Korai traumák, zaklatott gyerekkor, eldurvuló kamaszkor, súlyos beteg anya, bizarr apai húzások, újra és újra eljátszott – pontosabban inkább el- és felszívott, lenyelt és vénába szúrt esélyek. Russell Brand évek óta a szemünk láttára meredek lejtmenetben van, minősíthetetlen a mentális állapota, ami ha ránézünk múltjára, cseppet sem meglepő – ezzel együtt a traumatikus múlt nem mentség semmire. Egy ideig csak tizenkettő-egy-tucat balhés sztárként kezeltük, mára azonban úgy tűnik: Russell Branddel sokkal nagyobb a baj annál, mint hogy suta konteókat terjeszt.
Múlt péntek este Brand X-, leánykori nevén Twitter-csatornáján a szokásostól erősen eltérő tartalom jelent meg: egy videó, amelyben Brand arról beszél, hogy két médium nagyon komoly bűncselekmények vádjainak „litániájával” hozakodott elő ellene, amelyeket abszolút és egyértelműen tagad, mondván kapcsolatai – melyek számosságát, ahogy szexfüggőségét sem, sosem tagadta – közös megegyezésen alapultak. Brand összehangolt médiatámadásról beszél, amivel el akarják némítani őt mint a mainstream média konkurenciájaként működő alternatív média kulcsszereplőjét, és azt állítja, a promiszkuis éveivel kapcsolatos őszinteségével, túlzott transzparenciájával élnek vissza.
This is happening pic.twitter.com/N8zIKLbJN2
— Russell Brand (@rustyrockets) September 15, 2023
Több, a mainstream médiával kötélhúzást folytató közszereplő igyekezett támogatásáról biztosítani Brandet: Elon Musk szerint a média azért támadja Brandet, mert félnek az általa jelentett konkurenciától, a megélhetési nőgyűlölő Andrew Tate, aki jelenleg nemi erőszakért és emberkereskedelemért házi őrizetben van, pedig annyit reagált:
Üdv a klubban.
A videó klasszikus előremenekülés: néhány órával később jelent meg a Times oldalán az a három médium – a London Times, a Sunday Times és Brand egykori munkaadója, a Channel 4 – összefogásával készült feltáró anyag, amelyben négy nő vádolja Russell Brandet nemi erőszakkal és szexuális zaklatással, valamint továbbiak bántalmazó, kontrolláló és szexuális ragadozói viselkedéssel. Az anyag jelentőségét a tekintélyes mennyiségű tárgyi bizonyíték adja: a nagyjából hét éves periódus alatt történt eseteket a riport a szokásos nyilatkozatok mellett orvosi igazolásokkal, üzenetváltásokkal és egyéb dokumentumokkal támasztja alá.
Köztük vannak például egy nemierőszak-krízisközpont leletei, melyet Brand egyik, Nadia álnéven szereplő vádolója ugyanazon a napon kapott, amikor a komikus Los Angeles-i otthonában megerőszakolta. Pedig Nadia és a férfi között jól indultak a dolgok: megismerkedés, forró üzenetváltások, szex – ám egy alkalommal, miután az épp csak megérkezett nő közölte, hogy nem hajlandó részt venni az édeshármasban, ami Brand állítása szerint a hálószobában várja őket, a férfi még ott, az előszobában, a falnak szorítva megerőszakolta. A nő a történtek után kimenekült a házból, majd pár órával később egy barátja elvitte az említett krízisközpontba, ahová aztán hónapokig járt terápiára. Nadia egy üzenetváltást is bemutatott, melyben az eset után Brand azt írta neki, hogy szégyelli magát, sajnálja, de a nő olyan imádnivaló ember, ugye meg tud neki bocsátani? Az üzenet hitelességét – azaz, hogy az valóban az akkoriban Brand által használt telefonszámról érkezett – a lap több forrása is megerősítette.
