Poszt ITT

Szubjektív tíz leg 2011-ből II. (nagyvilág)

Folytatódik a szubjektív legeket felsoroló bejegyzés sorozat. A második részben is olyan legeket gyűjtöttem 2011-ről, amelyekről volt szó a blogban – ezúttal a Magyarországon kívüli univerzumból.

1. 2011 legnyomasztóbb napja: július 22-én Anders Behring Breivik zavarodott norvég terrorista váratlan időben és váratlan helyen adott egy jókora pofont a nyugati civilizáció biztonságérzetének. Osama bin Laden két hónappal korábbi elfogását követően az iszlám terrorizmus bosszúja tűnt volna logikus fejleménynek, erre egy szőke, kékszemű északi bennszülött követte el az év legnyomasztóbb terrorcselekményét.

2. 2011 legdurvább nőügye: van miből válogatni, de nem lehet kétséges, hogy a babér Dominique Strauss-Kahnnak az IMF korábbi vezérigazgatójának jár. Utóbb a nemi erőszak vádja nem tűnt ugyan megalapozottnak, a lovagias részleteket nélkülöző románc tényét azonban maga az érintett is elismerte. Az összeesküvés-elméletek körülveszik ezt az ügyet is, miközben biztosan csak annyit állapíthatunk meg: a gyengélkedő népszerűségű Nicolas Sarkozynek nem jött rosszul, hogy népszerű lehetséges kihívója kiesett a versenyből. Szépségdíjas lehet még Anthony Weiner ügye, és feltétlen érdemes megemlítenünk Herman Caint, akiben sokáig Obama elnök ideális republikánus kihívóját látták, de nőügyei miatt hamar kiesett az előválasztási versenyből.

3. 2011 legizgalmasabb választási eredménye: nem volt könnyű a választás ebben a kategóriában, sok izgalmas eredményt hozott az év. Azért választottam a látszólag partikuláris finn esetet, mert egyrészt szépen példázza a európai EU-ellenes szélsőjobb nyomulását, másrészt komoly aggodalmakat okozott az egész kontinensen a finnek esetleges vétója a görög mentőcsomagot érintően. Sikerült megúszni, de nem sokon múlott. Szépségdíjas még a dán választás is, ahol viszont fordult a kocka, és részben a fent idézett norvég terrorcselekmény hatására visszaszorult a szélsőjobb, és nyertek a szocialisták egy különös programmal. Feltétlen meg kell emlékeznünk a lengyel eredményekről is, náluk most először újrázott egy kormányzó politikai erő.

4. 2011 legjelentősebb felkelése: nem lehet teljes 2011 nemzetközi összefoglalója az arab tavasz nélkül. Tátott szájjal figyelhettük, hogy egy kisebb helyi incidensből miképp bontakozik ki a kontinens teljes északi oldalán végigseprő felkeléssorozat. Azt is döbbenettel bámulhattuk, hogy ilyen éles helyzetekben mennyire nagy szerep jut a közösségi médiának és a mobil internetes eszközöknek.

5. 2011 legijesztőbb balesete: minden idők legnagyobb japán földrengésének indult, de a legnagyobb bajt a hat méter magas hullámmal érkező szökőár hozta, amely komoly károkat okozott a Fukusima I atomerőműben. Világszerte nagy erőkkel újragondolták a nukleáris energia felhasználását egy olyan időszakban, amikor épp az atomerőművek reneszánszáról szóltak a hírek.

6. 2011 legfárasztóbb EU csúcsa: keménynek tűnt a Görögország megmentését célzó, nekünk rendkívül szerencsétlenül időzített október 23.ai csúcs is. Minden szempontból überelte azonban 2011 utolsó, december 8-ról 9-re virradó éjszakán és a következő délelőttön tartott tárgyalás. 2012 első negyedévében dől majd el, hogy a kiizzadt kormányközi paktum meg tudja-e menteni az eurót és az egész nagy európai vállalkozást.

7. 2011 legzajosabb távozása a hatalomból: az egész év Görögország körül forgott, így az ország megérdemel egy önálló leget is. Az ország minden szempontból totálisan elbukott miniszterelnöke megmutatta, hogy a politikusi vér nem válik vízzé, és Papandreou sarj akkor sem adja fel küzdelem nélkül a harcot, ha mások már minimális esélyt sem látnának a túlélésre. Népszavazásos ötlete az egész világon földhöz vágta a tőzsdéket, de olyan távozási útvonalat biztosított számára, amelyen keresztül később még akár vissza is térhet.

8. 2011 legemlékezetesebb zavargása: nem az volt a kérdés, hogy lesz-e, inkább csak az, hogy mikor robban ki, és mennyire lesz nehezen kezelhető. Nagy-Britannia kemény megszorító intézkedésekbe kezdett, és az érintett csoportok tagjainak erőszakos reakcióját borítékolni lehetett. A londoni zavargások megmutatták, hogy más országok politikai instabilitásra oly érzékeny Citytől néhány kilométerre is mekkora társadalmi feszültségek képesek bármikor mozgásba hozni az utcát.

9. 2011 legnagyobb temetése: szomorú esemény, de egyáltalán nem a halott személye miatt, aki nélkül inkább csak egy apró osztással jobb hely lett a bolygó. Kim Dzsongil temetése révén azonban a világ bekukkanthatott a teljesen bezárkózott sztálinista rendszer falai mögé. A látvány, a síró, jajveszékelő, magukat dobáló emberek képe az igazán szomorú. Megmutatja, hogy a rég meghaladottnak hitt totális rendszerek ma is képesek hatalmas tömegű embert teljesen meghülyíteni. Szeretném pontosan tudni, hogy falból csinálják ezt a hisztérikus gyászt, vagy tényleg ennyire bekajálták az állami propagandát, és maguktól, őszintén így éreznek.

10. 2011 legnagyobb esküvője: a végére valami vidám dolog, temetés után esküvő, amely 2011-ben nem lehetett más, mint a brit Vilmos herceg és bájos menyasszonya násza. Az egész világot megható szirupos mese különös élességgel emlékeztetett arra, hogy a fölényes, büszke, felsőbbrendűsége biztos tudatában élő Nyugat ma már egyre inkább csak egy nosztalgikus, enyhén giccses gipszkarton díszlet, amely mögé bekukkantva egy irányvesztett, megzavarodott, helyét kereső kontinens és civilizáció látható.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik