Két amerikai nő került abba a méltatlan helyzetbe a kilencvenes évek második felében, hogy a nevüket meghallva az egész világnak a szexualitásuk jutott eszébe. Az egyikük Monica Lewinsky, a Fehér Ház gyakornoka. A másik Anne Heche.
Negyedszázaddal azután, hogy világhírű lett, Lewinskynak sikerült a saját oldalára állítania a közvéleményt. Előadásokat tart a nyilvános megszégyenítés mérgező hatásairól, producerként vesz részt a Bill Clinton elnökségének botrányos részleteit feldolgozó tévésorozatban, és nyilvánosan üzen Beyoncé-nak, hogy változtassa meg annak a dalának a szövegét, amelyben az ő neve is elhangzik.
Negyedszázaddal azután, hogy világhírű lett, Anne Heche – narkotikumok hatása alatt – autójával belehajtott egy Los Angeles-i házba. Az ütközés következtében súlyos égési sérüléseket és szegycsonttörést szenvedett, füstmérgezést kapott. Egy héttel később agyhalottnak nyilvánították, augusztus 14-én pedig lekapcsolták a lélegeztetőgépről.
Természetesen Heche évtizedekkel ezelőtti, nyilvános meghurcolása és a tragikus balesete között nem teremthetünk egyértelmű összefüggést, ám az bizonyos, hogy a színésznő karrierje azért feneklett meg az ezredforduló előtt, mert sokan rossz szemmel nézték a magánéletét. Pályájának története tanulságos példája a hollywoodi képmutatásnak, valamint annak, hogy a korszellem miként befolyásolja egy nehéz sorsú, öntörvényű nő munkáját, egész életét.
Szappanoperából a vörös szőnyeges premierig, de nem tovább
Anne Heche szappanoperasztár volt, mielőtt hollywoodi színésznő lett. Egyúttal azon kevesek közé tartozott, akiknek sikerült váltani a kétféle szórakoztatóipari világ között, noha az Egyesült Államokban még nehezebb átlépni a napi sorozatok darálójából a glamúros filmiparba, mint Magyarországon.
Heche még le sem érettségizett, amikor szerepet kapott az Another World című sorozatban a nyolcvanas évek végén. A válogatáson tudta meg, hogy kettős szerepet kellene alakítania: a szelíd, visszafogott Marley-t és ikernővérét, az ösztönvezérelt, önfejű Vickyt. Ha a szélsőségek felé viszi el az alakítást, Heche könnyen paródiába csúszhatott volna, ő viszont a szappanopera műfaji keretei között is igyekezett árnyalatokat megmutatni a két lány személyiségéből. Ez a kritikusoknak is feltűnt: 1991-ben Heche Emmy-díjasként hagyta ott az Another Worldöt.
A következő években a színésznő csillaga szépen emelkedett, tévéfilmes főszerepek mellett folyamatosan jöttek a mozifilmes lehetőségek is. Eleinte apró szerepek találták meg – aligha az Elijah Wood-os Huckleberry Finn-adaptációból vagy Az esküdt jogi thrilleréből emlékszünk rá –, később egyre komolyabb feladatokat kapott. Ekkor derült ki, hogy jobban állnak neki a hétköznapi élethelyzetekről, lelki válságokról szóló független filmek, mint a kalandműfajok. Igazi, szerethető nőt alakított a Walking and Talkingban, Nicole Holofcener filmjében egy szép barátságról, amelyben Catherine Keenerrel, Liev Schreiberrel és a később rendezőként ismertté vált Todd Fielddel játszott együtt, és semmivel nem volt halványabb náluk.
1997-ben négy mozifilmjét mutatták be. A Fedőneve: Donnie Brascóban a címszereplő FBI-ügynök feleségét alakította, és Johnny Depp oldalán sem elégedett meg az aggódó háziasszony kliséfigurájával: felmutatta a karakter saját érzelmi világát, amelyet feldúl a férj kettős élete. Ugyanekkor játszott a Tudom, mit tettél tavaly nyáron tinihorror-sikerében, az Amikor a farok csóválja keserű humorú – és a Trump-elnökség után kijelenthetjük, hogy korát megelőző – politikai szatírájában, valamint a Tűzhányó című katasztrófafilmben Tommy Lee Jonesszal.
Utóbbi filmhez kötődik első hollywoodi botránya, a premierre ugyanis barátnőjével, Ellen DeGeneres színésznővel szeretett volna elmenni, ahogy azt természetesnek érezte. Call Me Crazy (Tartsatok bolondnak) című, 2001-ben megjelent önéletrajzában ír róla, milyen meglepően sokan igyekeztek lebeszélni őt, hogy a fotósok kereszttüzében egy másik nővel mutatkozzon. Heche végül nem engedett, de csak a bevonulás alatt láthatták őket együtt DeGeneresszel. A stúdió munkatársai a vetítés vége előtt megkérték a párt, hogy diszkréten távozzanak a moziból.
Sosem tudod előre, mikor bolondulsz meg
Saját bevallása szerint Heche-nek soha nem volt más nővel romantikus kapcsolata DeGeneresen kívül. Vele viszont három évig volt együtt, 1997 és 2000 között, noha a Heche-nél akkoriban jóval kevésbé sikeres, de szexualitásában magabiztosabb komika többször is biztosította róla barátnőjét, hogy nem szeretne ártani szépen felívelő karrierjének. Ám Heche visszaemlékezései alapján azokban az években éppen, hogy DeGeneres volt az, aki a földön tartotta őt mellette állva a hétköznapokban. Ahogy egyre sikeresebb lett, a színésznő úgy került egyre rosszabb egészségi állapotba: kialakult a gyógyszerfüggősége, pánikrohamokat kapott, az ideg-összeroppanás szélére sodródott.
