Mozgalmas évet zárt a magyar költségvetés, s az idei sem ígérkezik sokkal nyugodtabbnak. Az államháztartási hiánycélt tavaly sem sikerült eltalálni, azonban már decemberben nyilvánvalóvá vált, hogy a módosított hiánycélt egy picit fölültervezték.
Az elmúlt években nem sikerült teljesíteni a kitűzött államháztartási hiány nagyságát, helyette 2004 a kreatív könyvelésről, 2005 pedig az uniós intők garmadájáról volt híres. A 2004-es hiánycél elvétése, valamint a kreatív könyvelés a korábbi pénzügyminiszter Draskovics Tibor székébe került, de az őt követő – politikailag megbízhatóbbnak tartott – Veres János pénzügyminiszternek sem sikerült érdemben változtatni a helyzeten.
2006 sem lesz könnyebb
Idén sem lesz azonban könnyű a költségvetési számvitellel foglalkozók élete, mivel a korábban prognosztizált számokat komoly veszélyek is fenyegetik. A kormány ugyanis a célszámok szeptemberi felülvizsgálatakor a 2006-os eredményszemléletű, nyugdíjreformmal korrigált GDP-arányos hiányt az eredetileg tervezett 2,9 százalékról 4,7 százalékra emelte, ebben a nyugdíjkorrekció 1,4 százalékpont.
Tavasszal derül ki az is, hogy miként dönt az Eurostat. Az uniós statisztikai hivatal határozza két tényezőt befolyásol: az autópálya-építés és a hadifelszerelések – Magyarország esetében a Gripenek – elszámolásának büdzsén kívülre helyezését.
Hogy is volt ez?
A legtöbb adóforintot érintő trükk az autópálya-építés államháztartási körből történő kiszervezése volt, amely már az Eurostatnál is kiverte a biztosítékot. Megkapva a brüsszeli statisztikusok átiratát Veres János szeptember végén már nem tehetett mást, mint hogy elismerje: 3,6 százalékos nyugdíjreformmal korrigált terv helyett 6,1 százalékos lesz 2005-ben az államháztartás eredményszemléletű hiánya. Ezzel ugyanakkor Magyarország megsértette az uniós csatlakozással vállalt, a „túlzott hiány” elkerülésére vonatkozó EU-előírást.
Bérelt hely az uniós szamárpadban
Erre ráadásul egy év alatt már másodízben került sor: először márciusban a konvergencia program elfogadása kapcsán figyelmeztették az uniós pénzügyminiszterek az országot az egyensúlyjavító intézkedések meghozására.
Az Európai Bizottság értékelése alapján november elején az uniós pénzügyminiszterek ismét a szamárpadra ültették Magyarországot. A miniszterek tanácsa megállapította, hogy “a Magyarország által tett intézkedés eddig elégtelen válasznak bizonyult a tanács 2005. március 8-án elfogadott ajánlásaira”. A tanács azt is jelezte: aggódik a magyar államháztartás helyzete és kilátásai miatt. Az már csak hab volt a tortán, hogy Joaquin Almunia, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa még az uniós támogatások megvonásával is megfenyegette a magyar kormányt – erre még egyetlen más tagország esetében sem került sor – végül azonban a Bizottság elállt a drasztikus büntetés kivitelezésétől.
A magyar költségvetési politika irányítói számára ugyanakkor 2005-ben nem csak pofonok érkeztek Brüsszelből: a Stabilitási és Növekedés Paktum felpuhításra során az EU vezetői legitimnek ismerték el a nyugdíj-reform elszámolás uniós statisztikában történő figyelembevételének igényét, mely a GDP arányában mintegy egy százalékpontos hiányleírást jelent Magyarországnak.
Büdzsé 2006: a változatlanság költségvetése
Politikai népszerűségét megőrzendő a kormány rendkívüli – öt éven át tartó – adócsökkentő politikába kezdett, ami a költségvetés bevételi oldalán is meglátszik: több mint ezer milliárd forint esik ki.
Egy ilyen drasztikus mértékű bevétel-csökkentési döntés meghozásakor automatikusan felmerül, hogy mi lesz a kiadásokkal. A problémát pedig csak fokozzák az eurózóna-konvergencia feltételei, hiszen már a kiadások korábbi szinten tartása mellett is lehetetlennek bizonyulna az elvárt hiánycsökkentés. Ehhez képest a 2006. évi költségvetés a 2005. évihez viszonyítva sem szerkezeti, sem előirányzati szempontból nem hoz lényeges változásokat, és a beterjesztett változathoz képest az őszi-téli parlamenti vitában sem módosult érdemben a kormány javaslata. Drasztikus kiadáscsökkentésről nincsen szó, viszont a pénzforgalmi hiányt a 2005-ösnél reálisabban, annak eredeti tervének több mint kétszeresére, 1531 milliárd forintra állították be.
Az Állami Számvevőkszék és a piaci elemzők szerint ugyanakkor még így is kockázatos a hiányterv teljesülése: az Egészségügyi Alap 31,8 milliárd forintos deficitcél elérése különösen valószínűtlennek tűnik, mivel a beszedendő járulékokat a szakértői becslések szerint felül-, a kiadási oldalt pedig alultervezte a költségvetés. A kockázatok ellensúlyozandó a kormány ismét próbálkozott egy államháztartási tartalék-puffer büdzsébe történő beállításával, melynek jelentős részét ugyanakkor egyes önkormányzati normatívák emelésére és az érdekegyeztetés során megállapított bérkorrekcióra már a 2006-os év beköszönte előtt elköltötték.
