Miközben Európa-szerte reneszánszát éli a hidegháborús kémthriller, ezen belül is külön népszerű alműfajt jelent a kelet-európai változata. Végtére is egészen másként festett ez a titkosszolgálati színtér a vasfüggöny túloldaláról, az egykori keleti blokk államai pedig jó érzékkel ismerték fel, hogy ez egy olyan plusz lehet, amelynek segítségével a nemzetközi piacon is labdába tudnak rúgni.
Különösen az HBO érzett rá a témára, és egymás után készültek is az ilyen témájú produkciók: a cseh Eszmélet kezdte a sort, a többieknél egy fokkal könnyedebb hangvételt megütő A besúgó folytatta, és mivel a csatorna jelen állás szerint radikálisan visszavesz a nemzetközi tartalomgyártásból, a román Spy/Master az utolsó ilyen próbálkozás a sorban.
A másik két sorozattal ellentétben
A sorozat ezt az eseményt vette alapul, de egyébként minden más fikció: Pacepa helyett Victor Godeanunak hívják a főhőst, és számos ponton eltér a sztori az eredetitől.
A sorozat egy országos forgatókönyvírói pályázat győztes munkáján alapul, de azt alaposan kezelésbe vette az HBO nemzetközi szakembergárdája is, mire a gyártás fázisába jutott. Sőt, nemzetközi produkció lett belőle, többek között német és amerikai színészekkel, illetve magyar koprodukcióban készült el, mely nemcsak az alkotógárdán és néhány színészen látszik meg, de a forgatás nagy része is Magyarországon zajlott. Mivel a történet helyszíne leginkább Bukarest és az NSZK akkori fővárosa, Bonn, utóbbit teljes egészében Budapest alakítja, így a magyar nézőknek kicsit kizökkentő hatású, de plusz szórakozást is jelenthet, hogy felismerik a Déli és a Keleti pályaudvart, a Margitszigetet, a Frankel Leó úti zsinagógát, vagy éppen népszerű sörözőket és éttermeket.
Victor Godeanuval akkor találkozunk először, amikor hivatalos útra Bonnba érkezik, de aztán a gyakori visszapillantásoknak köszönhetően megismerhetjük a helyét és a szerepét Ceaușescu egyre nyomasztóbb diktatúrájában, akárcsak a családtagjait. Sőt, az is kiderül, hogy (és ez az egyik legkomolyabb eltérés Pacepa történetétől) Victor valójában kettős ügynök, hiszen beszervezte a csak papíron baráti KGB, viszont váratlanul reális veszéllyé válik a lelepleződés, és ez máris más megvilágításba helyezi, miért is akar disszidálni. Godeanu aztán jelzi is a bonni CIA-kirendeltségnek a szándékait, ám a helyzetet bonyolítja a párhuzamosan zajló Camp David-i tárgyalás Egyiptom és Izrael között, mely olyannyira Carter elnök fókuszában van, hogy nem is akar semmi mással foglalkozni, még magas rangú, szökött román kémekkel sem. Csakhogy a román hírszerzés is megneszeli Godeanu szándékát, és versenyfutás indul az időben, amit még egy Stasi-ügynöknő feltűnése is megkavar, aki ráadásul Godeanu régi szeretője.
Ebből tehát egyértelmű, hogy a forgatókönyvírók alaposan felturbózták a Pacepa-sztorit, noha önmagában elég erősnek tűnik az alapszituáció is, mégis egy fordulatos, több szálon futó kémdrámát kreáltak belőle. És ez tulajdonképpen sikerül is, különösen a hat részes sorozat első pár epizódjában, ahol izgalmasan és fegyelmezett adagolásban bontakozik ki egy stílusos, európai titkosszolgálati thriller, melyben ugyan a fikcióé a főszerep, a Ceaușescu házaspár szerepeltetése azonban ad egy plusz réteget a sztorinak. Ez a döntés nem feltétlenül rossz, hiszen nemcsak abban segít, hogy komolyan vegyük a fikciót, de két hálás, jól ismert karakterről van szó, akik tökéletesen alkalmasak főgonosznak, és mint ilyen, ez az első alkalom, hogy Nicolae és Elena Ceaușescut igazi, véreskezű, paranoiás zsarnokként láthassuk intrikálni a fényűzően berendezett palotájukban. Kár, hogy a diktátort alakító Claudiu Bleont nemcsak külsőre hasonlít kevésbé a Kárpátok géniuszára, de inkább kelti egy önmarcangoló értelmiségi benyomását, semmint egy tanulatlan, súlyosan torzult személyiségű, kegyetlen zsarnokét, amilyennek él az emlékezetünkben. Ezt azonban ellensúlyozni tudja Elvira Deatcu, aki Elenaként pont olyan erőszakos, bosszúszomjas és rosszindulatú nőt alakít, amilyennek el is várnánk. De arról pont nem sok derül ki, hogy milyen hely lehetett Románia a hetvenes évek végén, vagy arról, hogy Ceaușescu hogyan folytathatott különutas politikát a keleti blokkon belül, pedig utóbbinak már csak a KGB-szál miatt is volna jelentősége.
