Így lesz teniszpálya a nappalidból

Alig pár év leforgása alatt a videojátékok megkerülhetetlen szereplői lettek a szórakoztatóiparnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az egyik legnépszerűbb lövöldözős játék, a Call of Duty sorozat legújabb epizódja, a Modern Warfare 3, két hét leforgása alatt, nemzetközi összesítésben 1 milliárd dollárt hozott a konyhára kiadójának, az Activision Blizzardnak. Ez a szám már jócskán felülmúlja a legsikeresebb hollywoodi filmek, például az Avatar bevételét is. A játékfejlesztők természetesen megpróbálják karácsony tájékára időzíteni a húzónevek megjelenését, ezért kapkodhatják a fejüket a gémerek a jobbnál jobb termékek láttán.

Fotó: Hír24 / Kummer János

Minket azonban, némileg rendhagyó módon, most nem a csillogó-villogó grafikával és mozifilmeket megszégyenítő forgatókönyvvel rendelkező, egyszemélyes játékok érdekeltek. Asztali társasjáték-tesztünkhöz híven a közösségi élményt nyújtó szórakozást kerestük a palettán. A Nintendo Wii nevű konzoljának megjelenése óta tudjuk: ehhez a saját mozgásunkkal irányítható játékok a legmegfelelőbbek. Tavaly évvégén kisebb forradalom zajlott ezen a területen: a Microsoft piacra dobta a joystick nélküli játékot biztosító Xbox 360 Kinectet, a Sony pedig a PlayStation Move kiegészítővel jelentkezett, hogy lekörözze vetélytársait.

A Hír24 mindig mókára kész csapata fogta mindhárom konzolt, összekötötte egy méretes képernyővel, és ezelőtt ugrabugrálva letesztelte az utóbbi hónapokban megjelent legjobb partijátékokat. Nektek már csak azt kell eldönteni: melyiket tennétek be a fa alá? Lehet-e egy videojáték a család vagy a barátok kedvenc időtöltése? Reméljük, összeállításunk segíteni fog abban, hogy megtaláljátok a választ! De mindenekelőtt: ejtsünk pár szót a vasakról.

NINTENDO WII, AZ ÚTTÖRŐ

Sokáig király volt a konzolok közt, hiszen hiába produkál az Xbox 360 és a PlayStation 3 brutális grafikát, azt a partiélményt évekig nem tudták túlszárnyalni, amelyet a Nintendo kifinomult mozgásérzékelője biztosított. Az ember először érezhette úgy a nappaliban, amikor a Wii-vel játszott, hogy egy virtuális pingpongmeccsen valódi ütőt szorongat a kezében a vezérlő helyett. A gép fénye mostanra kissé megkopott, de a megjelenéstől számított öt hosszú év után ez nem is csoda. Ennek ellenére mi megnéztük, tud-e még villantani a fehér kisördög.

XBOX 360 KINECT, A MINDENT LÁTÓ SZEM

A Microsoft üdvöskéje 2010 novemberében indult hódító útjára. A komolyabb videojáték-magazinok és a játékosok is forradalmi eszköznek minősítették a több kamerából és érzékelőből álló rendszert. Ennek a lényege, hogy kontroller nélkül biztosít lehetőséget a játékra, ami úgy zajlik, hogy a Kinect valós időben követi a játékos testének minden rezdülését, ezért ő – egyelőre igen szűk határok közé szorítva – a játék részévé válik. Valahogy így:

PLAYSTATION 3 MOVE, NYALJUK A FAGYLALTOT

A Wii sikerét látva a Sony is képviseltetni akarta magát a mozgásérzékelős piacon, és a Microsoft Kinectjénél kicsit korábban piacra dobta a Move-ot. Ez a PlayStation – akkor már létező – webkamerájából és egy tölcséres fagyira emlékeztető kontrollerből állt össze. Utóbbival hasonló dolgokat vihetünk véghez, mint a Wii vezérlőjével, de szebb grafikai környezetben, és egy cseppnyit nagyobb szabadsággal.

Az általunk tesztelt programokat két csoportra bontottuk: először a sportjátékokkal izzasztottuk magunkat; mostani cikkünkben ezekkel foglalkozunk majd. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a Wii Sports sikere óta nem létezhet mozgásérzékelős konzol sportjáték nélkül, a téma egyenesen adja is magát.)

KINECT SPORTS: SEASON TWO (XBOX 360 KINECT) – TOUCHDOWN A KANAPÉN TÚL

Elképzelhetetlen volt, hogy megjelenésekor a Kinecthez ne adjanak ki sportjátékot. A Kinect Sports első évadában hat sportágat: a bowlingot, a bokszot, az atlétikát, a pingpongot, a röplabdát és az európai focit próbálhattuk ki. A nemrég kiadott második szezonnal mi amerikai futballoztunk, baseballoztunk, dartsoztunk, síeltünk, golfoztunk és teniszeztünk.

A játék grafikája és menete leegyszerűsített, és nagyon hasonlít a Wii-n korábban megjelent, hasonló programokhoz. A különböző sportágak által támasztott kihívásokat aranyos kis figurákkal kell teljesítenünk akár egyedül, akár egymás ellen, osztott képernyőn.

