Poszt ITT

Karafiáth: A Kutyapárt léptesse vissza a jelöltjeit!

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2018. 03. 25. 09:23

Elégedjen meg a kotkodácsolós médiatörténeti szenzációval.
Korábban a témában:

Aki sokallja a közmédiára szánt milliárdokat, vigasztalja magát azzal, hogy a köztévének az elmúlt években voltak feledhetetlen pillanatai.

Nézzük az én top five-omat, az elmúlt pár év médiatörténeti felvillanásait! Direkt nemcsak a megújult köztévé emlékei között mazsolázok – hiszen akkor rögtön a 2015. március 15-i első adásnap összes bakinak becézett ordas szakmaiatlansága elvinne minden pálmát – , hanem kicsit távolabbról futok neki. Távolabbról, de azért nem a ködbe vesző múltból, valahonnan onnan, amikor már pártunk és kormányunk szeretetteli irányítás alá vette a médiumokat, kirúgva sok régi szakembert, ezzel egyidőben behozva a műsorkészítéshez kevésbé értő számos újat.

Az ötödik

Ötödik helyen egy bájos jelenet áll. Könnyes szemmel idézhetjük fel a Duna Televízió Kívánságkosarának azon adását, amikor a technikus óriásit vetődve, TEK-eseket meghazudtoló mozgáskultúrával próbálta megmenteni a műsort.

A negyedik

Most is jól esik, és kicsit idő-, pontosabban időjárásszerű felidézni a leginkább egy dobozban maradt kísérleti filmet idéző meteorológiai jelentést. Mély értelmet nyer a havazásban hallgató riporter, akit elhagytak a szavak; a felvétel mutatja létünk hiábavalóságát, a kérdéseinkre felelő süket, kozmikus csöndet.

A harmadik

A harmadik helyezett az idén nyáron a bajai halászléfőző versenyen remeklő riporter, aki produkciójával nem mellesleg radikálisan kitágította a képernyőképesség fogalmát. Bencze Péter az ország kedvence lett, megmutatta, hogy egy dögunalmas közvetítést is lehet másképp csinálni.

A második

Elmondhatatlanul nagyot ütött az alábbi műalkotásértékű híradórészlet, a CAF alacsony padlós spanyol villamosok átadásáról készített etűd. Egyszerre volt költői és szürreális ez a csillagos eget ostromló alkotás. Hihettük, ez a munka megugorhatatlanul magasra tette a lécet, és a köztévén nem is lesz rá mód, hogy bárki megelőzze.

Az első

Gondolhatnánk, hogy a felsorolt csodálatos pillanatokat csupán picinyke emberi mulasztásoknak, aprócseprő hibáknak, megbocsátható botlásoknak köszönhetjük, így aztán a pár sor múlva kiderülő első helyezett szándékos trollkodásával nem vonhatóak közös versenybe. Erre csak azt tudom mondani, hogy ha egy médiumot szándékosan lezüllesztenek, nem lehet a véletlen számlájára írni, ami történik.

És akkor első helyezettet hirdetve kimondom: a kotkodácsolással a Kétfarkú Kutya Párt médiatörténetet írt, vitte a prímet, álló ováció érte.

Vannak persze, akik szerint ez egyáltalán nem volt vicces. Meg hogy sokkal több értelme volt annak, amit a Momentum vagy amit Juhász Péter csinált. Igen ám, de gondoljunk csak bele: a köztévét ellágyultan bámuló célközönség fel sem fogja, amit hall. Mit neki egy felsorolás arról, mi nem hangzott el zsibbasztó csatornáján, amikor ő amúgy ezen a kellemetlen öt percen kívül úgyis csak arra kíváncsi, amit hallani akar, és a mindennapi migránsozását már megkapta.

Mit kezdjen a valódi kérdésekkel, amikor csak az érdekli, mikor dobják meg még egy Erzsébet utalvánnyal?

Így tehát bármily karakánok ezek a megmozdulások, az ingerküszöböt nem érik el.

Ám egy Nagy Csirke már valami, az megmarad. Még ha nem is érti a mezei magyar, miért és kiért kotkodácsol az arcába a boldogtalan szárnyas, elindul róla a beszéd. És talán páraknak leesik valami abból, mi ez az egész. Vagy legalábbis fel kell tennie a kérdést: hogy mi van, ezt lehet a mi szent tévénkben? Mi történik? Mi az üzenet? Mi ebben a kampányolás?

Még ha esetleg elintézik annyival, hogy ez egy viccpárt baromsága, akkor is kinyílhat pár szem. Lehet, eddig is csak a szemenszedett kotkodácsolást hallottuk?

Én mindenesetre azt gondolom, hogy a Kutyapártnak most kellene visszavonulnia, kiszállnia. Visszaléptetni a jelöltjeit. Mert minden rájuk adott szavazat kuka. Elégedjenek meg ezzel a dicsőséges médiatörténeti szenzációval, örök emlékkel. Mert nem kétlem, hogy sokan szavaznának rájuk, demonstrációs célzattal. Csakhogy már nem elég demonstrálni.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ebben a percben fordultunk rá az őszre

Kommentek

5603647 03.08.2018 Flowers at the photos of the three Russian journalists killed in the Central African Republic, from right: Orkhan Dzhemal, Kirill Radchenko and Alexander Rastorguyev, outside the Central House of Journalists in Moscow. Ekaterina Chesnokova / Sputnik
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.