Az 1973-ban bemutatott Zöld Szója félig posztapokaliptikus sci-fi, félig krimi. Bemutatása idején csendes bukásnak számított, idővel azonban kisebbfajta kultstátuszra tett szert. Mindkét jelenséget ugyanaz magyarázhatja: a Zöld Szója meglehetősen kiábrándult és sötét történet, ami kényelmetlen pontossággal fogalmaz az emberiség jövőbeli életéről. Arról, ami mára a jelenünkké változott, a történet ugyanis 2022-ben játszódik. Év végéhez közeledve érdemes megvizsgálni, mit jósolt erről az esztendőről egy fél évszázaddal ezelőtti hollywoodi film, és mennyiben igazolódott be az alkotók elképzelése.
A film komorságát és a fantasztikumot talajközelbe hozó nyomozós megközelítést magyarázza, hogy az 1970-es évek finoman szólva sem számítottak a hollywoodi sci-fi fénykorának. A műfaj az ötvenes években vált igazán fontossá, amikor a hidegháborús amerikai–szovjet űrversenyben a tudományos fantasztikum valósággal utat mutatott a NASA-nak, hogyan is kellene meghódítani a világűrt (jellemző módon egy 1950-es, kis költségvetésű filmben, a Destination Moonban dolgozták ki először „tudományosan”, miként zajlik majd a Holdra szállás). Ugyanekkor a háborús évek technológiai vívmányai, mindenekelőtt az atombomba lehetősége is világosan bizonyították, mennyire kétarcú dolog a technológiai fejlődés, és ez megint csak népszerűbbé tette a új technológiák társadalmi hatásaival foglalkozó filmeket.
A hatvanas években viszont a műfaj rohamosan veszíteni látszott a relevanciájából. 1968-ban elkészült ugyan a hollywoodi sci-fi csúcsműve, a 2001: Űrodüsszeia, és ugyanabban az évben bemutatták a népszerű filmsorozat, A majmok bolygója első részét, de a változó politikai és társadalmi környezet inkább a realisztikus műfajoknak kedvezett Hollywoodban.
A Zöld Szója tehát a hollywoodi sci-fi válságos periódusának terméke. Harry Harrison 1966-os regénye alapján készült, de azt inkább csak kiindulási alapnak használta Stanley R. Greenberg forgatókönyvíró. A változatos műfajokban dolgozó, a hetvenes években már veteránnak számító rendező, Richard Fleischer sem korábbi sci-fi kalandfilmjeinek (Némó kapitány, Fantasztikus utazás) könnyed hangvételéhez, inkább a közvetlenül a Zöld Szója előtt forgatott pszichothrillerjeinek (Rillington Place 10, Vakrémület) éjsötét világképéhez igazodott. A főhőst, Thorn detektívet az idősödő Charlton Heston játssza Piszkos Harry-üzemmódban és gyűrött bézbólsapkában. Neki kell nyomoznia egy milliomos meggyilkolásának ügyében 2022 New Yorkjában, a bűnügy felderítése során pedig tulajdonképpen az egész disztópikus világ működésmódjának lényegét leplezi le.
Túlnépesedett lakosság, aminek a fele munkanélküli
Az első adat a filmbeli New Yorkról: negyvenmillióan lakják, ennek a fele munkanélküli. A világot nemcsak fenyegeti a túlnépesedés, hanem már túl is népesedett, ezzel párhuzamosan pedig globális és tartós gazdasági válság bontakozott ki, ami a társadalmak eleve kiváltságos rétegét dúsgazdaggá tette, széles néptömegeket pedig nyomorba taszított.
Saját valóságunkban a túlnépesedés ugyancsak továbbra is releváns probléma, de most éppen egy kicsit kevésbé tartunk tőle, mint mondjuk az ezredfordulón. Mindazonáltal idén novemberben elértük a nyolcmilliárdos lélekszámot a bolygón (New York lakossága viszont csak kilencmillió fő). 2022-re pedig tényleg globális válság bontakozott ki, ezt eltalálta a Zöld Szója.
Új osztályharc
A film világában mélyebb a szakadék gazdagok és szegények között, mint valaha. A tehetősek felhőkarcolókban laknak és fallal veszik körül az elegáns városrészeket. Luxuslakosztályaikhoz delegált szexrabszolgák is járnak, akiket a filmben csak Bútoroknak neveznek. Ők nyilván a szegényebb rétegek képviselői, akik számára ez a munka az egyedüli lehetőség, hogy viszonylag kényelmes életet élhessenek. A szegények ugyanis – ideértve a rendőrként dolgozó, tehát egyáltalán nem munkanélküli főhőst – tömegszállásokon sínylődnek, és a hatóságok nagyjában-egészében magukra hagyták őket.
