Magyar vonatkozása is van Salvador Dalí legendás bajszának, amelyet a szürrealista festő egyúttal fontos inspirációjának is nevezett – derült ki egy korábbi beszélgetésből. A BBC nemrég osztott meg egy rövid interjúrészletet 1955-ből, amelyben Malcolm Muggeridge újságíró maga is bevallotta, hogy ugyan elsősorban a modern művészetekről kéne faggatnia Dalít, nem tud nem rákérdezni arra, „hogyan alkotta meg ezt a pompás bajszot,” a művész pedig láthatóan nagyon szívesen avatta be az ikonikus szőrzet kulisszatitkaiba.
Dalí fixálóanyagként először datolyát használt, amelyből az étkezés végén kent egy kicsit a bajszára, és nagyon hatékonynak találta. Később azonban már ő is az erre a célra kifejlesztett viaszokat használta, ráadásul állítása szerint a magyar viasz vált be a legjobban, amelyet Marcel Proust is használt.
Ő nagyon más módon használta a viaszt, a bajsza depresszív és melankolikus volt. Az enyém ezzel szemben nagyon élénk, nagyon hegyes, nagyon agresszív
– jellemezte a bajuszbéli különbségeket közte és a francia író közt.
Dalí bajuszápolási rutinjáról is beszámolt: minden este megtisztítja arcszőrzetét, és éjjelre hagyja, hogy megpuhuljon, reggel pedig ismét belövi: amely egy háromperces művelet. Hozzátette, a bajsza az egyik inspirációja.
A szürrealista művész az 1930-as években kezdte növeszteni a bajszát először Adolphe Menjou amerikai színész hatására, de „ahogy a képzelőerőm, úgy a bajszom is egyre nőtt.” A jellegzetes arcszőrzet hamar a művész védjegyévé vált, amely gyakran visszaköszönt alkotásairól, sőt, volt, hogy a bajszával festett.
És bár az ikonikus bajusz kitörölhetetlenül a popkultúra részévé vált, úgy fest, hogy szó szerint sem fog az idő az arcszőrzeten: mikor 2017-ben egy apasági ügy miatt exhumálták az akkor már majdnem harminc éve halott Dalí holttestét, a temetésre természetesen gondosan belőtt bajusz a szemtanúk szerint pontosan ugyanúgy állt, ahogy kellett.