A második vád egy olyan nőtől származik, aki tizenhat éves volt, amikor az akkor harmincegy éves Brand, aki csak „a gyermek” néven beszélt róla, hónapokon keresztül „kapcsolatot” folytatott vele – bár arról, hogy egy ilyen egyenlőtlen helyzet kapcsolatnak nevezhető-e, viszonynak, vagy csak folytatólagos visszaélésnek, alighanem vitatkoznának páran, azzal együtt is, hogy az Egyesült Királyságban tizenhat év a beleegyezési korhatár. Az Alice álnéven szereplő nő a cikk egyértelmű kulcsszereplője, a „kapcsolatról” szóló rész pedig klasszikus „grooming” szituációt ír le: Brand szisztematikusan kiképezte a lányt a céljaira. A férfi – ekkor már országos hírű celeb – a nyílt utcán szólította le a lányt, közölte, hogy márpedig ők randizni fognak, ostromolta figyelmével, Nabokov Lolitáját olvastatta vele, ellátta tanácsokkal arról, hogy hogyan érje el, hogy a szülei elengedjék találkozni vele, és azt kérte tőle, hogy ne beszéljen barátainak őróla, ezzel is izolálva környezetétől.
Alice elmondása szerint Brand, amikor az első együttlétük előtt megtudta, hogy a lány – akinek Brand volt az első kapcsolata – még szűz, fokozottan izgalomba jött, majd az együttlét közben a tükörben csodálta magát, amint győzelmi pózban közösül a lánnyal. A kontrolláló, bántalmazó epizódokkal tarkított „kapcsolat” vége felé pedig egy alkalommal Brand különösebb előjel nélkül a lány fölé kerekedett és leerőltette a torkán a péniszét. A lány fulladozni kezdett, ám hiába próbálta eltolni magától Brandet, végül csak úgy tudta elérni, hogy leálljon, hogy nagy erővel gyomorba vágta. A komikus annyival rendezte le az esetet, hogy
csak látni akartam, ahogy elfolyik a szempillaspirálod
– ezzel egyébként Brand nem egyszer poénkodott műsoraiban –, majd ráfeküdt a síró lányra, és újabb erőszakot követett el rajta. A konkrét események további részletezésétől eltekintünk, aki szeretné, az eredeti cikkben némi fizetség ellenében elolvashatja, ahogy a többi, grafikus részletességgel elmesélt erőszak történetét is. Hogy Brand egy középiskolás lánnyal „kavar”, arról Brand menedzsmentje is tudott, csak annyit kértek a férfitől, hogy ne mutatkozzon nyilvánosan a lánnyal.
A Los Angeles-i erőszak áldozata, valamint Alice mellett még két nő állt elő konkrét szexuális zaklatási és egyéb vádakkal Brand ellen, emellett többen nyilatkoztak a lapnak olyan nők is, akik enyhébb bántalmazással találkoztak: például Brand fenyegetőzni, ordítani kezdett, amikor nemet mondtak a közeledésére, de sikerült elmenekülniük a helyzetből. A lapnak nyilatkozott Russell Brand egyik korábbi asszisztense, Helen Berger is, akit Brand menedzsmentje épp azért vett fel Brand mellé, mert a nő leszbikus, így úgy érezték, ő biztonságban elláthatja majd feladatait. Ez csak részben lett igaz: Brand számtalanszor mutatkozott csaknem meztelenül Berger előtt, aki többször volt szemtanúja annak is, hogy a komikus intim helyzetekben készült fotókat mutogat szexuális partnereiről az ismerőseinek. Az asszisztencia biztonságának kérdése egyébként visszatérő probléma volt Brand körül: egy másik alkalommal azért választottak valakit – egy egyébként szakmai legendának számító celebasszisztenst – Brand mellé, mert a nő korban Brand anyja lehetett volna, így legfeljebb Brand magamutogató hajlamával kellett megbirkóznia.
A transzparencia egyébként, amit Brand az előremenekülő videójában említ, tulajdonképpen tagadhatatlan: Brand korábban sokat beszélt és írt szexfüggőségéről, sőt, rendszeresen poénkodott is szexuális ragadozói életmódjával, sűrű nemi életével, és azzal, hogy általában nem bánik túl jól a nőkkel. A riportban szereplő Alice szerint ez a transzparenciának tűnő viselkedés azonban inkább álca volt:
»Én vagyok a csajozógép. Szexfüggő vagyok. Illetlenül viselkedek, de hé, ez csak poén, tök vicces.« De ez csak ködfüggöny, amivel eltakarja az igazán sötét dolgait
– fogalmazott.
