A műemléki védelem nem jelenti automatikusan a túlélés zálogát, nem menti meg az értéket az összedőléstől, vagy a tudatos pusztítástól, sőt, politikai célokra is felhasználható – hangzik el újra és újra. Ez sokaknak az elmúlt hetekben a hirtelen bontani kezdett tündérhegyi pszichiátria, valamint a Lázár János által a hegyvidéki Turulra mindenféle előjel nélkül kiterjesztett átmeneti védettség hírét látva vált csak igazán egyértelművé.
Az építési és közlekedési miniszter a következőképp indokolta a meglepő lépést:
A II. világháború katonai és polgári áldozatai előtt tisztelgő, XII. kerületi emlékmű szinte avatása óta politikai viták kereszttüzében áll. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy egy nemzeti jelképet és egy művészeti alkotást pusztulásra ítéljenek. A kulturális örökség védelméért felelős miniszterként egyik legfontosabb feladatom, hogy megóvjam az értékeinket. Ma elrendeltem a Turul-szobor műemléki védelem alá helyezését.
Az értékmegóvás fontosságának kiemelése az ország különböző részein sorra szörnyű, vagy akár menthetetlen állapotba kerülő kastélyokat, kúriákat, illetve magán- és középületeket látva kissé visszásan hat, hiszen az Ismeretlen Budapest, illetve Ismeretlen Magyarország című sorozatunkban is rendszeresen körbejárt témák jól mutatják: a műemlékstátusz 2024 Magyarországán sokszor csak egy jól hangzó dolog, valódi esélyt azonban nem ad, sőt, sok esetben csak csökkenti a megújulás esélyeit.
A probléma kevés esetben látszik annyira egyértelműen, mint a szalmatercsi Ruttkay-kúriánál, aminek elmúlt másfél évtizedes állapotromlását a Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME) követte nyomon. A civil szervezet nemrég megjelent Facebook-posztjában egy 2010-es, illetve egy 2024-es fotót állított egymás mellé, majd hozzátették: az értékes barokk kori műemléképület a végnapjait éli.
A képpárt nézve ez igaznak is látszik, noha az FME elnöke a kommentszekcióban hozzátette: készültek tervek a felújításra, ez azonban ismeretlen okból nem valósult meg.
Egy rövid keresésből kiderül, hogy ez valóban így történt, hiszen 2012-ben a Kékedi Építész Iroda készítette el a rekonstrukció, illetve a visszafogott bővítés rajzait, azok pedig valószínűleg azért nem futhattak végig, mert a kúria az Önkormányzat hivatalos (bár még mindig a 2014-es választási eredményeket mutató) honlapja szerint rövidesen eladósorba került.
A sokáig a Nógrád vármegyei kistelepülés egyik ékének számító kúriát a 19. század harmincas éveiben Ruttkay Károly építtette, az elmúlt kétszáz évben pedig az eredetileg fordított T alakú épület többször is átalakult, tornácát, főfalait, illetve néhány érdekes részletét azonban mindezek ellenére is megtartotta.
A kommunista hatalomátvételt követően a helyi termelőszövetkezet irodájaként, majd a TSZ szolgálati lakásaként hasznosított épület a rendszerváltás óta többször is gazdát cserélt, miközben állapota egyre csak pusztult, lassan eljutva a mai, tetőszerkezetét már szinte teljes egészében nélkülöző állapotig. A helyzeten az elővásárlási joggal rendelkező Önkormányzatnak többször is lett volna lehetősége javítani: 2013-ban például 17 millió forintos áron vásárolhatták volna meg, de anyagi helyzetük miatt ezt az ajánlatot nem tudták elfogadni.
Ez persze nem gátolta meg az újabb tulajdonosváltást: az egy hektáros ingatlan, illetve a rajta lévő védett érték ugyanebben az évben a Tourist-Art Kulturális és Turisztikai Nonprofit Kft-hez került, ami szemmel láthatóan nem figyelt az állagmegóvására.
A Tourist-Art végül kerek tíz évig tartotta kézben a kúriát, 2022-ben elindult felszámolásának részeként, tavaly júliusban az épület azonban 2,5 millió forintos kikiáltási áron (rajta az aukció lapja szerint összesen 18,5 milliónyi teherrel) gazdát váltott: a Varga Major Kft. szerezte meg (a Varga Major tulajdonosa egy idős férfi, az első évben nulla árbevételt produkáló cég tevékenységi körei között pedig mindössze építési feladatokat találunk.)
Ez már legalább a negyedik alkalom volt, hogy egy állami árverésen megpróbálták a Google legfrissebb, 2024 augusztusi utcaképe szerint részben már növényekkel is benőtt romot új tulajdonoshoz juttatni: 2021 augusztusában a NAV 7,5 millió forintos kikiáltási árral futott neki az akkor tízmillió forint értékűre becsült terület, illetve a leírás szerint „bontásra érett” kúria eladásának, de nem jártak sikerrel – épp úgy, ahogyan három hónappal később, illetve a következő augusztusban sem.
A földhivatali lapról végigkövethető történések köszönhetők talán annak, hogy az aukciós tételhez mellékelt képeket nézve a potenciális vásárlók tartottak a védettség megszüntetésének kérésétől, illetve a bürokrácia esetleges útvesztőitől.
A fiatal műemlékvédők 2010-ben, az Építészfórumon kondították meg a vészharangot a témában: akkor arról írtak, hogy az országos műemléki jegyzékben is szereplő épület országszerte egyedülálló, állapotromlása pedig a műemlékvédelmi törvények gyengeségére, illetve egy sor problémára is rávilágít. Akkor készített fotóikon jól látható, hogy a tetőszerkezet legalább részleges felújításával még elhárítható lett volna a legnagyobb probléma – a falak ázása, illetve további pusztulása –, ez azonban azóta sem következett be.
A szervezet első embereként a cikket jegyző Kecskeméti Norbert arra is felhívta a figyelmet, hogy az épületet a fogadóterébe 45 fokos szögben beállított kályhahelyek, valamint a padlástérben találkozó kéménykürtők tették igazán érdekessé, az alaprajz, illetve az alacsonyabb – a mai életvitelhez előnyösebb – belmagasság pedig ideális felújítási alapot jelentett, félő volt azonban, hogy az állapotromlás felgyorsul, hiszen a környéken élők 2010-re a 19. századi nyílászáróktól, azok tokjaitól, valamint a födémgerendák egy részétől is megfosztották a 2008-ban szerkezetileg még ép födémgerendákat mutató műemléket.
Kecskeméti ekkor hozzátette: a beázás
legsúlyosabb következménye a fafödém, elrohadása, valamint az azt tartó falazat vizesedése, majd szétfagyása, amit a szétmállás követ. Ez statikai szempontból az épület stabilitását veszélyezteti. Sosem volt érthető számomra, hogy ez miért nem akadályozható meg. Ha a tulajdonosnak nincs pénze a felújításra, akkor is az állagmegóvást elvégezheti.
Az FME pozitív példát is mutatott erre: Dabas 18. század végi, későbarokk Gombay-Dinnyés-kúriáját például a tulajdonossal együttműködve, pályázati pénzek segítségével újították fel, megmutatva, hogy a cél elérése nem lehetetlen.