Könyvében mindezt elsősorban nehéz gyerekkorával magyarázza.
Sziasztok, Anne vagyok! Lehet, hogy AIDS-ben haldoklom, mert apám zaklatott. Most már meghalt, meg a bátyám is, de én jól vagyok. Akartok barátkozni velem?
Heche így karikírozza középiskolai bemutatkozását, de a tényeket illetően nem túloz. Kórusvezetőként és benzinkereskedőként dolgozó apja titkon homoszexuális kapcsolatokat folytatott, közben adósságokba verte a családot (Heche anyját és négy testvérét), alkalmanként pedig szexuálisan zaklatta legkisebb lányát, Anne-t. Az erősen vallásos családban egymást érték a tragédiák: Anne egyik nővérét csecsemőkorában vitte el a gyenge szíve, apja és bátyja pedig 1983-ban, néhány hónap különbséggel hunytak el (a legidősebb nővér 2006-ban halt meg agydaganatos betegségben). Kamaszkorában Anne számon kérte apját a gyerekkori molesztálás miatt, aminek következtében anyjával, a keresztény hittérítővel is összeveszett.
„A megkínzott gyermek nem ismeri a határokat. A megkínzott gyermek ott keresi a szeretetet, ahol csak tudja. A megkínzott gyermek szerint a szerelem egyet jelent a szexszel. A megkínzott gyermek szeretné helyesnek látni, amit a támadója csinált vele, ezért újrajátssza azokat a dolgokat másokkal. A megkínzott gyermek a szex nyelvén próbálja kimutatni a szeretetét. A megkínzott gyermek szerint a szex az egyetlen módja, hogy mások kifejezzék felé a szeretetüket” – írja Heche, hogy milyen traumák dolgoztak benne tinédzserként, majd felnőttkorában is.
A kilencvenes évek második felében ezek a sebek egyre nehezebbé tették, hogy elviselje a hétköznapokat, vagy életben tartsa párkapcsolatát DeGeneresszel. Már állandó szereplője volt a pletykalapoknak, amikor bemutatták a Hat nap, hét éjszaka című kalandos-romantikus vígjátékot. Szereplőtársa, Harrison Ford kiállt mellette – „őszintén, kedvesem, francot se érdekel, kivel bújsz ágya”, írta neki levélben –, de a sztárt nem sokan követték. A Hat nap, hét éjszaka volt Heche utolsó sikerfilmje, és miközben bukásokban játszott (köztük a Psycho hírhedt, Gus Van Sant-féle remake-jében a zuhany alatt agyonszurkált Marion Crane-t), a nyilvánosságban felé irányuló rosszindulatot is egyre nehezebben viselte.
„A legjobb dolog a megbolondulásban, hogy sosem tudod előre, mikor történik meg veled, úgyhogy félni sem kell miatta” – kommentálja ironikusan a Call Me Crazy lapjain ezredfordulós kálváriáját. Heche akkoriban, több elvonókúra és terápiás foglalkozás után többször is nyilatkozott a megtéréséről. Pontosabban arról, hogy megtalálta önmagában saját jobbik énjét, Celestiát, aki rendszeresen beszélget Istennel. Celestiát talán valóban megtalálta, de Ellen DeGeneresszel szakított.
Ecstasy hatása alatt állt, de néhány órával később hazaengedték.
Túl korai #metoo-történet
Anne Heche-nek nem az űrhajós delírium napján kellett elbúcsúznia a hollywoodi filmsztárságtól, hanem már jóval korábban, nagyjából a Tűzhányó vörös szőnyeges premierje környékén. Folytatta a filmezést, de jobbára ismét csak mellékszerepeket kapott, néha jó filmekben is, mint a Születésben Jonathan Glazertől. Közben visszatért a televízióhoz, népszerű sorozatokban tűnt fel, egyebek mellett az Ally McBealben és a Kés/alattban. A főhős elvált feleségét alakította a Hung – Neki áll a zászló három évadában, majd a valóságban is összejött sorozatbeli partnerével, Thomas Jane-nel. Addigra már kétgyerekes anya volt, idősebb fia most húsz, a fiatalabb tizenhárom éves.
A színésznő soha nem kopott ki a filmiparból, rendre feltűnt ígéretes vagy legalább jól fizető produkciókban. Többé nem állt már az érdeklődés középpontjában, mint volt barátnője, a tévéműsora révén befutott Ellen DeGeneres, de ezt talán nem is bánta. 2018-ban azt nyilatkozta, Harvey Weinstein nála is bepróbálkozott egyszer, a visszautasítás után pedig ki is rakta őt egy Miramax-filmből, de a producert érő számtalan vád közül ez kevésbé érte el az ingerküszöböt. Különben is, Heche-nek volt ennél súlyosabb #metoo-története, amit már el is mesélt az önéletrajzában. Sokan szánták miatta, de a nagy visszatérés lehetőségét nem kapta meg.
Egyebet nem tehetünk, csak találgathatunk róla, hogyha Heche leszbikus kapcsolattal, drogfüggőséggel és bolondériákkal súlyosbított vesszőfutása ma játszódna le Hollywoodban, vajon nagyobb empátiával fordulna-e felé a közvélemény. Kapna-e főszerepeket, vagy ma is visszaültetnék a kispadra? Mintha maga is hasonló kérdéseket pedzegetne a könyvében:
Elrugaszkodtam. Minden erőmmel. Fel, fel, magasra. Súlytalanul. Teljesen szabadon. Nem volt hosszú út, de azért eltartott egy darabig. Ahogy ereszkedni kezdtem, megéreztem a földet a talpam alatt, és simán leérkeztem. A lábujjaimmal éreztem, hogy megint szilárd talajon állok. Vajon elhiszi nekem valaki, hogy mostanáig repültem?
