Stratégiai szövetséget köt a megyei jogú városokkal Orbán Viktor, ezért hétről hétre újabb helyszínre látogat el. Igazán nem szükséges hozzá rafinéria, hogy rájöjjünk: a miniszterelnök megkopott népszerűségét igyekszik fényesíteni, mikor személyesen viszi házhoz az uniós támogatási pénzeket. Valami hasonlót tett 2007 folyamán Gyurcsány Ferenc is, csak akkor a szóban forgó településeket pólusvárosoknak nevezték. Orbánnak pedig lényegesen könnyebb a helyzete abból a szempontból, hogy az önkormányzati vezetők nagy része az ő pártjához tartozik, így a tiszteletteljes fogadtatás maximálisan biztosított.
A beígért autópályák – kösse össze sztráda a megyei jogú városokat egymással, egyúttal az utak érjék el az országhatárt, szól a terv – illeszkednek Orbán azon elképzelésébe, hogy Magyarország váljék logisztikai központtá. Száz autópályát, ezeret. Másfelől viszont ez az elképzelés egyáltalán nem igazolja, amit Orbán szintén terjeszt önmagáról, hogy újító, afféle nagy európai innovátor lenne. A “termelő gazdaság” elkötelezett híveként láthatóan keveset tud a szolgáltató szektor, meg az informatika fontosságáról, hogy az egészségügy állapotáról vagy a kötelező napi tornaórákhoz hiányzó tornatermekről ne is tegyünk említést. S bár kedveli az ipari üzemek avatását, mintha nem tűnne fel neki az sem, hogy az ipar eléggé mást jelent ma, mint jelentett két-három vagy még több évtizeddel ezelőtt. Utakra, jó utakra nyilván szükség van, de hogy ez legyen a fejlesztések fő csapásiránya, bármi áron, az azért megérne egy hatástanulmányt.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
A legjobb az egészben, hogy Orbán országjárásának hivatalos célja, hogy közölje a városokkal: ők maguk dönthetnek a fejlesztési pénzekről. Mármint arról, amit nem az autópályára költenek. Tengernyi pénz felett rendelkezhetnek a megyei jogú városok, amelyeket három kivétellel kormánypárti politikus vezet. A Fidesz legendás decentralizáltságát ismerve nyilvánvaló, hogy ezeknek a pénzeknek a sorsa majd tényleg helyben dől el. Különösen életszerű ez a feltételezés azt követően, hogy Orbán világossá tette: teljesen törvényes, hogy a fejlesztési miniszterrel kettesben dönt a közbeszerzési pályázatok sorsáról. Való igaz, 2012 óta létezik a kormány fejlesztési kabinetje, ennek elnöke a miniszterelnök, amely e döntéseket hozza. Ezek után nehéz elhinni, hogy a regionális fejlesztési pénzeket majd kiengedi a kezéből.
A vidéki turné másik csapásiránya az élet nagy kérdéseinek egy lépésben történő megoldása. A menekülteket például haza kell küldeni. Teljes összhangban a bevándorlásellenes nemzeti konzultáció enyhén szólva sugalmazó kérdéseivel. Orbán azt követően ígérte be a debreceni menekülttábor bezárását és az összes menekült kiebrugdalását, hogy a múlt héten megjelent az Európai Unió javaslata arra vonatkozóan, miként osszák fel a menekülteket a huszonnyolc tagállam között. Bár a terv szerint Magyarországnak jutó 300 fős kontingens talán valóban csak a kezdet lenne, de első fázisban egyáltalán nem tűnik túlságosan megterhelőnek. Éppenséggel Orbán ezzel azt a lehetőséget kapta meg uniós partnereitől, hogy azt kommunikálhassa: az érintettek óriási tömegéből Magyarországnak csak 300 embert kell befogadnia. A miniszterelnök azonban nem politikai győzelemként tálalta fel ezt az eredményt, hanem megmaradt a teljes ellenzésnél. Ezzel pedig visszautasította azt a megoldási próbálkozást, amellyel az európai vezetők a bevándorlás ügye mellett saját belpolitikai ügyeiket kezelnék. Orbán felmondja az uniós lojalitást a kemény visszautasítással, annak ellenére, hogy igencsak kedvező ajánlatot kapott európai vezetőtársaitól, köztük párttársaitól.
Ez nem fogja javítani európai megítélését, viszont a pirézeket is utáló többség kedvezően fogadhatja a keménykedő miniszterelnöki szövegeket. Más kérdés, hogy a Jobbik mindegyre igyekszik “leleplezni” Orbánt, azt állítva, hogy csak taktikázik. Abban a Fidesz-ellenes hangulatban, ami ma jellemző, a Jobbiknak esélye van arra, hogy kihasználja a kormányfő témaválasztását. Ugyanez igaz a halálbüntetés ügyére is, ami a minapi pécsi fellépés produkciója volt. A téma “napirenden tartására” a Jobbik simán rá tud ígérni. Hiába fűzi hozzá Orbán a pénteki rádióinterjúban igen ízlésesen, hogy “én mindig csak azt kérem a vitában résztvevőktől, hogy egy pillanat erejéig legalább gondolkodjanak el úgy is a kérdésről, hogy mi van, hogyha az ő gyereküket ölték volna meg vagy az ő feleségüket vagy az ő édesapjukat vagy az ő édesanyjukat”. Orbán kiélező politikájának ezúttal nem biztos, hogy ő maga lesz a nyertese.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Debrecenben aztán a melegek kerültek sorra, igaz, kérdésre válaszolva. Orbán némi gondolkodás után reagált arra a kérdésre, hogy mit üzen a homofóbia-ellenes világnapon a homofóboknak. Hát nekik éppen semmit sem. Hacsak azt nem, hogy a dolgok jól vannak, ahogy vannak. Nix ugribugri. Mármint nix ugribugri az LMBTQ-mozgalomnak. Szép tőlük, hogy nem provokálnak, de ne is tegyék, különben szétpattannának az együttélés keretei gyönyörű világunkban. Nem esett szó a homofób megjegyzéseiről ismert miniszterelnök-helyettesről, ahogyan a szintén jelenlévő Kósa Lajos izgalmas nézeteiről sem annak kapcsán, hogy a homokos kifejezés szerinte nem sértő. Igaz, a miniszterelnöknek nem is a lábgomba jutott eszébe párhuzamként, mint az egyik elismert jobboldali újságírónak. (Tudniillik, hogy a melegség és a lábgomba ugyanolyan természetes. Csak éppen a melegség az identitás része, a lábgomba meg talán azért mégsem, ha tehetünk itt egy finom distinkciót.) Szóval, kedves melegek, minden jól van, ahogy van, több jogotok nem lesz, mint most van, és ha nem is követeltek többet, akkor nem is lesz baj.
És aki azt hiszi, hogy ez csak a melegekről szól, az nagyon téved. Ami a jogokat illeti, Orbán államában rögzített helyek vannak – a menekülttől, a közmunkáson át, a szegregált iskolába járó roma gyereken keresztül, a melegekig. És persze vannak jó helyek is ebben a szisztémában. Orbán nyilvánvalóan a létező ellenszenvekre és előítéletekre utazik, ez teljesen egyértelmű. Ezért nem lesz soha államférfi. A kérdés tényleg csak az, mikor tűnik fel, hogy az orbáni logika mindig azonos, és hogy vele szemben a külön-külön hőbörgés semmire sem vezet. Csak a közös ugribugri.
