Már a régi görögök is megmondták, hogy amikor tíz év háborúskodás és még tíz év további kalandozás után nagy nehezen hazavergődsz, ne szaladj köszönni az otthoniaknak. Akkor se, ha tudod, hogy a feleséged hűségesen vár, amíg kérői, akik téged teljes joggal halottnak vélnek, éveken át dőzsölnek a királyi palotában, és kiesznek a vagyonodból. Akkor se, ha a fiad, aki soha nem ismert, valósággal istenít, és az életét kockáztatja, hogy védje a becsületedet.
Nem pontosan így mondták a régi görögök, hanem így:
Mást mondok neked én, te pedig vésd jól a szivedbe:
rejtve, ne nyíltan térj bárkáddal a drága hazába,
úgy köss ott ki, hisz asszonyban már senkise bízhat.
Szóval Odüsszeusznak az istennő, Pallasz Athéné javaslatára még van képe próbára tenni a feleségét. És hogyan is volt a tengeri kalandok során elcsábított nőkkel, akik közül kettővel Trója hódítója éveken át élt együtt? Apropó, Odüsszeusz a csellel elfoglalt, majd felprédált és porig égetett város ügyében is tartozik némi magyarázattal.
Mégis, mindennek ellenére Odüsszeusz a nyugati kultúra legnagyobb hőse. Története, az Odüsszeia pedig a világirodalom alapító műve, a mesék meséje. Mindennek ellenére? Inkább éppen ezért. Odüsszeusz gyarló és bonyolult hős. Akár modernnek is nevezhető, noha világa mindenestől távol áll a modernitástól. Ezért magyarázatra szorul, hogy Odüsszeusz mit miért tesz.
Ez az alkotói döntés azért különös, mert az elmúlt évtizedekben Hollywood is hozzászokott és hozzászoktatott a gyarló hősökhöz. Bekoszolásuk folyamatában Nolan Batman-trilógiája is meghatározó szerepet játszott. Ha Odüsszeusz annyi vért látott, amennyit Nolan rálocsol, hogyan és miért maradhat tiszta mégis?
