A legalább hetvenmillió (a kevésbé óvatos becslések szerint 85 millió) ember halálát hozó második világháború nyomai ma is a világ számos pontján emlékeztetnek a véres harcokra. Ezek egy része múzeumok tárlóiban látható, mások pedig az utcaképnek váltak szerves részévé – ilyenek a fegyverek nyomait sokszor még ma is viselő budapesti házak –, van azonban egy harmadik, szinte láthatatlan réteg is, aminek létezéséről ma is csak kevesen tudnak.
Ebbe a csoportba tartozik, például, a budai Vérmező, ami Budapest ostroma előtt valójában még egy teknő volt, amit később a Várnegyedben összegyűjtött törmelékkel, valamint ócskavassá vált harcjárművek és hadieszközök darabjaival töltöttek fel, de ugyanilyenek a nyolc évtizeddel ezelőtt született lövészárkok százezrei is, amelyek kontúrjai
Ezek közül gyűjtött össze néhányat egy osztrák fotós, Thomas Hartl, aki a magyar határ közelében fényképezte az aranysárga és zöld látképben futó, cikkcakkos vonalakat:
A jól látható, sötét vonalak színének magyarázata igen egyszerű: az árkokban az ásás miatt a korábban mélyen
Hasonló példákkal a Szerb Antal halálát is okozó balfi tábor környékén, illetve a Budapest védelmére 1944 őszén kiépített védelmi rendszer, az Attila-vonal túlélő, rövid szakaszain is találkozhatunk, a fővárostól ötven kilométerre fekvő Apaj határában azonban további meglepetések is érik az ország felett alacsonyan átrepülőket: az Apaji-csatorna partján ugyanis
Az egy félresikerült légitámadás szülte kráterek helyét mára akár gazdagon termő mezőgazdasági területek is átvehették volna, ennek azonban komoly akadálya volt: a szikes talajon létrejött, aprócska tavakban ugyanis
A témában 2017-ben született cikkünk szerint Vad Csaba és kutatócsapata ötvennégy tóból vett mintát, illetve figyelte meg az azokban létrejött mikrokörnyezetet, munkájuk során pedig 274 fajt azonosítottak – köztük vízi bogarakat, teknősöket, valamint több ritka vagy majdnem veszélyeztetett élőlényt is.
A tavakban a Halamphora dominici nevű alga példányai is feltűntek, amelyek Közép-Európán kívül csak a chilei, sós tavakban találhatók meg, sőt a Magyarországon a rendszerváltás óta csak kétszer regisztrált ritka rákfaj, az Eubranchipus grubii képviselői is feltűntek.
