam, egy migránsot elkaptam, fegyverét elkoboztam, s szinte meg es pofoztam. (…) Csoda, hogy meg nem fulladt. Ilyen bolond világot, hát aztán még ki látott? No, de gondolom ezér’ a főnököm megdicsér. S hátha még az es lehet, fizetésemen emel.

Gyerek1: Mi vagyunk a migránsok, a tévébe a sztárok. Újságba’ es ott vagyunk, Merkelnek bébokszolunk.”

És a szülők röhögnek, önfeledten. A gyerekek pedig érzik, sikerük van. Sikerük, tehát igazuk. Jól csinálták, jól gondolják, tehát jók. A meggyőződéses szülők így áldozzák be a gyereküket, már kicsiként elvéve tőlük a differenciált, árnyalt gondolkodás eszméjét. Mert akik jelszavak közt, ideológiától átfűtött közegből érkeznek, nehezebben (és ritkábban) kérdőjelezik meg a szüleiktől kapott elveket. És megy, öröklődik a gyűlölet tovább.

Az Abcúgon Fődi Kitti hosszú cikkben járta körül, hogy a helyzet immár odáig fajult, hogy a legtöbb gyerek szemében Soros maga az ördög. Hogy a migráns már szitokszó és a gyerekek is a terrortámadásoktól rettegnek a legjobban.

Azt írja a tanárnő a cikkben:

Alapvetően a kormány idegenellenes propagandája pedagógiailag nagyon aggályos – mintegy “hivatalos fórumként” kelti azt a látszatot, hogy a problémákért felelőssé lehet tenni komplett népcsoportokat, kultúrákat. A fiatalok közbeszédében, gondolkodásában ez mély nyomot hagy. A kormány legitimálja a gyűlöletkeltést és a gyűlöletbeszédet, nincs az a kötelező hit- és erkölcstanóra, mely ezt kompenzálhatná.

És más értelme is van a gyerekeket bombázni.

A példaképeink nagy részét gyerekként, kiskamaszként választjuk. Gondoljunk csak bele, mekkora hatással volt ránk egy-egy tanárunk, milyen erősen tudott befolyásolni egy-egy, az adott pillanatban akár még érthetetlen, értelmetlen, de a többségnek tetsző dolog.

A gyerek óhatatlanul alkalmazkodik, kritikai érzéke fejletlen. Emlékszem, milyen büszke voltam, amikor a november hetedikei ünnepségen én szavalhattam! Szinte égtek a mondataim! Másik, kicsit idősebb barátnőm képes volt egyhetes munkával egy Klara Zetkin szobrot készíteni az ünnepségre kartonból! Mert ez volt a suliban a dicsőség, ez volt a norma. Képlékeny anyag a gyermek elméje, könnyű formálni. Ezért is gusztustalan ezt az eszközt bevetni. Persze kormányunk nyilván tekintélyelvű kis pártkatonákat szeretne nevelni. Mert ezekre van szüksége. Hívekre. Pszichológiailag bizonyított, hogy azokból lesz jó alattvaló, akik ilyen rendszert látnak maguk körül, akik belenőnek a tekintélytiszteletbe. Nem véletlen, hogy az oktatás a poroszos modellt preferálja, és nem véletlen, hogy a hagyományos családképet (tekintélyes apa, kiszolgáló anya, engedelmes, halk gyermek) sulykolják. Ilyen példákkal a gyermek könnyebben befolyásolhatóvá, irányíthatóvá válik, és felnőttként is gyermeki szinten tartható. És tudjuk, a gyermek vágyik az apára. És megvan a mi jó apánk!

Sokan még nem értik, mi a baj ezzel az egésszel (megsimítja a drága jó áldott Viktor a buksikat, és a gyerek boldog, hogy ekkora emberrel találkozott, ekkora ember ereszkedett le hozzá; ehhez méltóvá kell válni!), de szerencsére egyre többen emelik fel szavukat a politikai pedofília ellen.

Van már fb-csoport, a cikkek egyre szaporodnak. A gyerek nem kampányeszköz!

A gyűlöletpropaganda nemcsak a mát robbantja szét, hanem a gyerek jövőbeli életére is veszélyes. A University of California és az University of Zurich kutatóinak 2015-ben közzétett tanulmánya súlyos eredményeket tár elénk. A náci propaganda hatását vizsgálták 1996 és 2006 között készült német közvélemény-kutatások adatai alapján. A tudósok azt szűrték le: ha a társadalomban egyébként is jelen lévő félelmekre és hiedelmekre épít a propaganda, akkor a legfiatalabb korosztályra tud a legnagyobb hatással lenni. És ami a legrémítőbb: ez a hatás tényleg élethosszig tart. Vagyis az ideológiával korán és hatékonyan beoltott lélek később is sokkal fogékonyabb lesz a gyűlöletre és a negatív nézetekre. Aki gyűlöl és aki fél, az bezárkózik, frusztrálódik, elszeparálódik. Gőgje és agresszivitása marad az egyetlen fegyvere. Ilyenné akarunk válni? Hagyjuk, hogy a következő generáció öröksége ez legyen? Most még dönthetünk.