Újabb, immár nyolcadik epizódjához érkezett az Animatiqua és a 24.hu közös videósorozata, a megsárgult fotókat, illetve évszázados képeslapokat mozgásra bíró Régi épületek meséi, amiben a tapasztalt filmesek ezúttal Budapest világvárossá válásának az Andrássy út utáni legfontosabb lépcsőfokát, a Nagykörutat mutatják be.
A ma a Petőfi hídtól a Margit hídig húzódó, kis híján hajózható csatornaként megvalósult városépítészeti projektben a Sugárúthoz, illetve a nagy tempóban folyó építkezésekhez hasonlóan szintén Bécset akartuk utolérni, sőt, megelőzni, hogy a Monarchia két fővárosa közül igenis a miénk lehessen a szebb – árulja el a film, ami arról is mesél, hogy kétszáz házat bontottak le azért, hogy a ma Szent István, Teréz, Erzsébet, József és Ferenc nevet viselő utcarészek valósággá váljanak.
Az alig kétperces, A körgyűrű címet viselő filmben a készítők egy sor helyszínt bemutatnak: a főcím előtt először a Blaha Lujza téren egykor álló Népszínházat ismerhetjük meg, mögötte pedig egy apró – a mai bevásárlóközpont és szálloda helyén álló – alacsony lakóházat vehetünk észre.
A ma már csak a kistelepüléseken, utolsó hírmondókként feltűnő épülettípus emlékétől néhány hosszú másodpercen át nem szabadulunk, rövidesen azonban a Boráros tér képét egykor uraló, egy korábbi epizódban már bemutatott, a közraktárakba érkező áru átrakodására, osztályozására, illetve tárolására született Elevátor-házzal nézünk farkasszemet. Ezután kezdődik el a délről észak felé tartó séta, aminek állomásai feltűnési sorrendben a következők:
- az Üllői út és a Nagykörút sarka, előtérben a villamossal, a jobb szélén pedig a Valéria Kávéházzal,
- a ma is egy teresedésre néző József körút 45., aminek aljában a Baross Kávéház állandó nyüzsgésben tartotta a közvetlen környezetét – a háttérben itt is alacsony, vidékies ház rejtőzik,
- ezután újra csak a Blaha Lujza téri Népszínház sarkára ugrunk, ami a kép készítésének időpontjában már jó ideje az Astoriáról átköltöző Nemzeti Színház társulatának adott otthont,
- az ezt követő képen az Oktogon sarkára lépünk át, amin az 1956-os forradalom napjaiban kandeláberre mászó emberek tűnnek fel,
- majd eljutunk a Nyugati pályaudvarhoz, ahol az első, Villamos vaspálya / Siemens-Halske feliratot az orrán hordó villamos, valamint a rég eltűnt kocsiszín látszik.
A pályaudvarra ezen a ponton egy pillanatra be is pillantunk, hogy láthassuk az ellenfényben dolgukra siető emberek kontúrját, a következő jelenetben pedig megérkezünk a végcélhoz, az 1876-os átadása után a Margit-sziget felé még huszonnégy éven át nem leágazó Margit hídhoz, arra azonban csak egy következő epizódban fogunk átlépni.
