Ennek a blognak ez volt az első éve, így semmiféle tradíciója nincs még az évvégének. Nem ígérem, hogy ezt minden év végén majd eljátszom, de még az sem kizárt, hogy veretes hagyomány születik. Az év végéig három bejegyzéssel készülök. Szubjektív legeket gyűjtöttem csokorba 2011-ből. Úgy kötődnek a bloghoz, hogy év közben volt róluk itt szó, így nem csak az évet, hanem kicsit a Kumin szerintet is összefoglalja a gyűjtésem. Az első, alábbi tízes adag a hazai közéletből válogat, a második majd a nagyvilág eseményeiből, és az utolsó napra hagyom a kakukktojást, az idén megjelent pénzért megvehető dolgokat. Ez azért lesz kivétel, mert kevésbé kötődik a blog témáihoz, de egy-két kapcsolatot azért tudok ott is majd felmutatni.
1. 2011 legnagyobb örömhíre: mi más lehetne ebben a blogban, mint a legeslegelső bejegyzésben leírt jámbor óhaj teljesülése. A történet lényege az volt, hogy páran összeálltak, aláírásokat gyűjtöttek azért, hogy lehessen B-s, tehát autós jogosítvánnyal 125 köbcentis motorkát vezetni. Elsőre elbukott az ügy, el is sirattam, de sokak meglepetésére az év végére megszületet a döntés, amelyet meg is ünnepeltem.
2. 2011 legfurcsább ötlete: furcsa is volt, sokan is idézték, idézik ma is Karácsony Gergely LMP-s képviselő, egykori elemző kollégám ötletét, amely szerint egy technikai koalícióra össze kéne állni a teljes ellenzéknek, és az így létrejövő alkotmányozó többséggel változtatni a jelenlegi kormányzó többség kétharmaddal meghozott döntésein.
3. 2011 legnépszerűbb összeesküvés-elmélete: az új alkotmány és más új szabályok egyes rendelkezéseit egymás mellé rakva született meg az elképzelés, amely szerint a következő választások elbukása után is képes lehet a mai kormányzó hatalom megbuktatni az őt követőket. Csak arra nem válaszolt senki, hogy ennek épp ésszel mi értelme lenne.
4. 2011 legélesebb vitája: egyúttal talán a legnagyobb meglepetést kiváltó döntése is volt a rögzített árfolyamú végtörlesztés lehetősége a devizahitelesek számára. Hatalmas vita indult a döntés helyességéről. A pénzügyesek éles kritikája találta szemben magát a kedvezményezettek megkönnyebbül örömével.
5. 2011 legfeleslegesebb kommunikációs bénázása: az új alkotmány vitájában sokáig úgy tűnt, hogy a „megye” megnevezést átveszi az archaizáló „vármegye” fogalma a magyar közigazgatásban. A hosszas nyilvános vita az összes lehetséges politikai költséget előidézte, és végül egy huszárvágással az egészből semmi nem lett. Szépségdíjas még a sorkatonaság kérdésének kezelése, illetve a szuperbruttó kivezetése körüli nyilatkozatsorozat.
6. 2011 legkeményebb döntése: az IMF-et illető távolságtartó, esetenként a barátságtalanság határát is súroló korábbi nyilatkozatok után meglepő volt a döntés bejelentése, miszerint a magyar kormány egy új típusú megállapodás céljával ismét tárgyalásokba kezd a Valutaalappal.
7. 2011 legjelentősebb ellenzéki fejleménye: Gyurcsány Ferenc az év vége felé új pártot alapított a szocialisták soraiból kivált hívei és más közéleti szereplők bevonásával. Egész éven át folyt a vajúdás, már februárban azt figyeltük, hogy a volt miniszterelnök elhatározza-e magát. Szépségdíjas még a 4K! megalakulása is, mivel az indulás kisebb zajkeltése óta semmit nem hallani róluk, így komolyabb díjra tőlem nem számíthatnak.
8. 2011 leghírhedtebb települése: a gyöngyöspataiak biztosan nem gondolták volna korábban, hogy ilyen erővel kerülnek fel majd az ország politikai térképére. A szélsőjobb járőrözéseivel, egy gyanús körülmények között létrejött menekítő akcióval, időközi polgármester-választással, és végül egy rejtélyes öngyilkossággal is napirendet alakított a település. Szépségdíjas még Esztergom, ahol egész évben folytatódott a független polgármesterasszony és a kormánypárti többségű közgyűlés látványos iszapbirkózása.
9. 2011 legbutább szimbolikus döntése: a budapesti Zöld Pardon bezárása alkalmas volt a jobboldalt övező káros sztereotípiák megerősítésére. Tarlós István ellenvéleménye sem zökkentette ki az újbudai városvezetést, így elveszett ifjúságom egyik kedves szórakozóhelye.
10. 2011 legkedvesebb politikai elemzője: Magyar Kornélia régi ismerősöm. Üde színfolt a férfiak által dominált politikai elemzői karban, ahol az ismert szereplők közül egyedül még a nézőpontos Szomszéd Orsolya képviseli a nőket, mindenki más menthetetlenül fiú. 2011-ben Kornéliával gyakran állítottak minket párba a televíziós szerkesztők, és mi gyakran nem is okoztunk csalódást, vitatkozunk kicsit, ám ez a vita mindig bőven a civilizált kereteken belül marad. Vagányságára vall, hogy átvett egy teljes elemző céget, és ennek jeleként a nevébe belecsente saját vezetéknevét – ettől „magyar” a Magyar Progresszív Intézet. Képzeljük el, mennyi félreértésre adhatott volna okot, ha másik kedves kollégám, Török Gábor jár el hasonlóan.
