Huszonöt évvel ezelőtt, az új lipótvárosi Láng tékában non stop árulták a könyveket, és kölcsönözték a videokazettákat, tehát mindennap, huszonnégy órán át a vásárlók rendelkezésére álltak. Akkor ehhez nem kellett engedély, elég volt elhatározni, és megbízni a környék rossz alvóiban, mégis csalatkozniuk kellett, mert egy hónap után anélkül dőltek ki a dolgozók, hogy közben a bevétel a plafonig ért volna.
Módosítottak a nyitva tartáson, és onnét ráérősen, tizenegykor tárták ki az ajtót, és tizenegykor csukták be, mert nem voltak még kereskedelmi televíziók és messze volt a legközelebbi kölcsönző. Két évvel később korrigáltak legközelebb, onnét tízkor nyitottak, mint a környék többi boltja, és tízkor zártak be, mert a TV2 és az RTL Klub megjelenése miatt jelentősen megcsappant a későesti forgalom. Azóta még egyszer változtattak, aminek következtében hétköznapokon nyolckor, hétvégén pedig hatkor húzzák le a rolót.
Összefoglalom: a tévedés minimális kockázatával megállapítható, hogy a bolt nyitva tartását huszonöt éven át kizárólag a kereslet-kínálat alakulása – magyarul: a PIAC – határozta meg. Gyökeres változás egy tavaly hozott törvény következtében állt be, ami rendelkezett „a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról”, és a többi között kimondta, hogy „ha a kereskedelem szabadságának érdeke és a magyar társadalom legfontosabb építőkövének, a családnak a védelméhez fűződő érdeke összeütközésbe kerül, akkor a családi közösségek megtartó erejét kell erősíteni”.
Fotó: Facebook/Láng téka
Ez volt az általános szabály, ami tükrözte a jogalkotó vitatható ideológiáját, ami a kivételek mindegyikénél – amit praktikusan kiskapuknak szoktak hívni – nem volt könnyen megtalálható. Erre alapozva írt a téka tulajdonosa levelet, hogy jogkövető magatartást tanúsít-e, ha úgy értelmezi a szöveget, hogy amennyiben a törvény hatálya nem terjed ki a kulturális tevékenységre, akkor vasárnaponként tarthat író olvasó találkozót. A hatóság „tájékoztató jellegű” válasza szerint van erre lehetőség, ám az esemény ideje alatt kizárólag a helyszínen megjelenő írók/költők szerzeményei árulhatók, amivel kiesett a kivételek tizenötödik pontja, mint kibúvó. Mázli, hogy megcsillant a tizennégyes, ami szerint: a jogszabály hatálya nem terjed ki a „világörökségi területen található üzletekre”. A Pozsonyi út 5. sajnos nem tartozott ide, mivel a határ állítólag a Budai Nagy Antal utcánál húzódott, szerencsére azonban ez egy következmények nélküli ország, ahol az utolsó mentsvár után is van mentőöv, amire azt írták: legyen a világörökségi területeknek puffer-zónája, és ezek tartozzanak szintén a kivételek közé! Ez pedig a Katona József utcánál húzta meg állítólag az új határvonalat, és mivel a téka a két utca közötti körülbelül nyolcvan méteres szakaszára esik, ezért a Láng valószínűleg megmenekült.
Hogy mi lesz a többiekkel?
Reménykedhetnek, mivel korábban megmondták, itt senkit sem hagynak az útszélen. Lehet, hogy erre utalt L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár egy interjúban, ahol elmondta, hogy hazánk négy nagy tavának környékén élők azért fogtak össze, hogy jöjjön létre egy olyan virtuális idegenforgalmi egység – Velencei tó, Balaton, Fertő tó, Tisza tó -, ami elég nagy ahhoz, hogy módosítsák a törvényt, és bővülhessen a kivételek sora. Amikor megkérdeztem a politikustól, hogy sikerük esetén milyen reményekkel bírnak a nemzeti parkokban élők, arra kért nagy tisztelettel, hogy ne viccelődjek.
Ami azt illette, nem volt könnyű megállnom.
