Orbán fenyegetőzik migrációügyben, az ellenzék meg kussol

Kellemes meglepetésként ért, amikor Hadházy Ákost azzal vádolta meg a kormánysajtó, hogy halálba kergetett egy szerencsétlen öreget, és nem azzal, hogy a Soros-tervet végrehajtva be akarja engedni a migránsokat. Ahogyan üdítően hatott rám az is, hogy Juhász Péter feleségverő, és nem (csak) kerítésbontó. Öröm a változatosság.

Elios-ügy, Mészáros Lőrinc bámulatos gyarapodása, Kósa sokmilliárdos „öröksége” és a mama sertéstelepe, ingatlanspekulációk, letelepedési kötvény, fiatalok tömeges elvándorlása, ősfák kivágása, trafikmutyi, az egészségügy helyzete, az oktatás problémái, Paks 2, putyinista cimboraság, közpénzek eltitkolása, állami megrendelések haveri cégeknek, többszörös áron elvégzett munkák és síbolások, sokmilliós támogatások, földosztás rokonoknak és haveroknak, Fidesz-közeli kastélyok és nagybirtokok, méregdrága elvtársi vadászatok, parancsuralmi rendszer a sajtóban és az állami intézményekben, a NAV és az ügyészség összefonódása a kormányzattal, szegényellenes politika és retorika, helikopterezés és rongyrázás, offshore-ozás, s a tetejébe még a régi bricsesznadrágos, a paraszton pálcával végigvágó uradalmi intézők modora, aminél csak az állami média példátlanul szervilis stílusa és primitív tartalma a bicskanyitogatóbb.

És persze mindez nemcsak a fideszesek adójából megy, hanem mindenkiéből. De most nem ez a kérdés, hanem az, hogy akinek akárcsak egyetlen dolog nem tetszik a fent felsoroltak közül, s ennek netán hangot is ad, az Soros-bérenc kerítésbontó, aki be akarja telepíteni a migránsokat.

A kormánynak és holdudvarának ez a válasza bármiféle kritikára: Soros, Brüsszel, migránsok. „Nem a vérszegény ellenzéki pártokkal kell megküzdeni, hanem a nemzetközi NGO-kal és a mögötte álló Soros Györggyel… Mindegyik Fidesz-jelölttel szemben egy sorosista jelölt lesz. Nem merik nyíltan vállalni a gazdájukat, nem mondják el, kinek a zsoldjában állnak” – fogalmazott maga a miniszterelnök (és nem Bayer Zsolt vagy Bencsik András) március 15-én.

Ez lenne a nagy Habony Művek annyiszor méltatott ördögi zsenialitása? Vagy egy teszt csak arra, meddig terjed a társadalmi tűréshatár? Netán mekkora a kollektív IQ hányados? Esetleg annak fürkészése, hogy az ország kellőképpen felkészült-e a közép-ázsiai posztszovjet térséghez való csatlakozásra? A rendszerváltás óta sokféle gyomorforgató dolog történt, a magyar népet jobbára becsapták és kizsebelték, de ennyire még nem nézték le.

A kormánypropaganda lényege nagyjából annyi, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik megvédünk titeket a betegséget terjesztő, terrorista, bűnöző migránshordáktól, melyek eloroznák a munkátokat, megerőszakolnák a feleségeiteket és a lányaitokat. Ennek azonban ára van, amit úgy hívunk, hogy NER, valódi nevén feudalizmus. Mi vagyunk az új nemesség, ti a jobbágyok, és a földesúr kötelessége megvédeni a jobbágyait. Nálunk legalább jobbágyok lehettek, amazok viszont százezerszámra telepítik majd be a hordákat, akik kiirtanak titeket.

Másfelől a Fidesz-propaganda egyre vészesebben emlékeztet az ötvenes évekbeli államszocialista szövegelésre a halódó és dekadens Nyugatról, az ottani elviselhetetlen állapotokról, csupán akkoriban ezt a fasiszták, a kábítószeres fiatalok és az elnyomott, nyomorgó munkásosztály reprezentálta, ma pedig a bevándorlók. Ha az ember a kormánysajtót olvassa, a posztapokaliptikus moziból ismert világ tárul elibé:

Folyamatosan zaklatják és erőszakolják a nőket a migránsok. Rendőrökre támadnak a migránsok. Hároméves gyereknek ad cigit a migráns. Levágták a fejét a migránsok. Felgyújtották, kirabolták a migránsok. Robbantanak a migránsok. Randalíroznak a migránsok. Ki se lehet lépni az utcára a nyugati városokban a migránsok miatt. Nincs már oktatás, nincsenek rendes iskolák, migránsbűnözés és iszlám mindenütt, a fehérek, akik megmaradtak, talán már szintén Allahhoz imádkoznak Mekka felé fordulva. Semmi más nincs Nyugaton, csak ez.

Nálunk, a nyugalom, a béke és a jólét honában is ezt akarják Sorosék és Brüsszel: betelepítést és vele káoszt, polgárháborút, iszlamizációt. Kitudódott a Soros hálózat titkosított haditerve – virít a kormánypárti oldalakon. A szlovákiai tüntetések se az oknyomozó újságíró meggyilkolása és az annak kapcsán kiömlött töménytelen mocsok miatt törtek ki, hanem mert Soros lázít a magyarbarátságáról ismert Fico-kormány ellen, hogy betelepítsen.Közben Fico lemondott, az ilyen nálunk elképzelhetetlen, nincs az a botrány, amiért itt bárki lemondana, mert nem engedhetünk Sorosnak.

