A hazai állapotokat és a mérgező közeget hibáztatja azért, hogy ismét kiújult a daganatos megbetegedése – derül ki abból a beszélgetésből, amelyet a WMN készített Palágyi Eszter Michelin-csillagos séffel. Palágyi a legsikeresebb magyar séfek egyike, a Costes vezetőjeként kapta meg az elismerést, emellett többször választották az Év Séfjének.
A szakácsnál öt évvel ezelőtt gerincdaganatot diagnosztizáltak, ami miatt a Michelin-csillagos éttermet is kénytelen volt elhagyni. Úgy véli, hogy elsősorban a hazai toxikus közeg tehet arról, hogy betegsége most ismét visszatért. „A vendéglátóipar amúgy is ezer sebből vérzik, és még jobban kivéreztetik. Ez lelkileg megbetegíti az embert, aminek aztán fizikai tünetei is lesznek” – árulta el hozzátéve, hogy gyógyulása érdekében ismét külföldre költözik, úgy érzi, hogy lelkileg és szakmailag is fel kell ráznia magát, ráadásul a magyar egészségügyről sincsen feltétlenül jó véleménnyel.
Azért is beszélek ezekről a dolgokról, mert nekem már nincs vesztenivalóm. Az utolsó szalmaszálat is elvették. Ez az ország annyi mindent elvett tőlem, hogy már nincs mit elvegyen.
Az alapvetően külföldi közegben – Ausztriát, Írországot, Angliát és Franciaországot említi – szocializálódott séf úgy véli, hogy bár büszke magyarnak vallja magát, az elismerést eddig kizárólag külföldön kapta meg, sőt, magyar sajátosságnak tartja, hogy nem értékelik egymást Magyarországon az emberek. Mikor gyógyulása után Dubajba szerződött, hosszú idő után felszabadult, és ismét olyan munkakörnyezetet talált, ahol szívesen dolgozik. Kilencvenfős stáb dolgozott alatta, és néhány hónap alatt a Michelint beleértve egy sor fontos elismerést nyertek.
A magyar berkekből azonban ezzel kapcsolatban mégsem dicséretet hallott vissza: „amikor a sejk az első héten odajön, és üdvözöl az országában, majd elmondja, mennyire örül, hogy végre itt vagyok, és megígéri, hogy méltó helyemen fognak kezelni, az leírhatatlanul jó érzés. Ugyanakkor pár hónap múlva azt hallgatom, hogy Magyarországon azt pletykálják rólam szakmai körökben, hogy én Dubajban csak mosogatok, mert nem kaptam más munkát.”
Palágyi más szempontból sem elégedett a hazai viszonyokkal, mi több, korruptnak nevezte a magyar gasztrovilágot.
Olyan kategóriákat, díjakat találnak ki, ami korábban nem léteztek csak azért, mert valaki megtámogatta azt. Mert díj nélkül nem ér senki semmit. De hál’ istennek oda is eljutottunk, hogy már a díj sem számít. Az emberek nem hülyék, hiába kapnak egy díjat, az elveszítette a hitelességét. Ez Magyarországon egyedülálló. Nem tudok más olyan országot Európában, ahol ennyire korrupt lenne a gasztronómia. Ha az ember nem fizeti meg, ha nem nyalja a seggét a díjkiosztóknak, akkor nem veszik be ebbe a körbe. Még odáig is elmennek, hogy inkább a rossz hírét keltik, megpróbálják ellehetetleníteni. Magyarországon úgy lesz valaki sikeres, hogy nem vezet éttermet, csak kikiáltja magát celebnek, meg Michelin-csillagos séfnek mindenféle valóságalap nélkül, és olyan embereket alkalmaz, olyan háttérrel, amiért másutt börtön járna. Nem tudom, ilyenkor hol van a híres magyar igazságérzet. Itt mindent szabad, de csak egy bizonyos körnek
– árulta el az interjúban.
