Olvasom a Délmagyarországban Horváth Zsolt svájci-magyar állampolgár esetét, melynek summája: Szegeden autózott, a mobilja a kezében volt, de nem használta, mégis megbírságolták tízezer forintra. H. Zs. kijelentette: nem fog fizetni, mert ha asztalhoz ül, attól még nem mondhatják rá, hogy eszik. A passzus szerint az autó sofőrje kézbe vett mobilt nem használhat. Ha ez így van, ez azt is jelenti, azt nem tiltja a törvény, hogy a kezébe vegye. Egyszerűsítsük le némi pornografikus példával: ha a sofőr betért egy patikába, és vásárolt egy gumióvszert, amit az anyósülésre dobott (hova máshova?), aztán vezetés közben a kezébe vette, elmélázva azon, hogy mi lesz a sorsa estére a kis doboz tartalmának, nehezen lehetne megbírságolni azzal az indokkal, hogy „használta”.
Mielőtt továbblépünk, elmondom: minap a pécsi Ágoston térnél zöldre vártam, s az előttem elhaladó, szemből jövő négy autóban füléhez szorítva telefonáltak az autó vezetői, mintha semmit sem tudnának a törvényről. Egyikük szájában cigi volt, a másik mellett, az anyósülésben egy ötéves forma kislány ült, amit (azt hiszem) szintén nem tolerál a törvény. Nem szerettem őket. Két okból: az egyik, hogy nem tartották be a törvényt, a másik, hogy veszélyesebbé tették az amúgy is veszélyes üzemnek mondott autózást. Nem túl nagy költség egy kihangosító, a füles is korrekt áron megkapható, akkor hát ne szórakozzanak a többi autózó terhére, akár engem és családomat is veszélyeztetve.
Még valami: tavalyi történet, sokszor került szóba: SMS-ezett a szeretőjével egy férj, és ennek következtében szenvedett halálos balesetet. A nő szinte belezavarodott a történetbe, úgy gondolta, ő okozta szerelme halálát.
Az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata H. Zs. ügye kapcsán közölte: az autós köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon.
Ámde ez a klasszikus „gumiszabály” több helyen is vérzik. Eleve nem csupán a mobil az, ami veszélyeztet, nem csak az vonja el a sofőr figyelmét a vezetésről. Kérdezzük meg magunktól: elvonja-e a figyelmünket egy szendvics fölfalása? Én azt válaszolnám rá: maga a falás nem, akkor sem, ha fél kezemet leköti, de ha én bontogatom ki a műanyagdobozból, az már igen. Vagy: elvonja-e a figyelmünket az ivás? A válaszom. Ha a párunk vagy utasunk adja a kezünkbe a flakont, úgy, hogy ő csavarja le a kupakját, nem, akkor sem, ha eközben normál tempóban gurulunk tovább. Sztrádán meg sem állhatunk, a szomjúságot pedig legalább annyira meg kell szüntetnünk, mint az éhséget, ismerős: napi két liter víz elfogyasztása ildomos, és ha minden deciért kihajtunk egy pihenőhelyre vagy egy benzinkúthoz, sose érünk utunk célállomásáig.
A Délmagyarország szerint az olvasás, az öltözés, a vetkőzés és a szex is elvonja a figyelmet. Ezzel is egyetértek, bár megjegyzem: egy esetben a Soroksári út elejétől, kis lámpás megállásokkal a Petőfi hídig sikerült átöltöznöm farmer, kockás ing, sportcipő szerelésemből öltöny, fehér ing, nyakkendőre. Az olvasás mindenképp kerülendő, főként az elmélyült olvasás, széljegyzeteléssel, aláhúzogatásokkal, a szexhez meg végképp ajánlom a sokkal kevésbé veszélyes franciaágyat, melyen akár mobilozni és szendvicset falni is lehet, ha unalmas a szex, melyről könyvből olvas elmélyülten a lepedő akrobatája. A veszekedés is veszélyessé teszi a vezetést, ezzel is egyetértek: vagy húsz éve a saját szememmel láttam a Balaton felé haladva az M7-esen, amikor a három kocsival előttem haladó autóba robbant bele egy Budapest felé tartó, a korláton átrepülő autó. A szörnyet halt sofőrjéről és utasáról a mögöttük és mellettük haladó szemtanúk mondták el a roncsokat szemlélve: egyvégtében veszekedtek, ők is látták, emiatt röpültek át az M7-es túloldalára.
Szóval történhetnek fura dolgok, tragikus vége lehet bárminek, ami veszélyezteti a közlekedést, de azért bánjunk óvatosan a bírságolással. Kanadában beszélgettem én versfaragó kamionsofőrrel is, az ezres nagyságrendű kilométerek nehezebben telnek, ha nem csinál semmit a sofőr. Ne tessék minket azért megbírságolni, mert megeszünk egy banánt, és azért se, ha a pohártartóból kiemelve elkortyolunk egy kapucsínót. Hadd rágcsáljunk el, ha megéheztünk egy-két pogácsát, és igyunk egy kis vizet, ha megszomjazunk. Persze, ildomos levenni a gázról a lábunkat, lassíthatunk. Ha pedig van kihangosítónk, nyomhassuk meg a felvétel gombot azon az átkozott mobilon, anélkül, hogy a kezünkbe vennénk.
Egy valamit még, és ez az, amit nem lehet kiküszöbölni: a külső hatások, az utca és az út történései, a látvány. Emlékszem, kis bulvár hír volt több évvel ezelőtt, hogy vagy tíz autós rohant egymásba Németországban, amikor Elke Sommer, a kor egyik legszebb és legjobb alakú színésznője feszülő blúzban és picinyke sortban kiszállt az autójából. Erről beszélek. Ugye, akik ezt látták, azok biztos, hogy nem mobiloztak, nem ettek, nem ittak, nem öltözködtek és nem vetkőztek, s legfőképpen nem szexeltek az autójukban. Nem veszélyeztették a közlekedés biztonságát, ámde épp a nagy figyelés közben látták meg Elkét és törték össze a kocsijaikat.
Saját emlékem: a Moszkva tér felől haladtam a Margit híd felé, amikor belehajtottam az előttem haladó autóba. Egy villamosmegállóban álló budai bomba nő vonta el a figyelmemet. A korombeli sofőr kiszállt, hátrajött hozzám, az autókra sem nézett, csak ennyit mondott:
„Semmi baj, művész úr, azt hiszem, mindketten ugyanazt a segget néztük…”