Fotó: Xbox.com

Hogy miért jó? Mert igazi öröm egy teniszmeccsen „elütni” a labdát a kollégád mellett, aki azzal henceg, hogy milyen profin forgatta régen az ütőt. Hogy mi a baj? Amerikai fociban csak támadni lehet, védekezni nem. (Legalább is mi nem jöttünk rá, hogyan kell.) Ha társasházban élünk, garantált, hogy az alattunk lakó szomszéd a parti másnapján morcos tekintettel fog ránk nézni.

Szerintünk ilyen

“A baseball kifejezetten élvezetes volt, különösen az ütést követő futás, ahol úgy toporzékolhat mindenki – persze csak a futás imitálása kedvéért – mint gyerekkora leghisztisebb fázisában.” (Bogi)

“Kinect-tulajdonosoknak polcon a helye. Meglepően szórakoztató, szintén izomláz-gyanús játék, jópofa sportágakkal és remek zenével.” (Csilli)

“Ez inkább a gyerekeknek okozhat nagy örömet, engem nem nyűgözött le, de a célcsoport szempontjából tökéletes a kivitelezése.” (Máté)

MARIO AND SONIC AT THE LONDON 2012 OLYMPIC GAMES (WII) – RAJZFILMOLIMPIA

A konzolok hőskorának két akciósztárja (egyben nagy riválisa): a piros ruhás olasz vízvezeték-szerelő, Mario, és a villámgyors manga-sündisznó, Sonic, félretéve évtizedes ellentétüket együtt vágnak neki a 2012-es londoni olimpiának. Akárcsak a Kinect Sports esetében, itt is végtelenül leegyszerűsített játékmenettel és irányítással találkozunk, de az xboxos szoftverrel ellentétben rengeteg sportágat kipróbálhatunk.

Fotó: Olympicvideogames.com

Pozitív, hogy kis gyakorlás után bárki versenybe szállhat a gép vagy egy játékostárs ellen. Azon viszont megütköztünk, hogy a játék a semmiből előbúvó turbó ütésekkel, gyorsításokkal teljesen elrugaszkodik a valóságtól. Tudjuk, hogy nem szimulátorról van szó, de elég, ha mi kiszúrunk egymással – ehhez nem kell szoftveres segítség.

Szerintünk ilyen

“A teljesen kiszámítható, unalmas, idétlen effektekkel megáldott játék inkább siralmas röhögést, mint önfeledt kacajt csalt az arcomra.” (Bogi)

“Egyszerű, kedves partijáték, könnyen elsajátítható, de semmi több. Egyedüli szórakozásra kevés, családnak viszont kitűnő választás.” (Csilli)

“Egyértelműen gyerekeknek lett kitalálva, a felnőtteknek korántsem olyan nagy móka, mint a többi Mariós game. Viszont, ha lett volna gyerekkoromban ebből egy otthon, biztos rákattanok.” (Máté)

VIRTUA TENNIS 4 (PLAYSTATION 3 MOVE) – ENYHÉN PROFI

PlayStationre egy nagynevű, már-már szimulátornak nevezhető teniszprogramot választottunk tesztalanyul. A Virtua Tennis 4-ben a Move külön játékmódot kapott a rengeteg többi lehetőség között. Itt közvetlenül Rafael Nadal vagy Venus Williams bőrébe bújhatunk egy rövid párbaj erejéig vagy hatalmas labdákkal vadászhatunk a ránk támadó múmiákra. A futást sajnos mi nem irányíthatjuk, de a fagyi nagyon élethűen működik az ütéseknél.

Fotó: Sega.com

Kár, hogy nem használták ki jobban a Move lehetőségeit, pedig a profi teniszprogramot túlszárnyalva egy még jobbat hozhattak volna létre a készítők. Azt pedig továbbra sem értjük, hogy kerülnek múmiák a pályára.

Szerintünk ilyen

“A grafika hibátlan volt, a játékban választható karaktereket pedig sikerült (jól) megformázni a legnagyobb teniszezőkről. Jól irányítható, igazi teniszélményt nyújtó játék, amit bármikor szívesen újrajátszanék.” (Bogi)

“Élvezetes, pörgős játék, viszont a Move igencsak megnehezíti az irányítást. Kell egy kis idő, míg belejön az ember és ráérez az ízére. Akinek nem megy el a kedve negyed óra után, hogy a kontroller szerint folyamatosan luftot üt, és emellett még a teniszt is szereti, annak kötelező.” (Csilli)

“Ez volt a legjobb, mind grafikailag, mind szórakozásban. Bár lehet, hogy csak azért mondom, mert nagy tenisz fan vagyok. Ezt bármikor előszedném újra.” (Máté)

Videojáték-tesztünk következő részében bemutatjuk, hogyan változhat csatatérré vagy éppen táncparketté a nappalitok. Nemsokára jelentkezünk!

A játékokat, a konzolokat és a mozgásérzékelős kiegészítőket a Konzolok Szervize játékbolt és szerviz bocsátotta rendelkezésünkre! (1067. Budapest, Hunyadi tér 12.)