A mi világunkban ugyancsak mélyebb a szakadék gazdagok és szegények között, mint valaha, amihez a koronavírus-járvány is hozzájárult. A társadalmi különbségek kiéleződése néhány nagyon sikeres, új filmben is látszik: az Élősködők, A nomádok földje, A fehér tigris vagy A szomorúság háromszöge mind ugyanazokról az igazságtalan folyamatokról szólnak különböző világrészeken.
Egész évben hőhullám van
Ebben a filmben Heston karaktere folyamatosan izzad, ami nem teszi őt különösen bizalomgerjesztővé a nézők szemében. A történet többi figurájának mindegy, mert ők is izzadnak, 2022 New Yorkjában ugyanis kibírhatatlan a hőség. Nem csoda, hogy a légkondicionáló csak a gazdagok kiváltsága.
Mi volt a helyzet a mi 2022-es évünben? Idén folyamatosan pusztítottak a hőhullámok világszerte. Európában ezrek haltak meg csak emiatt, a hőhullámok jelensége pedig annyira fenyegetővé és fontossá vált, hogy 2022-ben a történelem során először adtak nevet egy hőhullámnak. Annyira még nem drámai a helyzet, mint a Zöld Szójában, de a tendencia világos – Fleischer filmje e tekintetben is Kasszandra-erejűnek bizonyult.
Maszkviselés, papírhiány, hiányzó fák
Dermesztő, hogy a Zöld Szója néhány, a történet alakulásához legfeljebb csak érintőlegesen kapcsolódó részletében is megelőlegezte a valós 2022-t. Ezek közül a maszkviselés nem is annyira meglepő, noha mai szemmel különösen kényelmetlen látni a maszkos embereket egy-egy jelenetben (a filmben ezt a szennyezett levegő magyarázza, nem a járványhelyzet).
A könyvtárak használata engedélyhez kötött, és csak hivatalos ügyben használhatják ezeket a Könyvekként emlegetett kutatók, többek között az idős Sol, aki Thornnak segít a nyomozásban. Őt egyébként Edward G. Robinson, a harmincas évek gengszterfilmsztárja alakítja, akinek a Zöld Szója volt az utolsó szerepe, tizenkét nappal a halála előtt fejezte be a jelenetei forgatását.
Noha a mi valóságunkban 2022-re még több fa maradt épségben, mint a filmben – ahol New Yorkban már csak a manhattani Gramercy Parkban lehet gyönyörködni az utolsó, életben maradt példányban –, a globális papírhiányról mi is tudnánk mesélni. Mindez a könyvárak emelkedéséhez is hozzájárul, de a könyvtárak szerencsére – energiaválság ide vagy oda – még mindenki számára nyitva vannak.
Meghalni járnak az emberek moziba
Filmrajongók számára különösen hideglelős a Zöld Szója eutanáziaklinikában játszódó része. Ebbe a félig kórházra, félig wellness-szállóra hasonlító intézménybe bárki betérhet, aki belefáradt a mindennapos élethalálharcba és nyomorgásba. Csak aláír egy papírt, és garantáltan örökre elalszik. Előtte azonban egy kis kényeztetésben részesül: az általa kiválasztott zenét játsszák le neki egy privát helyiségben, ahol a világítást is a páciens kedvenc színéhez igazítják. Végül pedig levetítenek neki egy filmet csupa természeti szépségről, amit a valóságban 2022-ben már soha nem láthatnak az emberek.
Ennél ijesztőbb és találóbb metaforát nem is találhatott volna a film a mi 2022-es évünkre vonatkozóan, amikor is – részben a járvány, újabban az energiaválság miatt – a mozik közönsége egyre csak apad, és ehhez a szórakozási formához egyre gyakrabban kapcsolódik az elmúlás és a veszteség képzete.
Globális élelmezési válság
Mindeddig csak arról nem esett szó, mi is tulajdonképpen a Zöld Szója. Ez az az étel, amit a lakosság jelentős része kizárólagosan fogyaszt a történet szerint, mert más ennivalót nem engedhet meg magának. A Zöld Szója-adagokat a hadsereg osztogatja rendszeresen, már amikor éppen nem fogy el az is – olyankor hazaküldik az órákig sorban álló embereket, általában némi gumibotozás kíséretében. A terméket folyamatosan hirdetik a televízióban, sőt a Zöld Szója az időbeosztást is szimbolikusan meghatározza („A kedd a Zöld Szója napja!”), hasonlóan ahhoz, ahogy David Foster Wallace ugyancsak disztópikus nagyregényében, a Végtelen tréfában az éveket már nem számokkal, hanem terméknevekkel jelölik.
A globális vagy legalábbis európai szintű élelmezési válság a mi 2022-es évünket is meghatározta, részint még a világjárvány okozta ellátásilánc-problémák, részint az idén kitört orosz–ukrán háború miatt. Az elegendő mennyiségű élelem megtermelése és szállítása körüli fennakadások a kontinensen szinte mindenhol, de Magyarországon kiemelkedően magas inflációhoz vezettek.