A riport alapján – bár a párhuzamot a cikk nem húzza alá, csak mi tesszük – Brand története kísérteties hasonlóságot mutat Harvey Weinsteinével abban, hogy a Brandet ismerők szerint nyílt titok volt, hogy a férfi viselkedése problémás, nemcsak élő adásban – nem sokkal ez után történt a Sachsgate-ként elhíresült telefonbetyárkodós eset, és több szexuális jellegű beszólása volt kollégáira és egyéb nőkre –, hanem a kulisszák mögött is. A női kollégák bármikor számíthattak arra, hogy egy szál alsóneműben találják Brandet, de péniszvillantásra, esetleg arra utaló kérdésre is, hogy ugyan nem elégítenék-e ki Brandet orálisan, netán benne lennének-e egy gyors menetben. Emellett ismerős lehet az is, hogy Brand „igényeinek” kiszolgálására a munkahelyein keresztül próbált nőket szerezni. A Channel 4 két dolgozója is nyilatkozott arról, hogy Brand annak idején, amikor a tévécsatorna műsorvezetőjeként dolgozott, többször megpróbálta rávenni őket arra, hogy a közönség soraiból fiatal nőket győzzenek meg arról, hogy találkozzanak Branddel a felvétel után, akik pedig hajlandóak voltak erre, azok aztán nem egyszer sírva hívták a produkciót Brand viselkedésére panaszkodva. A Big Brother kísérőműsorának – amelyet Brand vezetett – egyik dolgozója szerint a panaszokat a műsort gyártó Endemol egyik menedzsere a szállóigévé, hashtaggé vált, unásig ismert érvvel szerelte le: „A sztárokkal már csak így van.”
A fiúk már csak ilyenek.
Ismerős az is, hogy nyilvános, hivatalos, írott panasz vagy beadvány nem érkezett Brand ellen sem akkor, sem később – egy felemás kivétellel. Történt ugyanis, hogy bizonyos Jordan Martin, Russell Brand egyik exbarátnője 2014-ben kiadott egy könyvet, melyben egy hírességgel folytatott turbulens kapcsolatát meséli el, a szóban forgó hírességet a beszédes Randall Grand néven emlegetve. A memoár egy hét hónapon át tartó kapcsolatot ír le, amelyben a férfi érzelmileg és fizikailag is bántalmazón viselkedett Martinnal, egyszer pedig konkrét szexuális zaklatás is történt. Martin a Times jelen cikkéhez családi okokra hivatkozva nem nyilatkozott, ám annyit megerősített a lapnak, hogy a könyvben foglaltak a valóságnak megfelelnek, és azokat továbbra is vállalja. Russell Brand eddig nem emelt kifogást a könyv tartalma ellen. Ugyanakkor érdemi hatása sem lett, leszámítva azt, hogy 2013-14 körültől a produkciós cégek Brand műsorainak stábjából akkurátusan eltávolították a női dolgozókat. Erről Brand a cikkben már említett tinédzser áldozata, Alice nyilatkozott, aki ekkorra már felnőtt, és maga is a Channel 4-nál kezdett dolgozni.
A nők, akik keményen megdolgoztak azért, hogy ebben az iparágban helyezkedjenek el, nem dolgozhatnak bizonyos műsorokon, mert attól kell tartani, hogy bántalmazni vagy zaklatni fogják őket. Nem hittem a szememnek
– mutatott rá a helyzet visszásságára.
A mainstream média tehát, amelyet az utóbbi években Brand oly nagy hévvel ekéz, valójában hosszú éveken keresztül a tenyerén hordozta Brandet, újabb és újabb lehetőségeket adva neki annak tudatában, hogy egy nő sem lehet mellette biztonságban. A stand-up szcénában szintén nyílt titok volt Russel ragadozói viselkedése – erről is mesélnek a cikk megszólalói, egyikük szerint effektíve nincs olyan komikus az Egyesült Királyságban, aki ne tudott volna Brand dolgairól. Mi több, egy friss hír szerint Katherine Ryan komikus egy 2018-as műsorfelvételen forgó kamerák előtt nevezte szexuális ragadozónak Brandet, ám a fordulatot végül nem vágták be a kész anyagba.
Adódik a kérdés: ha ennyire köztudott volt, hogy Russell Brand szexuális ragadozó, akkor miért folytathatta dolgait olyan sokáig? Ez a kérdés másnak is eszébe jutott: mint említettük, a leleplező riport egy együttműködés eredménye a Times lapjai és a Channel 4 egyik műsora, a Dispatches között, ennek eredményeként pedig az írott anyag mellett egy dokumentumfilm is készült a Dispatches műhelyében, éppen ezt a kérdést vizsgálva. Az In Plain Sight (kb. Nyílt színen) című dokut a Channel 4 weboldalán lehet megnézni az Egyesült Királyságból (vagy, ugye, ha némi VPN-mókolással elérjük, hogy úgy tűnjön, a számítógépünk ott van) – és nagyon érdemes is, ha valakiben az eddigiek alapján szintén felmerül a kérdés. A válasz egyébként nagyon hasonló ahhoz, ami a Weinstein-ügy esetében volt:
Hisz egy botrányhős műsorvezető csak úgy vonzza a közönséget.
