A Józsefváros és Ferencváros utcáin sétálgatók az elmúlt évtizedekben szinte már a mindennapok természetes részének érezhették a bontásokat: a Corvin-, Orczy-, illetve Magdolna-projektben, valamint a külső-ferencvárosi utcákon folyó átalakulás részeként százával tűntek el ugyanis az értékes, illetve kevésbé értékes, nem ritkán száz-százötven éves házak, hogy újépítésű lakásoknak vagy irodáknak adják át a helyüket.
A kerületek képe mindezek miatt nyilvánvalóan teljesen megváltozott, a falusias méretű kis házakból és műhelyekből vagy többszintes bérházakból pedig számos utcában már alig maradt hírmondó.
A folyamat az önkormányzatnak köszönhetően most kissé megváltozni látszik. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis arról írhattunk, hogy a pusztítások miatt tanúépületté vált, helyi védettséget élvező Balázs Béla utca 27/B alatti házat maga a kerület újítja fel, és teszi szociális bérlakástömeggé, pedig az előző vezetés még az eladásán gondolkodott.
Az Intramuros Építész Kft. által készített, július 3-án építési engedélyig jutó terveket, illetve a ház történetét augusztusban hosszú cikkben mutattuk be, a Ferencvárosi Vagyonkezelő és Városfejlesztő Zrt. (FEV IX.) által szerkesztőségünkhöz eljuttatott információk szerint pedig mostanra a végleges kiviteli tervek is elkészültek (ezek itt tölthetők le), így november közepén elindulhat a kivitelezőt kereső közbeszerzés, jövőre pedig a kézzelfogható munkák is megkezdődhetnek.
A FEV IX. levelében hozzátette: egy újabb önkormányzati ingatlan,
Az önkormányzat Városfejlesztési, Innovációs és Környezetvédelmi Bizottsága által november 14-én tárgyalt projektben szereplő házakat a kerület alig másfél héttel 2021 karácsonya előtt, december 14-én ürítette ki, majd úgy döntött, hogy
A felújítások tervezésére a 2023-as költségvetésből végül 210 millió forintot különítettek el, ennek azonban egyelőre csak a harmadára volt szükség, hiszen a Márton utcai munkával a kilenc meghívott iroda közül végül a legalacsonyabb, bruttó 79,883 milliós ajánlatot adó Zsuffa és Kalmár Építész Műtermet bízták meg.
Az Ybl-díjjal 2010-ben kitüntetett építészpáros, Zsuffa Zsolt és Kalmár László által irányított cég munkatársai az elmúlt húsz évben számos fontos elismerést gyűjtöttek be: a Média Építészeti Díja mellett a Molnár Péter-, a Pro Architectura-, az Év Háza-, illetve a Prima-díjat, valamint a Budapesti Építész Kamara Nívódíját is magukénak tudhatják, köszönhetően olyan munkáknak, mint a budaörsi Városháza, a Konyári Pincészet balatonlellei otthona, a gödöllői Premontrei Gimnázium tornacsarnoka, vagy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér légiforgalmi irányító központja.
A kerülethez október utolsó napján eljutó vázlattervek szerint a ház utca felé mutatott arca a teljes felújítást leszámítva nem igazán változik, hiszen a magastetőt ugyan két, a homlokzattól visszahúzott tetőszintre cserélik, ez azonban nem lesz igazán észrevehető – kivéve persze, ha egy szemben lévő ház magasabban lévő lakásaiból nézzük.
A terveken negyvenkét új otthon látszik, többségükben nappali plusz egy hálószoba kialakítással (46-59 négyzetméteres alapterülettel), az első és második emeleti, 72 négyzetméteres saroklakásokba azonban két hálószoba jut majd. Ezeknek közel kétharmada akadálymentesen is elérhető lesz, hiszen az első és második emeleten 5-5, míg a harmadikon és negyediken az összes (9+6) könnyen elérhető lesz akár a kerekesszékkel közlekedők számára.
A munkákhoz a Balázs Béla utca 27/B-hez hasonlóan – az önkormányzat által létrehozott tervezési programnak megfelelően – a belső szárnyak elbontására van szükség, helyére pedig a szomszédos 10. számú házéval azonos mélységű udvari bővítmény születik. A megmaradó két utcai szárny L alaprajza ezzel U alakúra egészül ki, a lakásokba pedig a korábbinál jóval több fény jut majd be.
A munkák során
A ház sarkára bérbeadható, közel 68 négyzetméteres üzlethelyiséget – ez eredetileg is így volt – elképzelő építésziroda a meglévő szintek függőfolyosóinak felújításával, valamint a hiányok pótlásával számol, az új szinteken pedig azokhoz hasonló karakterű, pofonegyszerű pálcás korlátokat helyeznek el, hogy az udvari képben a régi és az új részek közti kapcsolat tovább erősödjön.
Az átalakítás alapját adó két bérház helyén az 1838-as pesti nagy árvíz után még évtizedeken át mezőgazdasági célú területet találhattunk volna, a helyzet pedig Budapest szinte napra pontosan százötven évvel ezelőtti megszületésével sem változott.
A beépítésre végül kis híján az Ezredévi Kiállításig kellett várni: a 8/A. jelű saroktelekre vonatkozó terveket a mára elfeledett Simon Ferenc 1893-ban készítette el, szomszédjának rajzai pedig 1895 májusában születtek meg ugyanazon a rajzasztalon. Utóbbiakat néhány héttel később a kivitelezést végző építőmesterek, Gremsperger József és Pánczél István két ponton átrajzolták: a mellékhelyiségeknél eszközöltek egy kisebb változást, a lépcsőházat pedig az udvar felől zárttá tették.
A 8/A az emeleteken lévő egy-egy kétszobás saroklakás kivételével szoba-konyhás, komfort nélküli otthonokat rejtett, a 8/B viszont a népesebb, de éppúgy a szerény életkörülmények közt élő családokra célzott, hiszen több nagyobb lakást találhattunk volna bennük.
A két szomszéd összevonásával született házakban ma meglévő ötvenegy otthon nyilvánvalóan minden szempontból lakhatatlanná – rendszeres karbantartás híján rossz állapotú, sokszor a konyhából nyíló fürdőszobával és WC-vel csak részben felszerelt, modernizálhatatlan terekké – vált, indokolatlan méretű pénztömegek megmozgatása nélkül pedig modernizálhatatlan, így kétségkívül szükség van az értő felújításra.
A projekt rövidesen ezt az álmot váltaná valóra, szerencsés hozadékaként pedig – a vázlatterv szerint – a zöldfelületi arány 27,29 százalékra nőhet:
A két vezető tervező, illetve a velük dolgozó Monory Rebeka, Kalászi Zoltán és Kronavetter Péter építészek által jegyzett műszaki leírás arról is ír, hogy igyekeznek felhasználni a régi szerkezeteket, így a bontás csak a belső szárnyakat, a tetőszerkezetet, valamint a fa zárófödémet érintené, a függőfolyosók századfordulós kovácsoltvas korlátját pedig feltétlenül úgy szeretnék kibontani, hogy a helyszínen, tető alatt való tárolása, majd felújítás után visszahelyezhető legyen. Ugyanez az óvatos eltávolítás érvényesül majd a homlokzati nyílászárók, a belső ajtók, illetve a kétrétegű gerébtokos ablakok esetében is, amikre szintén megőrzendőként tekintenek, sőt, a cserék során ezek alapján készítik majd el az utángyártott, de azonos arcú modern utódaikat, így a ház lényege a következő évtizedekben is biztosan megmarad, egyúttal pedig a jövője is biztosítottá válik.
