Regionális szupervasárnapra kelhettünk. Két szomszédos országban Szlovéniában és Horvátországban, valamint kicsit odébb a tágabb értelemben vett (mondjuk a posztkommunista) régióban, Oroszországban is ezen a napon vannak parlamenti választások. Nekünk innen, Magyarországról illő mind a háromra valamekkora figyelmet fordítanunk. Az orosz folyamatokat a szemünk sarkából mindig lesnünk kell. Ez a parancs talán mélyebben ott van a szüleim generációjának fejében, de azért Európának ezen a környékén mindig is kellő érzékenységgel fogjuk a nagy keleti szomszédot figyelni, ez valószínűleg a zsigereinkben van.
A két kisebb, szintén ma voksoló ország viszont a közelsége miatt lehet izgalmas. Egymás mellett élve ugyanis a belpolitikák is óhatatlanul hatnak egymásra. A magát és politikai oldalát erőteljesen lenullázó szocdem szlovén miniszterelnök még júniusban került fel a magyar radarernyőre egy szokatlanul éles, Magyarországot kritizáló nyilatkozattal. A horvát választási kampány története viszont ennél sokkal több magyar sajátosságot hordozott. A 2003 óta hatalmon lévő jobboldali HDZ-nek minden előrejelzés szerint bukást hoz a mai választás. Vesztüket két körülmény okozza. Egyrészt sikerült egységfrontba tömörülnie az őket kihívó baloldali pártoknak, ez lett a vicces nevű Kukurikú-koalíció – mennyivel eredetibb, mintha horvát olajfának nevezték volna! Másrészt ott vannak a HDZ korrupciós ügyei, amelyek egyik látványos következménye volt a korábbi miniszterelnök, Ivo Sanader letartóztatása.
Itt jövünk mi, magyarok fokozottan a képbe. A kampány egyik legfontosabb korrupciós témája az volt, hogy a zágrábi ügyészség szerint Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója 2009-ben tízmillió eurós kenőpénzzel szerezett ellenőrzést a horvát nemzeti büszkeség részét alkotó INA olajvállalat felett. A kicsit is értelmes magyar kommentárok – amelyek nem csupán kritikátlanul átvették a kampány-üzemmódba kapcsolt horvát sajtó cikkeit – végig fenntartásokkal kezelték az ügy komolyságát. Az ügyészség két bizonyítékot tudott ugyanis felvonultatni: egy éttermi beszélgetésről készített semmitmondó képfelvételt és egy, az ügyekben nyakig benne ülő horvát politikus finoman szólva is kevésbé szavahihető vallomását.
A mai horvát voksolás így Magyarországról nézve nem is az egyébként borítékolható Kukurikú-győzelem miatt lehet érdekes – bár a baloldali összefogás receptjét biztosan többen is figyelik. Sokkal inkább azért, mert lezárul egy olyan kampányidőszak, amelyben a nemzeti érzések felkorbácsolása komoly szerephez jutott. Ilyen irracionális hangulatban bőven elég ok lehetett a dühöngésre, hogy a nemzeti olajtársaság ellenőrzése idegen kézbe került. Önmagában ezért felelősségre azonban nem lehetett vonni egyetlen politikust sem, a potenciális politikai haszonszerzéshez valamilyen bétékás tényállást is mindenképp villantani kellett.
Nem lennék meglepve, ha az elkövetkező hónapokban kiderülne, hogy a zágrábi ügyészek rossz nyomon indultak el, és valójában nincs is MOL-ügy. A hatalmat átvevő baloldalnak ugyanis a győzelem után konszolidálnia kell az egyébként súlyos gazdasági problémákkal küzdő Horvátországot. Ebbe a folyamatba nehezen illene egy elnyúló konfliktus a nemzeti olajtársaság tulajdonosával. Lehetséges tanulság? Kampányidőben mindig érdemes óvatosan következtetéseket levonni és óvatosan is reagálni. Szlovákiával kapcsolatban ez a játék most kezdődik el. Ott még várni kell a választásokig, várni kell a kedélyek nyugvására. Horvátországban viszont ma véget ért ez az időszak, így jó eséllyel újra azzá leszünk, amik mindig is voltunk egymás mellett: két jó viszonyt ápoló, egymást támogató, gazdaságában sok szálon összenőtt szomszéd ország.