De ezek fölött szemet lehet hunyni, hiszen ez csak a tágabb történelmi kontextushoz volna hasznos, miközben ez mégiscsak egy elegáns kémdráma akar lenni, még ha nem is túl eredeti. Azt is el lehet nézni, hogy Godeanu szerepére azt az Alec Secareanut választották, aki egy jó évtizeddel fiatalabb, mint Pacepa volt a szökésekor, róla pedig kicsit nehéz elhinni, hogy negyvenévesen a szolgálati ranglétra csúcsára ért. A titkolózó, hallgatag Godeanu önmagában nem rossz ábrázolás, viszont ha szeretnénk is tudni, hogy mit miért csinál, akkor már nehezebb a dolgunk, és ez végig így is marad. Nem az a gond vele, hogy nem tudunk vele azonosulni, hiszen az kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy nem emelkedhet ilyen magasra egy diktatúrában az, akinek nem sötét a lelkiismerete, hanem gyakorlatilag végig a sötétben tapogatózunk. Ez még azzal együtt is igaz, hogy látszik: Secareanu nem véletlenül nemzetközileg is foglalkoztatott színész – nagyon magáévá tudja tenni Godeanu figuráját is.
Ami azonban az igazi gond a Spy/Masterrel, az a forgatókönyv, és azon belül is egy jellegzetes tünet: korábban ismertettünk néhány európai, hidegháborús kémthrillert, melyben visszatérő probléma volt, hogy ezeknek az Achilles-sarka az, ahogy a CIA-t és általában az amerikaiakat ábrázolják. Nemcsak azért, mert csak C-kategóriás amerikai színészekre futja a költségvetésből, hanem rendszeresen igazi amatőrökként mutatják őket, és ez fokozottan igaz a Spy/Masterre.
Ezekkel nem az a baj, hogy ne hibázhatnának akár ők is, hanem az, hogy ilyen mennyiségben nyilvánvalóan csak annyi a funkciójuk, hogy továbblökjék az egyre döcögőbb sztorit a végkifejlet felé. Ez pedig sajnos az egész történet komolyan vehetőségének a rovására megy.
Hiába van tele az utolsó epizód feszültnek és izgalmasnak szánt pillanatokkal, addigra már nehéz beleélni magunkat a történetbe, annyi bosszantó hülyeség szegélyezi a főhősök útját. Itt már nem sok köze van a sorozatnak a Pacepa-sztorihoz, de annak ismeretében, hogy hová fut ki a Spy/Master története, talán jobb lett volna maradni annál. Máskülönben jól megcsinált, korrekt sorozatról beszélünk, melyre láthatóan komolyabb költségvetés jutott, mint mondjuk A besúgóra, és markáns esztétika, valamint gondosan megkomponált képek jellemzik. A színészekkel sincs különösebb gond: Ana Ularu helyenként ijesztő román szuperkémként, a dögös Stasi-ügynököt játszó Svenja Jung már régi ismerősünk, annyi nálunk is látható sorozatban látható (Dark, Deutschland 89, A császárné, Sam – Egy szász), arról nem is beszélve, amikor egy villanásra általunk jól ismert arcok tűnnek fel, mint a szintén Stasi-ügynököt alakító Árpa Attila.
A Spy/Master ügyesen felvillantja, miféle titkosszolgálati manőverek zajlottak a hidegháború színfalai mögött, és a hetvenes évek végének nemzetközi helyzetét is, ahol minden mindennel összefügg, Camp Davidtől kezdve a Romániában kiképzett közel-keleti terroristákig. A megjelenése is olyan, amilyenről kelet-európai produkció még tíz éve is csak álmodozhatott, ezért bosszantó, hogy pont a forgatókönyv hiányosságait nem sikerült kiküszöbölni, amely talán a legkevésbé lenne pénzkérdés. Ezzel együtt is könnyedén nézhető ez a sorozat – nem kellett volna sok hozzá, hogy még a befejezésen is tudjunk izgulni.
Spy/Master, 6 epizód, 2023, HBO Max. 24.hu: 6,5/10
