Számos Agatha Christie-regényt átszerkesztettek, hogy eltávolítsák a potenciálisan sértő nyelvezetet, beleértve az etnikai hovatartozásra való utalásokat.
Az 1920 és 1976 között írt Poirot- és Miss Marple-regényekből a HarperCollins által kiadott új kiadásokban átdolgoztak vagy eltávolítottak olyan részeket, amelyekben a mai közönség számára sértőnek tűnő nyelvezet és leírások szerepeltek, különös tekintettel azokra, amelyekben Christie főhősei az Egyesült Királyságon kívüli szereplőkkel találkoznak. Korábban hasonlóan szerkesztették át Roald Dahl és Ian Fleming regényeit, amelyekből eltávolították a nemi és faji hovatartozásra vonatkozó sértő utalásokat, hogy megőrizzék a könyvek aktualitását a modern olvasók számára.
A Telegraph által idézett példák között szerepel a változtatásokra az 1937-es Poirot-regény, a Halál a Níluson, amelyben Mrs Allerton karaktere arra panaszkodik, hogy egy csapat gyerek zaklatja őt, mondván, hogy „visszajönnek és bámulnak, és bámulnak, és a szemük egyszerűen undorító, és az orruk is, és nem hiszem, hogy igazán szeretem a gyerekeket.”
Ezt az új kiadásban lecsupaszították, és így szólt: „Visszajönnek és bámulnak, és bámulnak. És nem hiszem, hogy igazán szeretem a gyerekeket.” Egy 1964-es Miss Marple-regény, a Rejtély az Antillákon új kiadásából törölték az amatőr detektív azon elmélkedését, hogy a rá mosolygó szállodai dolgozónak „olyan szép fehér fogai” vannak – tette hozzá a lap.
Bár ez az első alkalom, hogy Christie regényeinek tartalmát megváltoztatják, az 1939-es Tíz kicsi néger című regénye eredeti címét utoljára 1977-ben használták, és most már And Then There Were None (És már egy sem maradt) címmel kapható.
