Az Igaz történetek címmel megjelent mesegyűjteményt a szatíraíró és szónok Lucianus Samosatenus (Szamoszatai Lukianosz, 120k.-180k.) jegyzi, aki magát mindig görög műveltségű szírnek vallotta.
A sokszor egyszerűen csak az első sci-fiként jegyzett mű története igen változatos, a mesélő és hős társai kalandok egész során küzdik át magukat: a görög korban Herkules oszlopaiként említett Gibraltári-szorosnál erős szélbe kerülnek, mely hetvenkilenc napon át fúj, míg végül egy ismeretlen szigetre érnek, ahol egy medvékkel és hallal teli borfolyóra akadnak.
Útjukat folytatva forgószélbe kerülnek, mely hét nap alatt egyenesen a Holdra repíti őket, ahol a Hold és a Nap ura gombaszerű harcosok, kutyafejű, szárnyas makkokon száguldó férfiak, valamint felhőkentaurok társaságában – te jó ég, mit kellett ehhez fogyasztani? – épp háborít vív az Esthajnalcsillagért – végül a Nap serege győz, a holdlakókról pedig kiderül, hogy nők hiányában gyermekeiket a lábukon hordják ki.
A Földre visszatérve a kalandorok egy kétszáz mérföldes bálnában kerülnek csapdába, de innen végül kiszabadulnak, majd a tejtengeren, sajtszigeten, végül pedig a görög mitológiában földi Paradicsomként elképzelt Áldottak szigetén (itt találkoznak a trójai háború hőseivel, Homérosszal, egy egész sornyi mitológiai személlyel) átkelve továbbutaznak, de egy vízben lévő szakadékon át egyszer csak egy Amerikába tengerentúli ismeretlen kontinensre pottyannak, melyről eldöntik, hogy minden szegletét bejárják.
A történeteknek itt hirtelen vége szakad, hiszen Lukianosz kijelenti, hogy a kalandok nem lesznek a könyv részei. Óriási kár, hiszen az űrutazás, földönkívüliekkel való találkozás, bolygók közti harc, bolygókolonizáció, mesterséges légkör, óriásteleszkóp, óriásnövés, robot- (emberi technológiák segítségével alkotott lények), valamint a különböző bolygókra jellemző különböző fizikai törvények leírása mellett még egy egész sor elsőséget is neki szavazott volna meg az utókor.
