Országunk lassan rejtőjenői formát ölt: az elnökünket agyelszívással gyanúsítják, a celebek bűnözők, a bank arra is ráteszi a kezét, ami nincs. Röhögni nem tudunk, inkább a címben idézett Európa Kiadó-dalt hallgatjuk.
Hazánk hőse, a modern kori Rózsa Sándor, a csíki Robin Hood kedd éjjel kiszabadult a börtönből. A sajtó előre felizgatta a hírrel a népet, éjjel pedig a sátoraljaújhelyi börtön kapuinál élesítette vakuit. A hős kilépett, mosolygott, meghallgatott néhány barátságos „köszi Attilát” a vacogó szerencsés sajtómunkásoktól, akiknek sikerült lencsevégre kapniuk, majd beült egy kocsiba és tovahajtott a szabadulás 2012-es magyar valóságába.
A. Attilának hívnák normál esetben, és mínuszos kékhírekben sem szerepelne a szabadulása, ha nem ő lenne „A Viszkis”. A mi emberünk, aki taxival járt rabolni, s minden akció előtt felhajtott a skót nedűből egy-két pohárral. Aki többször lóvá tette a rendőröket, egy ízben még kalandos módon a Gyorskocsi utcából is meglógott. A nép szereti, ha kitolnak a rendőrökkel, a gonosz bankokkal. A „zsivány” ráadásul jóképű, sportos (mindenki tudja: volt hokis!), szereti a kamera. A celebvilág is parolázik vele, Csala Zsuzsa egyenesen a szárnyai alá vette.
A nép nem gondol arra, hogy a mi biztonságunkért felelős rendőrséget csapta be nevezett bűnöző (még akkor is így van, ha talán tényleg nevetséges hibákat vétettek a rendőrök). Az istenadta még mindig úgy gondolkozik, mint a Kádár-rendszerben: a rendőr, ellenőr, adóhatóság stb. ellene van, nem mellette, hát kurucos virtus kicseszni velük. A nép a bankokat is utálja (ez amúgy időnként hivatalos pártideológia is), de azért pénzét (ha van) bankokban tartja. Olyan bankokban, ahonnan a Viszkis nagy örömükre százmilliókat lopott. Ja, és nem adta a zsákmányt a szegényeknek, mint Robin Hood.
Nem tudom, hogy mennyire volt agresszív egy-egy ilyen rablásnál, de elképzelhetetlen, hogy nem félemlítette meg azokat az embereket, akik épp ott voltak, ott dolgoztak a kiszemelt bankfiókokban. A. Attila nem virággal érkezett (nem is karóval), hanem pisztollyal. Ha valakire egy rabló, még ha viszkiszagú is, pisztolyt fog, nem lehet kellemes élmény. És az a pisztoly többször is elsült, ne feledjük, egyes akcióknál volt lövöldözés.
A történetből film készül/készült, könyvet írnak/írtak. Attila ügyvédje azon kesereg, hogy egy törvény értelmében nem vehet fel busás összeget védence a sztoriért. A televíziók, lapok vetélkednek, kinek adja az első interjút. Állítólag a közszolgálat is beszállt a versenybe, hogy a köz szolgálatában, a köz pénzén népszerűsítse a rablót, aki a köz pénzét rabolta el annak idején abból a bizonyos 30 bankból.
Mindenkinek jár esély arra, hogy a bűnhődés, a megbánás után megbocsátást nyerjen, és új életet kezdjen. Még segíteni is illendő ilyen esetben. De, hogy tovább faragjuk a hős szobrát?
Esetleg megdobhatnánk egy kisdoktorival.
