Maratoni hosszúságú Facebook-posztban mondott köszönetet a három teltházas Puskás-koncert stábjának Azahriah menedzsere, Tóth Gergely – vette észre a HVG.
„Ezt felejtsétek el” – válaszolta 2023. januárjában Orbán Balázs, a Puskás Aréna programszervezője arra a kérdésünkre, hogy milyen költségei lehetnének egy stadionkoncertnek. Okkal mondta ezt: akkoriban a mérhető maximális nézőszám a legeslegnépszerűbb hazai zenekarok koncertjein 20-30 000 között mozgott. Azért beszélt le minket segítőkészen, mert ahogy nagyjából számolgatta, kb. 30-35 ezer embernél van a kiadások nullpontja, haszon csak ezen felül keletkezhet. Bukni viszont hatalmasat lehet. Ha csak 5000 emberrel kevesebb vásárol jegyet, mint a megtérülési pont, az már akkora veszteség, amit nehéz kitermelni egy menőbb zenekarnak is. El is engedtük akkor ez irányú terveinket.
– indul az írás, ami aztán végigveszi az utat, amit Azahriah bejárt, egyre nagyobb és nagyobb befogadóképességű tereket megtöltve.
Megszületett tehát az ötlet, hogy a Groupama Arénába helyezzék a nagy koncertet, annak ellenére, hogy a kommentelők egyre nagyobb számban jelezték, hogy szívesen látnák a kedvencüket a Puskásban. A gondolkodásnak végül a Broadway vetett véget, aminek vezetői elkezdték rábeszélni őket az arénakoncertre.
Ők pont akkoriban határozták el, hogy megcsinálják a Hungáriát a Puskásban. Egyből elkezdtek rábeszélni minket a stadionkoncertre – és milyen jól tették! A két produkciót egymás után lehetett időzíteni, így valamelyest a költségek is csökkenhettek. Aludtunk rá egyet, megbeszéltük Azival, majd belevágtunk. Sosem felejtem a gyomorgörcsöt, amikor élesítettük a Puskás Facebook-eseményt. Aztán azt sem, amikor összeomlott a jegyrendszer, és az eufóriát sem, amikor elment az első, majd a második koncertre az összes jegy, egy-egy nap alatt. A harmadiknál viszont nem annyira az öröm, hanem a felelősségérzet dominált már bennem. Éreztem, hogy átléptünk egy határt. Már azokban a napokban is lehetett érezni az addig ismeretlen mértékű, brutális médiafigyelmet. Azóta is naponta jönnek ki a cikkek Azi nevével. Kisebb részük korrekt, a legtöbb öncélú, lájkvadász, gagyi fércmunka.
– folytatódik az írás, ami arra is kitért, hogy magyar előadó korábban soha nem adott még el ennyi jegyet, így méltóak akartak lenni a történelmi pillanathoz, olyan produkciót létrehozva, ami a nemzetközi színtéren is megállná a helyét.
A színpadról végül októberben készültek el a skiccek,
Azi pedig a show minden részét kitalálta, éjjel-nappal dolgozott rajta, az utolsó kis dolgot is finomítgatta hónapokon át. Busai Zsombi, aki testvércégünket, a SuperLightsot vezeti, találta ki a színpad alapjait, a fedést, a „panelház-ledeket”. Emil Goodman pedig olyan vizuális tartalmat alkotott ezekre a falakra, amit szívem szerint külön is kihoznék, annyira menő lett
– írta Tóth, aki aztán külön-külön mindenkinek köszönetet mondott.
A hosszú beszámoló és hálafolyam végén hozzátette:
Hatalmas élmény volt számomra ez a tizenkét nap, felemelő volt olvasni a végtelen sok hálálkodó üzenetet. Úgy érzem, megmutattuk, hogy nekünk, magyaroknak sem kell szégyenkeznünk. A legtöbb komment világszínvonalúnak nevezte a műsort, és ez az egész csapatnak nagyon jól esik. Ezért dolgoztunk – és nem tudnék olyan embert mondani, aki ne pörgött volna 100%-on. Rengeteg jószándékú, tisztességes emberrel csináltuk meg ezt az egészet, úgy, hogy nem kellett ügyeskedni, feketézni, mutyizni. Erre nagyon büszke vagyok. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek. Végezetül külön köszönöm Azinak, hogy nem feledkezett meg barátomról, Bazsiról, akinek mindannyian rengeteget köszönhetünk. Elmondhatatlanul sajnálom, hogy ő már nem érhette meg ezt a show-t, és nem járhatta át ez a fantasztikus érzés, ami most engem átjár. Azi, hatalmas király vagy, hogy az utolsó napon a koncert végét Bazsi emlékének ajánlottad, le a kalappal. Szeretlek. Megcsináltuk, bazmeg!
A teljes poszt itt olvasható:
