Fájdalom, rettegés, szégyen – a mai napnak ezek az érzései.
Fájdalom – mert a háború minden élőt sújt – füveket és fákat, állatokat és ivadékaikat, embereket és gyermekeiket.
Rettegés – mert létezik összbiológiai ösztön, amely az élők saját életének és az utódok életének védelmére irányul.
Szégyen – mert ennek, az egész emberiség számára szörnyűségekkel terhes szituációnak az előidézésében nyilvánvaló a mi országunk vezetőinek a felelőssége
– írja Ljudmila Ulickaja világhírű orosz kortárs író könyvei magyar kiadójának, a Magvetőnek is eljuttatott üzenetében. Mint írja, azt hitte, az ő generációja már nem fogja testközelből ismerni a háborút, ám ez mégsem így lett.
Egyetlen ember és hű cinkosainak őrülete irányítja az ország sorsát
– hangsúlyozza, hozzátéve, hogy mindazonáltal a felelősség mindenkié, „mert képtelenek voltunk előre látni és megakadályozni e drámai eseményeket”. Ulickaja hangsúlyozza azt is: fontos, hogy honfitársai, az oroszok álljanak ellen a hazug propagandának.
