Poszt ITT

Tompa: A gyermek Mozart, avagy Szokolay for president

Írószövetség (Írószövetség)
Írószövetség (Írószövetség)

Aszongya a csávó (vesztére csabai kolbásznak álcázva ott ültem a gyűlés nézőterén), hogy ötvenhatban nem ám a Szovjetunió ellen lázadtunk, hanem Rót Manó (Rákosi Mátyás), és a kozmopolitizmus ellen!

Billegtem, reagáljak-e Szokolay Zoltánra, aki az irodalmijelen.hu -nak adott hosszú interjút, van neki elég baja, meg ‘ne ítélj, hogy ne ítéltess, valamint miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? (Mt 7:3). A kisszerű, zavaros és szánalmas szöveggel nem is igen érdemes foglalkozni, de a hajdan költőnek készülő exbesúgó konfessiójából kimaradt egy-két hangyafütyinyi apróság, amire azért érdemes emlékeztetni.

Szokolay ma nincs jelen se az irodalmi, se a politikai nyilvánosságban, pedig ott lenne a helye. Egyrészt KISZ-titkár volt és besúgó, másrészt antiliberális, divatosabb szóval illiberális dumákat nyomott már a kilencvenes évek legelején. Volt Fidesz, MDF, majd KDNP-tag, mindez végül is klasszik, par excellence NER-es tulajdonság-együttes és karrier, nem is értem, miért nem látni a többi fideszes kedves arca között az övét is ott piroslani.

Szokolay tehát az Írószövetség KISZ-titkára volt, 1984-től Havasi fedőnéven jelentett vagy száz rendszerváltó értelmiségiről, jelentéseiért pénzt vett fel, az új parlamentben két évig képviselősködött, közben az általa szervezett Közakarat Egyesület élén tüntetést szervezett pl. Hankiss Elemér tévéelnök ellen. A1991. december 12-i parlamenti ülésen jelen-nem-lévő párttársa helyett is szavazott, ami akkor még frankón csalásnak számított, Szokolay utóbb maga is közokirat-hamisításnak minősítette a dolgot. Nyomta a gombot, mint a flippert, megírtam a másnapi Kurírba, hogy olyan virtuózan játszik a gombokon, mint a gyermek Mozart. Skandalum támadt, Szokolay ’92. január 20-án lemondott, de előtte Békéscsabán, választókörzetében tartott egy politikai gyűlést, ahol felskiccelte korát megelőző nézeteit.

Aszongya a csávó (vesztére csabai kolbásznak álcázva ott ültem a gyűlés nézőterén), hogy ötvenhatban nem ám a Szovjetunió ellen lázadtunk, hanem Rót Manó (Rákosi Mátyás), és a kozmopolitizmus ellen! Tetszik érteni. Tudjukkikisazok a kozmopoilták, sőt, Szokolay elvtárs kifejezésével liberalisták. Nem ám a gombok miatt bombázta őtet az SZDSZ három gépmadara! Hanem, mert el kell őtet hallgattatni, mer’ „olyan tényekről kell, hogy hallgassak, melyek az egykori államvédelmi szervekkel, sőt, ennek és az ún. demokratikus ellenzéknek a viszonyával kapcsolatosak!” Tetszik érteni! A liberalista rótmanóéknak viszonya volt a zállamvédelemmel, mondta a besúgó, akiről már akkor sugdolózták, hogy besúgó, de csak 1994-ben, a zügynöktörvény életbe lépését követően bizonyosodott be, hogy vamzer is vót, nemcsak KISZ-titkár.  

Azért mondjuk, hogy Szokolay úr megelőzte a korát a nézeteivel, mert azóta e nézetek a köz akaratává váltak, ártunk és ormányunk legitim ideológiájává, az illiberális pártállamot támogató milliónyi hazafi hitvallásává. Ideje tehát rehabilitálni Szokolayt, és gondoskodni arról, hogy méltó helyére kerüljön, ami szerintünk a KDNP vezető testületeiben vár rá, valahol Harrach Péter és Semjén Zsolt között, esztétikailag ők kívánkoznak ide, kár veszni hagyni egy ilyen sokszínű tehetséget.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik