Poszt ITT
A vadászat, előzetes (Array)

„Pannonhalmán tanítasz? Te vagy az a pedofil!”

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2015. 05. 27. 17:21

A pannonhalmi botrány jó ürügy a bűnbakképzésre, lehet borzadva sutyorogni és vádolni. De hol végződik a karizmatikus tanár és hol kezdődik az érzelmi zsaroló? - kérdezi Karafiáth Orsolya.

Emlékszünk még, ugye Szexuális Zaklatás Pandára (Sexual Harassment Panda) a South Parkból? Tudjuk kívülről, hogy nincsen tapi, nincsen nyúlka, és azt is, hogy áldásos tevékenységének mi lett a vége. Mindenki beperelt mindenkit, főleg a diákok a tanárokat, és a végén hősünknek Ne Pereskedjetek Pandaként kellett visszatérnie. De abban Panda bácsi sem segített, hogy pontosan hogyan határozhatnánk meg a szexuális zaklatás fogalmát: mi az, amit még oda sorolunk, és mi esik azon kívül.

A pannonhalmi hírek kapcsán már akkor, mikor csak a kiskorúak veszélyeztetése címén jelent meg a hír, rögtön pedofíliát, fajtalankodást zengett minden torok. Mintha a fogalmak így fednék egymást. Örömmel hangoztatták a bevett szólamot, miszerint ismét bizonyítást nyert, hogy minden pap gyerekmegrontó, meleg, perverz, satöbbi. Az esetet rögtön Sipos Pál ügyével vonták párhuzamba (van is párhuzam, csak a tudott tények alapján nem úgy talán…), és lehetett riogatni gyerekeket és szülőt egyaránt.

Minden pap és minden tanár bűnös – mindenkire alapvetően ferdén kell nézni, mert ki tudja. Jó ürügy ez ismét a bűnbakképzésre, lehet borzadva sutyorogni és vádolni – ebben úgyis nagyon tehetségesek vagyunk. Most belengi az egész bencés gimnáziumot valamiféle bűz, mindenkire jut a gyanúból. Aki tette, akik sejtették, de nem szóltak, és akik áldozatok voltak, mind-mind gyanúsak lesznek. „Pannonhalmán tanítasz? Te vagy az a pedofil” – ez marad meg, ez ülepszik le az agyban zaccként, ne higgyük, hogy pár hónap múlva, miután a dolog lángja elhamvad, nem csupán ennyi marad a fejekben. A zavaros ügy emléke, saját gondolatokkal megtámasztva, homályosan, és jön az oldalra pislogás, az óvatos távolságtartás.

Hol végződik a karizmatikus tanár, és hol kezdődik az érzelmi zsaroló? Nagyon jó – sőt, szerintem szükségszerű -, ha egy diák fel tud nézni a tanárjára, és egyáltalán nem tartom problémának, ha egy-egy erős, okos pedagógus a hatása alá vonja a tanulókat. Rengeteg gyerek érdeklődése terelődött így fontos irányba, sok pályát tett sínre a jó nevelő, egy-egy hatás az életünk végéig kitarthat. Egy ilyen relációban bizony kialakulhat a sémáknál lazább szerkezetű viszony: ami később szerelemmé, barátsággá, munkatársi kapcsolattá változhat.

A gond ott van, hogy ha a kezdeti időkben, amíg a hivatalos mentor-mentorált viszony áll fenn, a mentor átlépi a határokat. Ha kihasználja pozíciójából, tapasztalatából, a hierarchiában elfoglalt helyéből adódó előnyét. Ha nem csupán él a helyzetében lévő lehetőségekkel, és erejével nem pusztán a rá bízott ember szellemi fejlődésére fókuszál, hanem visszaél azzal, és olyanba rángatja bele a gyanútlan – immár – áldozatát, amivel később lehetetlen elszámolni.

Az iskolai szexuális és érzelmi zaklatás alapképlete igen egyszerű: adott egy általában elbűvölő karakterű tanár, akin csak úgy csüngnek a diákok. Ő pedig vagy kiválasztja a leggyengébb láncszemeket (jobbára nehéz sorsú, bántalmazott, gyenge, félénk, zavaros személyiségű gyerekeket, akik a többieknél is jobban vágynak egy új apa – illetve anyafigurára), és irányítása alá vonhatja őket. Az ő egója – mivel beteg – kivirágzik attól, hogy valakik felett érezheti magát.

Pár éve írtam egy regényt, a Kicsi Lilit, ami valós történeten alapult. Ott egy tanárnő zaklatta minden módon a rá bízott diákokat. Amíg a Sipos-ügy nem kapott nagy sajtót, több olyan visszajelzést kaptam, hogy ilyen nincs, csak az én agyszüleményem a történet. Nos, azóta viszont átszakadt a gát, és gyakorlatilag már azt is megbélyegzik, aki kicsit melegebb hangon szól a tanulókhoz.

Tudjuk jól, hogy Amerikában is mennyi visszaélésre ad okot a szexuális zaklatás fogalma, és örök jolly joker előrángatni. Több – egyébként ártatlan – embert is megtáncoltattak már. És a gyanút – ezt pedig szépen modellezi a Vadászat című film – lehetetlen lemosni.

Most sem kerültek elő még túl konkrét példák (és most nem akarom azt mondani, hogy a zaklatás meg sem történt, csak azt, milyen hévvel kezdett el mindenki csámcsogni a téma kapcsán), ráadásul mindenhol hangsúlyozzák, hogy a tanár szexuálisan egyáltalán nem molesztálta a gyerekeket. (Ez persze nem teszi zárójelbe az érzelmi függés kialakításának ugyancsak súlyos vádját.)

Én csak annyit szeretnék leszögezni, hogy az általánosítás, a csípőből pedofilozás veszélyes üzem. És ha túl könnyen dobálózunk a hasonló fogalmakkal, könnyen devalválódnak, és még nehezebb lesz észrevenni, ha súlyos visszaélés történik. És még nehezebb lesz a gyerekeket felkészíteni arra, miként kerülhetnék el…

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.