Pénteken elhunyt Galgóczy Árpád József Attila-díjas költő, műfordító – tudatta a család az MTI-vel.
Galgóczy Árpád Budapesten született 1928. november 8-án. A gimnáziumot Nagykállóban, Szatmárnémetiben és Mátészalkán végezte.
1945-ben – tévesen – szovjetellenes szervezkedés tagjaként leleplezték, elhurcolták, majd szovjet hadbíróság elé állították, ahol húsz év szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték.
A fiatal férfi 1948 januárjában érkezett az első Gulag-lágerbe, az uráli Cseljábinszkba, ahonnan egy évvel később a legnépesebb gyűjtőtáborba, a Karaganda környéki Szpászkra vitték át. Itt nagyon sok művelt, nagy tudású – a sztálini zsarnoksággal szembeszálló – rabtársa volt, akik megismertették vele az orosz költészetet.
A lágerben egy orosz költő hatására megismerkedett Lermontov költészetével – különösen a költő A démon című elbeszélő költeménye volt rá nagy hatással, így ennek fordításával próbálkozott először.
Az 1954-ben szabadult Galgóczy de csak 1960-ban térhetett haza. Orosz és ukrán költők műveiből született fordításai a hatvanas évek közepétől sorra jelentek meg itthon, de a férfi ezzel párhuzamosan segédmunkásként, műszaki fordítóként, illetve szinkrontolmácsként is dolgozott, sőt, a MALÉV, illetve a mindenkori sporthivatal is alkalmazta.
A Gulágon töltött éveiről három kötetben – A túlélés művészete, Fények a vaksötétben, Az alagút vége – mesélő költő pályáját 1999-ben József Attila-díjjal, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2015-ben Budapestért díjjal, 2018-ban pedig a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozatával ismerték el.
