Poszt ITT választás 2018

Karafiáth az Orbán-beszédről: Jó hülyének lenni?

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2018. 03. 18. 14:11

Rémületes és döbbenetes volt nézni az ünnepi menetelőket. Vélemény.
Korábban a témában:

Mi üthetett kedves vezetőnkbe, hogy már nyíltan fenyegetőzik?

Kiknek szól ez az üzenet?

Azoknak, akik már most se merték meghívni Alföldit egy szimpla beszélgetésre? Azoknak, akik úgy tesznek, mintha híreket szerkesztenének? Azoknak, akik már kérés nélkül is öncenzúráznak, akik már észre sem veszik, de minden mozdulatukkal és gesztusukkal hajbókolnak?

Vagy az úgynevezett ellenoldalnak?

Vagy netán azoknak, akik azt érezték, van valami remény? Azt hiszem, főképp nekik.

„Csak az kiabál, aki fél”  – énekli a Hiperkarma.

Én örülnék legjobban, ha végre ennek az illetőnek is oka lenne félelemre. De attól tartok, nem szabad még túlzott következtetésekre ragadtatnunk magunkat a Hódmezővásárhely utáni reményteli jóslatokból. Mert a baj mélyebbről fakad. És az alapkérdés ennyi: jó hülyének lenni?

A félelem hatásait több kutatás elemezte. Abban nagyjából egyetértenek a tudósok, hogy a félelem csak bizonyos szintig működik az elvártaknak megfelelően. Ha már túlzottan rettegünk, az rendszerint elzárkózásba, menekülésbe torkollik. És figyeljünk csak: normális esetben és normális körülmények között kételkedésbe.

Fotó: Bielik István / 24.hu
Fotó: Bielik István / 24.hu

Csepeli György szociálpszichológus is elemzi a jelenséget, és kitér arra, hogy nem csupán vállalati modelleknél illetve reklámnál (például életbiztosítási reklámok esetében elriasztó hatása van a lehetséges tragédiák túlzottan éles bemutatásának), hanem politikai attitűdök alakításánál is nagyon kell figyelni arra, miként “használjuk” a félelmet. Mert hosszú távon a negatív érzések felkeltése inkább taszít, mintsem vonzana. Na de milyen időintervallumokról beszélünk és milyen környezetről? A kampánygépezet működtetői valószínűleg nem tudták/tudják bemérni, hol kezdődik a hosszútáv. Persze, akik az örökkévalóságra rendezkednek be, melyet csak a választások tagolnak, valóban nehezen fogják fel, hogy teszem azt egy ember élete  – sorsa, jövője, lehetőségei – nem játék. Hogy az ember nem csak bábu, figura, amit kényük-kedvük szerint kiüthetnek.

Nekem amúgy nem a démoni szándékokkal van problémám (ilyen mindig volt, van és lesz), hanem azzal, hogy eddig milyen simán, olajozottan működött a dolog, és hogy akiknek szólt, akiket manipuláltak és mozgattak, milyen játszi könnyedséggel vetették alá magukat a játékszabályoknak (persze ez is mindig volt – mintha sosem tanulnánk a történelemből).

És milyen sokan vannak még most is, akik nem látják be, mire megy ki ez az egész. Egyszerre rémületes és döbbenetes volt nézni az ünnepi menetelőket. Akik a gyűlölet zászlaja alatt elhitték, hogy ők a békéért lépegetnek. Mert a szándék ugye egy dolog. Azt hinnék, a józanságon, az észen és a szíven ki kellene csorbulnia ennyi ostobaságnak, nyers és kendőzetlen stupiditásnak és gonoszságnak. De nem és nem. És ha végigvesszük a puszta pszichológiai vizsgálatok tükrében, miért is nem történt még meg a tömeges váltás (hiszen rég kontraproduktívnak kellene lennie a permanens gyűlöletpropagandának), akkor szomorodunk el igazán.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás

Mert az ugye világos, hogy egy józan és egészséges társadalomban jó pár éve (de legesleg a hatalom ördögi arcát immár kendőzetlenül megmutató nyári kék Soros plakátoknál) mindenkinél átfordult volna valami másba az egész sorosozás, migránsozás.

De nálunk nem ez történt. Nálunk beépült a félelem, és egyre több és több kellett belőle. Eleinte elég volt kicsit borzongani. Aztán jött a mártózás, majd az elmerülés. A tocsogás. Otthonossá vált az egész. Végül akkora ereje lett, hogy elsőrangú életszervező erővé válhatott. A gondolkodás helyére fészkelődött. Gyűlölködöm, tehát vagyok. És ez a mentalitás megmutatja az ország szellemi állapotát. A kutatók rendkívüli figyelmet szenteltek annak a kérdésnek, hogy milyen érvelési, meggyőzési technikákat kell alkalmazni ahhoz, hogy egy politikai üzenet hatásosan beépüljön az agyakba. Arra jutottak, hogy ott működik a sulykolásos, azaz a mindig ugyanazt az egy dolgot mutató propaganda, ahol hülyéket kell meggyőzni. Azaz, ahol figyelmen kívül lehet hagyni az egyén döntési kompetenciáit. Ahol a kételynek nem is hagynak helyet.

Csepeli György találó szavaival élve azokban az esetekben működik csak ez, amikor a befogadóra nem jellemző a gondolkodás szenvedélye, hiányzik belőle a kritikai véna. Az ilyen nézi a „közszolgálatit”, bámulja a plakátot, és összekapcsolja a többi hasonszőrűvel a közös félelem. És elhiszi, hogy csak egy valaki segíthet rajta.

De akad valami vigasztaló: állítólag a sulykolásos propaganda csak ideig-óráig hatásos. Bár láttuk, nálunk elég hosszúak az órák, kizökkent az idő. És nem ma kezdődött. Remélem, megélem még a végét.

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2011. október 3.
Ipari alpinisták dolgoznak a Petőfi híd budai hídfőjénél található Zöld Pardon egyik bejáratának bontásán. Az újbudai önkormányzat képviselő-testülete lakossági panaszokra hivatkozva döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg a Zöld Pardon október 31-én lejáró közterület használati szerződését, ezzel 13 éves működés után jelenlegi helyén bezárásra ítélte a szórakozóhelyet. A Zöld Pardonnak október 31-ig kell elhagynia a Goldmann György teret.
MTI Fotó: Kallos Bea
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.