A párizsi mészárlás óta drasztikusan megváltozott Európa. Az EU-ban jelenleg nincs ország, ami ne számolna a terrorfenyegetéssel, Brüsszelben jelenleg is statárium van. A szélsőséges dzsihadisták még nem támadtak meg kelet-közép-európai célpontokat, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem is fognak.
Az Iszlám Állam paradigmaváltása már jól megfigyelhető. Míg 2013-tól 2015 nyaráig még katonai hadműveletekben gondolkodtak a terrorszervezet stratégái, ez év közepétől a helyzet megváltozott. Visszatértek az al-Kaida iskolájához, és mind a Közel-Keleten, mind Európában szervezett terrorakciókat hajtottak végre, a helyszínre juttatott fegyvereseikkel.
Nem önként változtattak a politikájukon: a koalíciós légi csapások, az Iszlám Állam ellen harcoló helyi erők (például a kurdok) felfegyverzése, valamint Oroszország beavatkozása a szíriai konfliktusba gyakorlatilag minden offenzív katonai manővert lehetetlenné tett a halálszekta számára és minden oldalon védekezésre kényszerítette.
A koalíciós államok civil lakosságának a támadása (terrormerényletek) elsősorban arra szolgálnak, hogy egyrészt demonstrálják az Iszlám Állam még létező kapacitását, másrészt hogy félelmet keltsenek és elriasszanak országokat a konkrét fegyveres beavatkozástól.
A félelemkeltés politikája egyébként a kezdetektől fogva jellemzi az Iszlám Államot. Erre szolgáltak a túszok kivégzésének HD közvetítései, a kegyetlenkedések dokumentálása és megosztása a világgal. Kétszer is meggondolja valaki, hogy fegyvert fogjon, ha tudja, hogy, ha elfogják, élve égetik el.
Bár az Iszlám Állam a kalifátusuk kikiáltása óta fenyegeti a Nyugatot a terrormerényletekkel, most jött el az idő, hogy ezeket a merényleteket komolyan is vegyük, a fent ismertetett paradigmaváltás miatt.
Pontosan tudják, hogy vége van a dalnak, hogy rövidtávon fel fognak morzsolódni, a megszállt területeiket pedig el fogják veszíteni. Ez ellen pedig érdemben nem tudnak tenni semmit.
Nyugodtan analógiába állíthatjuk (csak és kizárólag lélektani szempontok alapján) az Iszlám Állam vezetését Hitler kormányával a II. világháború végén, közvetlenül, mielőtt az oroszok beveszik a bunkerét. Hitler parancsot ad, hogy minden létező német infrastruktúrát semmisítsenek meg. Lángokban vesszen oda a nemzetiszocializmus eszméje. A parancsát szerencsére nem hajtják végre.
Ugyanez a szempont jelenleg az Iszlám Államnál is.
Fájjon még egyszer utoljára mindenkinek, hogy ujjat húzott az Iszlám Állammal.
Amikor idén Irakban Mahmúd Szángávi kurd főparancsnoknál vendégeskedtem, a főparancsnok elmondta, hogy az Iszlám Állam azzal büszkélkedik, hogy ötezer dzsihadistát juttatott be az EU-ba. Bár ez természetesen nem ellenőrizhető adat, a párizsi terrormerényletek tükrében sajnos fel kell készülnünk arra, hogy valóban érkeztek Európába dzsihadisták.
Az öngyilkos merényletek és terrorakciókat persze elsősorban azokban az országokban szeretnék elkövetni, mely jelentős katonai/gazdasági/politikai befolyással bír Európában. Franciaország, Olaszország, Németország a prioritásaik, olyan országok, melyekben jelentős muszlim közösség él, akik között elvegyülhetnek feltűnés nélkül, ahol már vannak alvó ügynökeik, infrastruktúrájuk a merényletek előkészítésére, mint például a robbanóanyag-készítés vagy a fegyverbeszerzés.
Franciaországban sikeresen hajtottak végre terrorakciót. Ennek hatására átfogó rendőri akciók indultak, e sorok írásakor több is zajlik mind Franciaországban, mind Brüsszelben. Szövetségeseink a bőrükön érzik, mennyire komoly a fenyegetés.
Abszurd módon pont a megemelt készültségi szint Nyugat-Európában az, mely valóban a látóterébe hozhatja az Iszlám Állam számára az olyan kis EU-s országokat, mint a visegrádi négyek. Magyarország egészen a GYODA felhúzásáig aktív szereplője volt a menekültkrízisnek, a balkáni úton így hazánkon keresztül is szükségszerűen mentek el illetve jöttek vissza dzsihadisták.
Minél nehezebb dolga van egy dzsihadistának végrehajtania a feladatát (a minél nagyobb pusztítást) Nyugat-Európában, annál nagyobb valószínűséggel keres majd más célpontot Európában.
Nem hülyék ezek az emberek, hanem vadállatok, mint ahogyan fent már írtam. Nem fogják megöletni magukat anélkül, hogy közben ne próbálnák meg végrehajtani a feladatukat és a lehető legeredményesebben pusztítani.
Az is vonzóvá teszi a terrormerényletekben eddig direkt nem érintett, kisebb EU-s országokat, hogy méretükből fakadóan egyszerűen nincsenek felkészülve egy olyan volumenű, többhelyszínes terrortámadás kezelésére, mint ami Franciaországban történt. A rendőrök nem szoktak nálunk a valódi tűzharchoz, nem láttak még öngyilkos merénylőt akcióban. Nem becsmérelni akarom a magyar rendfenntartó erőket és képességeiket – egyszerűen szerencsére még nem történt ilyesmi hazánkban.
A terroristáknak pedig nem kell magyar kötődésűnek lenniük. Elég, ha EU-s állampolgárok és a határok máris nem fogják megállítani őket. Bár ellentétben a nagy nyugat-európai országokkal, a magyar muszlim közösség aprócska, ez pedig nagyban megnehezíti, hogy érdemi segítőket találjanak a terrorcselekményekhez szükséges eszközök beszerzéséhez, egy terrortámadás, – még ha nem is olyan precízen szervezett, mint a párizsi – elképzelhető. Pláne úgy, hogy az Iszlám Állam napról-napra elkeseredettebb lesz, keres olyan célpontot, ahová biztosan tud csapni.
Nem szeretnék ezzel a cikkemmel hangulatot kelteni. Minden terrortámadásnak az elsődleges célja a félelemkeltés. Ha rettegni kezdünk attól, hogy merényletet követnek el nálunk a terroristák, máris győztek. Ha feladjuk a szabadságunkat, az életünket, az életmódunkat félelmünkben, elérték az elemi céljukat.
Lehetséges, hogy merényletet fognak elkövetni Magyarországon? Igen, lehetséges. Bárhol Európában lehetséges. Egészen a Charlie Hebdo vérengzésig elképzelhetetlennek gondoltuk, hogy Európában előfordulhat ilyesmi, hogy direkt célpontok leszünk. De megtörtént.
Az egyetlen lehetséges válasz erre a terrorfenyegetésre sima állampolgárként az, hogy pontosan ugyanúgy élünk, ugyanazt csináljuk, mint eddig. Nem a mi feladatunk fellépni a terrorfenyegetés ellen, erre ott a rendőrség, a hadsereg.
Úgy győzhetjük le őket, ha semmibe vesszük. Ha nem hagyjuk, hogy fenyegetéseik hatással legyenek ránk. Állni kell és bátornak lenni. Minden körülmény között.