Az orbáni propaganda lényegében utolérte Enver Hodzsa, Khomeini, Ceausescu, Idi Amin Dada, a Türkménbasi és a hozzájuk hasonló történelmi példaképek propagandáját, akik ugyanígy féltették hazájukat és nemzetüket az idegen imperialista befolyástól és azok ügynökeitől, azaz bármiféle ellenzéktől, sőt bármiféle kritikától.

Vajon a fideszesek azon a szellemi szinten állnak, amit a népről képzelnek, vagy végtelenül cinikusak, és úgy gondolják, hogy ezt a kis országot előbb vagy utóbb úgyis elsodorják a világfolyamatok, de addig is használjuk ki a félelmeket, és facsarjunk ki belőle, amit csak lehet?

Ebben a kérdésben, mint oly sok másban, a „demokratikus ellenzék” se ártatlan: a politikusok hallgatnak, mint az a bizonyos végtermék a fűben, illetve elkenik és relativizálják a migráció problémáját. Az értelmiségi holdudvar ír le ezt-azt, jobbára frázisokat az európaiságról meg Orbánék embertelenségéről a háború elől menekülőkkel szemben. Orbánék lopnak és leépítik a demokráciát, le kell őket váltani, el kell őket számoltatni (haha), nagyjából ennyi a mondanivaló, plusz a szokásos ígérgetések. Ha szóba kerül a migráció, a Jobbikon kívül általában egy mondattal elintézik a kérdést, hogy ez nem probléma, a kormány fújja fel az egészet, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy lopnak.

Pedig ha már naponta százszor elhangzik, tévéből, rádióból, újságból, netes és lakossági fórumokon, hogy az ellenzék menekülteket akar ide betelepíteni meg kerítést bontani, az lenne a minimum, hogy válaszoljanak. Nem a kormánynak, mert az értelmetlen lenne, mivel Orbánék nem vitatkoznak senkivel, hanem a magyar népnek. Akkor is beszélni kéne erről, ha a migráció témája jelenleg valóban azt a funkciót látja el, hogy eltereljék a figyelmet minden másról, és hazaárulónak bélyegezhessenek bárkit, aki nem ők. Az nem válasz, hogy Magyarországon jelenleg elenyésző számban vannak migránsok. Hiszen azért vannak ilyen kevesen, mert a kormány nem engedi be őket, nemde?

Aki ismer, netán olvas is, tudja, nem osztom baloldali és liberális barátaim nézeteit a migrációról, az iszlámról, a politikai korrektségről. De még az úgynevezett „európaiságról” sem, így többek között szerintem a kelet-közép-európai kis országok összefogása a német-francia-Benelux centrumot ellensúlyozandó, se ördögtől való gondolat.

A migrációt komoly problémának tartom, aminek következményei beláthatatlanok, főleg hosszú távon. Bizony kellene beszélni arról, valóban léteznek-e Nyugat-Európában no go zónák. Ha igen, mennyi? Azokban tényleg kettős jogrend uralkodik? A migránsok hány százaléka nem háború elől menekülő öreg, asszony és gyermek, hanem huszonéves és harmincas férfi, és ez mit jelent? Mennyiben volt sikeres és sikertelen az integráció? Vagy az egész nem igaz? Minden kamu, amit a kormánypárti média ez ügyben tol? Ha igen, mi a valóság? Milyen pozitív hatásai vannak a tömeges bevándorlásnak?

Talán tabu feltenni a kérdést, hogy milyen hatással lenne az országra és a társadalomra egy viszonylag rövid, történeti távlatokban pillanatnyi idő alatt végbemenő változás a társadalom összetételében? Képzeljük el, hogy egyetlen generáció alatt számos magyar településen megváltozik az etnikai összetétel, s vele a kommunikáció és az élet. Hogyan viseli el az a középkorú vagy idősebb ember, aki addig egészen másban nevelkedett? Kultúrsokknak nevezik az ilyesmit. És itt még iszlamizációról, terrorizmusról, a másfajta életmódból adódó konfliktusokról, beilleszkedési problémákról, a bűnözés növekedéséről és hasonlókról szó nincs. Ha valaki ezt képtelen megérteni, az legalább olyan érzéketlen tuskó, mint aki a terhes anyát is visszalökné a szögesdrót mögé.

Arról nem is szólva, hogy tőlünk, egy másfajta fejlődési utat bejárt, kelet-közép-európai, félperifériás és aránylag szegény kis országtól hogyan várhatja el azt a befogadó kultúrát bárki is, aminek a kialakulásához a nagyobb, gazdagabb és „civilizáltabb” nyugati országok társadalmának is évtizedekre volt szüksége? Ráadásul úgy, hogy nekünk nem voltak gyarmataink, viszont voltunk félgyarmati állapotban a történelmünk során.

Merthogy a befogadás ideológiája a gazdasági érvek mellett a nyugati ember bűntudatára épít a gyarmatosítás miatt. Ami mellesleg gazdasági eszközökkel most is folyik.

A kormányoldal a maga otromba, primitív és uszító propagandájával eleve hitelteleníti a témát. Azzal pedig, hogy úgy képzeli, bármit megtehet, mert a migrációtól való félelem mindent igazol és mindenre felmentést ad, lehetetlenné tesz bármiféle értelmes vitát. Az ellenzék pedig ehhez asszisztál a sumák hallgatással.

Akkor fogjuk ezt nagyon megszívni, amikor Magyarországnak majd tényleg szembe kell néznie a problémával. Úgy járunk majd, mint a tanmesében a pásztorfiú, aki állandóan farkast kiáltott, amikor pedig az ordas tényleg széttépte a juhokat, senki nem hitt neki.

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu