Ha a film-, irodalom- és egyéb történészek egyszer majd összeállítják a koronavírus-járvány ihletésére született, jelentős műalkotások listáját, A buborék nem lesz rajta. Ez nem is annyira meglepő, egyelőre ugyanis nem látszik, hogy készült-e egyáltalán olyan film, amely újszerű művészi eszközökkel, megvilágító erővel vagy legalább viccesen dolgozta volna fel a betegség okozta kényszerű bezártság időszakát.
Judd Apatow, A 40 éves szűz, a Felkoppintva és a Staten Island királya rendezője az utóbbival próbálkozott: igazi járványvígjátékkal. A buborék csavarja, hogy a történet éppen arról szól, hogyan lehet filmet forgatni a járvány alatt. Hőseink egy filmstáb tagjai, akik szigorú egészségügyi előírásoknak megfelelve, egymással összezárva szeretnének tető alá hozni valami dinoszauruszos marhaságot. Apatow bevallottan a bemutatás előtt álló Jurassic World: Világuralom valós forgatási körülményeiből indult ki, az volt ugyanis az egyik legkomolyabb hollywoodi produkció, amelyet teljes egészében a járványügyi szabályokat betartva készítettek, a stábtagokat elszigetelve a külvilágtól.
A dinóvadászat közben előadott, képmutató környezetvédelmi szólamokat simán beleírhatták volna a szebb napokat látott Jurassic Park-sorozat legújabb epizódjába. Sőt, talán bele is írták.
A buborék tehát valójában nem a járványról vagy a karanténról szól, hanem Hollywoodról. Apatow a filmkészítésről szóló filmek nagy múltú hagyományához kapcsolódik, amelynek a tengerentúlon az Ének az esőben meg A szörnyeteg és a szépség, az európai művészfilmek között a 8 és fél és Truffaut Amerikai éjszakája jelenti az etalonját. Udvariatlanság lenne e klasszikusokhoz mérni A buborékot, ám Apatow egy újabb és humorában hasonló jellegű filmhez, a Trópusi viharhoz képest is jóval szerényebb eredményeket tud felmutatni. A buborék legnagyobb problémája, hogy nemcsak a filmbeli filmben, vagyis a Sziklavadak 6-ban tűnnek sótlan, papírvékony kliséknek a figurák, hanem azon kívül a saját történetükben is.
A forgatókönyvírók – Apatow mellett a South Parkon és A buborékhoz némileg hasonló Amerika Kommandó: Világrendőrségen is dolgozó Pam Brady – felvonultatják ugyan a hollywoodi filmkészítés jellegzetesnek vélt alakjait, de semmi olyasmit nem állítanak róluk, ami öt perc gondolkodás után ne jutna eszünkbe nekünk, a filmkészítés mágikus világára csak kívülről csodálkozó nézőknek is.
Ezek veleje, hogy a filmesek szinte kivétel nélkül szorongó, önbizalomhiányos és megfeleléskényszeres alakok, akik ki vannak szolgáltatva a stúdiónak, a közösségi médiának, esetleg a saját neurózisaiknak. Közülük a David Duchovny alakította, kiöregedőben lévő filmsztár a legszórakoztatóbb, aki látványosan unatkozik a forgatáson. Nagyon könnyű ugyanis úgy nézni őt, hogy elképzeljük, maga Duchovny is pont ennyire unta magát filmezés közben.
Az amerikai komédia múltját és jelenét is alaposan ismerő rendező remek színészekkel töltötte fel A buborék stábját, ám mintha nem hagyta volna igazán érvényesülni őket. Hiába tűnik fel a Borat 2-ben megismert Maria Bakalova, a Saturday Night Live-veterán Fred Armisen vagy Apatow felesége és lánya is, ha mindannyian ugyanazt a kissé megfáradt, szatirikus hangot ütik meg. A fontos szereplőkön kívül egy-egy jelenetre sztárhaverok is beugranak, Daisy Ridley-től Becken át James McAvoy-ig, de megjelenésüket legfeljebb futó mosollyal nyugtázzuk egy olyan történetben, amely kiszámítható mederben, ráadásul hosszú üresjáratokkal bonyolítja a kényszerű összezártságba és munkájuk bornírtságába beleőrülő hősök szabotázsakcióit.
A buborékot nézve egyértelműnek látszik, hogy Judd Apatow, akit a kétezres években az amerikai vígjátékot megújító rendezőként ünnepeltek, kisebbfajta alkotói válságba jutott. Önálló rendezéseinek sosem a feszes dramaturgia volt az erénye, mindig is hajlamos volt céltalanul elkalandozni a történeteiben, de a Felkoppintva vagy a 40 és annyi éppen emiatt tűnt hétköznapinak és valóságosnak, ezért ismerhettünk rá saját kisszerű, de komikusan felnagyított problémáinkra ezekben a filmekben. Ugyanakkor előző rendezése, a Staten Island királya arról árulkodott, hogy Apatow-nak nincs elég ötlete a műfajhoz képest feltűnően hosszú játékidő kitöltésére, A buborékban pedig már olyan emlékezetes karakterek sincsenek, mint a Pete Davidson alakította főhős a 2020-as filmben.
A buborék (The Bubble), 2022, 127 perc, Netflix. 24.hu értékelés: 4/10.
