Maratoni egyeztetést követően vasárnap késő estére megegyeztek az Európai Unió (EU) tagországainak pénzügyminiszterei az euróövezet gazdasági növekedését és stabilitását biztosító szabálycsomag módosításának főbb elemeiről. Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, a pénzügyi tanács (Ecofin) soros elnöke szerint az új előírások nem változtatják meg az EU stabilitási és növekedési paktum alapvető szabályait.
A megállapodás váratlan megszületését a német igények elfogadása tette lehetővé. Egy magyar kezdeményezést is sikerült érvényesíteni az Ecofinben. Draskovics Tibor ezt külön sikerként értékeli, mert tavaly ősszel, amikor a miniszterek hollandiai informális ülésén először felvetette, “még meglehetős értetlenség fogadta” a javaslatot.
A holnapi EU-csúcsértekezleten még az állam- és kormányfőknek is jóvá kell hagyniuk a megállapodást.
 |
 |
|
|
|
Szigor ellen |
| A paktum módosításának igénye azt követően merült fel, hogy az eredetileg 1999-ben bevezetett szigorú szabályok nyomán túlságosan sok szabálysértési eljárás indult a tizenkét euróövezeti ország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) némelyike ellen, és ezek az eljárások sem nagyobb költségvetési fegyelemhez, sem bírság fizetéséhez nem vezettek. A szigoron mindazonáltal egybehangzó nyilatkozatok szerint most sem változtatnak, a cél egyebek között a fölösleges bürokrácia elkerülése. A reform vezérgondolata, hogy nehezebb gazdasági időkben több teret kell adni a tagországoknak átmeneti államháztartási gondjaik megoldására, ugyanakkor növekedési periódusban legyen az eddig előírtnál nagyobb mértékű a hiány leszorítása és a tartalékolás. |
|
|
|
|
|
|
Rugalmasabb áht-hiány
A most elfogadott módosítás értelmében az eurót sajátként használó országok gazdasági nehézségek esetén az eddiginél szélesebb teret kaphatnak átmeneti államháztartási gondjaik rendezésére, anélkül, hogy szabálysértési eljárással sújtanák őket, míg a fellendülés időszakát jobban fel kell használniuk a költségvetési deficit csökkentésére.
Valamennyi nyilatkozó kiemelte annak fontosságát, hogy a módosítással javul a paktum megelőző funkciója. Marad viszont az az előírás, hogy alaphelyzetben az államháztartási hiány nem haladhatja meg az éves bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát, a belső államadósság pedig a 60 százalékát.
A reform lehetővé teszi, hogy nehéz gazdasági időkben az euróövezeti tagországok akár négy évig is túlléphessék az előírt mértékű hiány maximumát, és a költségvetésre jelentős kihatással járó gazdasági tényezők – például a strukturális reformok, kutatási és fejlesztési kiadások, bizonyos állami beruházások – fennállása esetén meghatározott időszakra a deficittúllépést is elfogadhatónak tarthassák.
Elfogadták a német igényeket
A megállapodás megszületésében Brüsszelben a hét végén még kevesen reménykedtek, létrejöttét az a kulcskompromisszum tette lehetővé, amelynek révén Németország számíthat arra, hogy újraegyesítésének költségeit a deficit megítélésénél figyelembe veszik. Berlin GDP-jének mintegy négy százalékát az elmaradottabb keleti tartományok felzárkóztatására költi, így jelentős költségvetési megkönnyebbülést jelent számára, ha ezt az összeget legalább részben levonhatja deficitjéből. Figyelembe vették azt a német igényt is, hogy a hiány kalkulálásakor legyenek tekintettel arra, mely országok nettó befizetők az uniós kasszába.
A módosítás részletes tárgyalását januárban kezdték el az EU-tagországok, de két hónapnyi vita után egy ideig úgy tűnt, a megállapodást veszély fenyegeti. A luxemburgi EU-elnökség ezért volt kénytelen összehívni a tizenkét euróövezeti ország, illetve – azt a tanácskozást kiszélesítve – a huszonöt EU-tagország rendkívüli találkozóját vasárnapra. A két ülés összesen tizenkét órán át tartott, de végül sikerült minden felmerülő problémát rendezni.
Kedvezmény a most csatlakozóknak
A reform magában foglalja a kelet-európai országoknak azt a – magyar kezdeményezésre vitatni kezdett – kérését, hogy az államháztartási hiány mértéke a paktumban előírtnál magasabb is lehessen a költségvetésre jelentős kihatással járó nyugdíjreform végrehajtása esetén. Mint Joaquín Almunia, az Európai Bizottság pénzügyekért felelős tagja az éjszakai sajtótájékoztatón kifejtette, az ilyen reformba kezdő tagországok öt évet kaphatnak arra, hogy a reformok hatásaival megbirkózzanak, és a megfelelő szintre szorítsák a hiányt – ez alatt az öt év alatt a reform hatását egyre csökkenő mértékben veszik figyelembe a deficit megállapításakor.
Draskovics Tibor pénzügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy a mostani körülmények között ez a szabály egy százalékpontos hiányleírást jelenthetne Magyarországnak.
A reformról – elfogadása után – valamennyi érdekcsoport képviselője kedvezően nyilatkozott. Jóllehet a szöveg jelentős engedményeket jelent a kivételezések mellett kardoskodó Németországnak, a lehető legnagyobb szigorért kiállók is el tudták azt fogadni, mert – mint Karl-Heinz Grasser osztrák pénzügyminiszter leszögezte – garantálja, hogy az EU gazdaságpolitikája stabilitásorientált marad, és a módosítások nem jelentenek “biankó kártyákat” a költekezni akaró tagországok számára.