Védte emellett Brandet ugyanaz, ami a többi, évtizedes ténykedés után megvádolt szexuális bűnelkövetőt: a félelem. A cikk megszólalóiban közös, hogy eddig legfeljebb szűk körben, vagy egyáltalán nem beszéltek az őket ért bántalmazásról, hivatalos feljelentést pedig egyikük sem tett. Vagy azért, mert Brand nyíltan megfenyegette őket, vagy, mint az említett Channel 4-dolgozók, ők maguk gondolták úgy, hogy magukat sodorják bajba, ha beszélnek. Így volt ezzel a Times cikkének főszereplője, a sokat emlegetett Alice is, aki azután kereste meg Brand képviselőit, hogy az újradefiniálta magát, és komikus-tévés-rádiós-színészből wellnessguru, tanácsadó és influenszer lett: anarchiát és spiritualitást hirdető, UFO-hívő, covid- és háborús dezinformációt terjesztő felületein összesen huszonnyolc millió követővel.
A nő Brand irodalmi képviselőihez, a Tavistock Wood nevű ügynökséget alapítóként jegyző Angharad Woodhoz és a kiadó anyacégét tulajdonló Curtis Brownhoz fordult, elmondta, mit tett vele Brand, amikor tizenhat éves volt, mint mondja, azért, hogy Wood és Brown megtudja, miféle embert promótálnak, és jelezte: reméli, hogy Brand megváltozott, és szeretne egy bocsánatkérést kapni tőle. Wood és Brown közölte, hogy ügyfelük épp pihen, de hamarosan válaszol. Meg is tette, csak épp ügyvédein keresztül, meglehetősen dühödt hangvételben tagadva a vádakat. Az ügyvédi válaszban Brand azzal vádolta a nőt, hogy amit csinál, az jóformán zsarolás – miközben a nő egy szóval nem említette, hogy pénzt akarna.
Azt sugalmazni, hogy van olyan összeg, amivel kompenzálni lehet egy szexuális zaklatást, sértő
– fogalmazott Alice az ügyvédnek küldött válaszlevelében, ám még ez után is további három év telt el, mire Brand képviselői elhitték a nő vádjait, és csak a Times cikkének készültekor szakították meg együttműködésüket Russell Branddel, ezzel elindítva azt a dominóeffektust, ami az oknyomozó cikk és dokumentumfilm hatásaként elkezdődött.
A mostani leleplezés egyelőre nem lépett át az igazságszolgáltatás tereibe – és nem is biztos, hogy át fog lépni –, és korántsem jelenti azt, hogy Brandnek hirtelen megszűnnek a platformjai vagy szétszéled a rajongóbázisa. Sőt: az a narratíva, hogy Russell Brand ellen az elhallgattatását célzó összehangolt támadás folyik – merthogy ő a mainstream média által elhallgatott igazság tudója és hirdetője, és a mainstream egyik fő konkurenciája – tökéletesen egybevág azzal, amit Brand az utóbbi években hirdet, és amire láthatólag elég sokan vevők. Ami azt illeti, a cikk megjelenésének estéjén tartott standup-estjén már jelent meg rajongó támogató transzparenssel. Ám, ha a rajongói szemében nem is, az üzleti partnerei szemében már elkezdődött Russell Brand páriává válása – olyan gyorsan és hatékonyan, ahogy azt már szintén megszokhattuk az utóbbi évek hasonló ügyeiben. Elon Musk támogatásával nyilvánvalóvá tette, hogy X-fiókját nem kell féltenie, ám egykori munkaadói belső vizsgálatot indítottak, és törölték felületeikről a műsorokat, amelyben Brand szerepelt, a YouTube letiltotta a hirdetéseket Brand videóiról, amivel bevételektől esik el, épp folyamatban lévő stand-up turnéja hátralévő állomásait lemondták, készülő könyvének kiadója kitáncolt az együttműködésből. Hiába: a rutin.
Russell Brand előéletéről, korábbi botrányairól – volt néhány – néhány évvel ezelőtt, amikor még úgy tűnt, hogy minden megosztó véleménye ellenére érdemes figyelni rá, ebben a cikkben írtunk.
