James Bond a férfiak példaképe, a nők vágyálma – sugallják nekünk az Ian Fleming-féle könyvek és az a huszonöt hivatalos Bond-film, ami eddig készült. A 007-es karakterét úgy alakították a franchise közel hatvan éve alatt, hogy megfeleljen annak az idealizált férfiképnek, amelyet az épp aktuális társadalmi konszenzus uralkodónak tart – ebben rejlik népszerűsége és a rákfenéje is. Az éppen mozikba kerülő új Bond-film, a Nincs idő meghalni rendezője, Cary Fukunaga meglehetősen kemény szavakkal illette nemrég egy interjúban a franchise-t, amikor kijelentette: a Sean Connery-féle Bond gyakorlatilag erőszaktevő volt, ez ma már elfogadhatatlan ábrázolásmód lenne egy Bond-filmben. Ebben vélhetően közrejátszott az is, hogy a Bond-filmeket nagyrészt férfiak írták és készítették, épp ezért vert hangos visszhangot Phoebe Waller-Bridge szerződtetése forgatókönyvírói minőségben, amely azt sugallta: végre egy nő is beleszólhat abba, hogy a Bond-lányok ne agyatlan biodíszletek legyenek, és Bond ne egy érzéketlen bájgúnár. Pedig nem ő az egyetlen nő, aki nagy befolyással lehet a franchise-ra, bár az tagadhatatlan, hogy a névsor nem túl hosszú. Waller-Bridge még csak nem is az első női forgatókönyvírója a szériának – annak a szériának, amely ironikus módon most már részben egy nő kezében van.
Barbara Broccoli – aki megörökölte Bondot, és finomított rajta
Bond neve összeforrt a filmeket készítő Broccoli-családdal, akik előbb az apa, Albert R. Broccoli, majd a gyermekei egyengették tovább a franchise útját. Barbara és féltestvére, Michael G. Wilson már a hetvenes években dolgozni kezdett különböző feladatkörökben a Bond-filmeket gyártó Eon Productionsnak, amely édesapjuk kezében volt. A kém, aki szeretett engem már igazi családi projekt volt: Wilson, aki ekkor már évek óta a cégnél dolgozott produceri minőségben vette ki a részét a filmből, az akkor 17 éves húga a film marketinggépezetéhez került. A ranglétrát ő is végigjárta, több poszton is kipróbálta magát: volt rendezőasszisztens (Polipka) és társproducer is (Halálos rémületben).
Igazán nagy befolyást azonban a kilencvenes évekre, a Brosnan-érára szerzett, az akkor már a kilencven felé közelítő apjuk át is ruházta a céget lányára és mostohafiára. A két testvér 1995 óta vezeti az Eon Productionst, a karakter pedig onnantól kezdve finomodott a legtöbbet: a nőket lekezelő Bondból eljutott egy kőkemény, ám már-már érzelmes karakterig. Az azonban biztos, hogy nem fog túlszaladni píszívonat, a 007-es nem lesz nő, és ezt maga Barbara Broccoli mondta, elejét vetve azoknak a találgatásoknak, amelyek szerint a következő Bond egyenesen egy fekete nő lesz.
James Bond férfi karakter. Remélem, hogy rengeteg film készül nőkkel, nők által, nőknek, nőkről, de nem hiszem, hogy egy férfi karaktert egy nővel kéne eljátszatnunk
– nyilatkozta egy interjúban.
Johanna Harwood – aki megmentette Bondot a közröhejtől, majd kisemmizték
Az, hogy Bond neme egyáltalán téma legyen, az 1962-es első hivatalos Bond-film, a Dr. No esetében nyilvánvalóan még egy gondolatcsíra erejéig sem merült fel senkiben. Az viszont igen, hogy a lehető legférfiasabb formában ültessék át az ügynököt a vászonra, azonban az, hogy szerencsére ez nem a lehető legnevetségesebb módon valósult meg épp egy nőnek, Johanna Harwoodnak köszönhető. Lisa Funnell, a For His Eyes Only: The Women of James Bond című alkotás szerzője – és egyben genderkutató – szerint Harwood jelentősége óriási a Bond-filmek alakulásában, egyenesen kulcsszereplőnek nevezi a forgatókönyvírót.
Harwood filmes tanulmányai után naplóvezetőként és szkriptesként dolgozott az ötvenes években – olyan munkaközegben, amelyben nem volt túl jellemző a női jelenlét. Egy ideig egy tehetségkutató ügynökségnél is dolgozott, itt hozta össze a sors az első kilenc Bond-film egyik producerével, Harry Saltzmannal. Nála titkárnőként kezdte, illetve ő olvasta el először a beeső forgatókönyveket, ám régi vágya az volt, hogy ő maga is írja őket. Saltzman adott is neki egy esélyt, hogy kipróbálja magát, nem sokkal később meg is írta az első Bond-történetét, igaz, az még nagyon távol állt attól, amit ma Bond-sztorinak nevezünk. Egy alig egyoldalas novelláról volt szó, amely a Nursey World című magazinban jelent meg Some Are Born Great címmel. A rövid irományban Bond ádáz kártyapartit vív valakivel, hogy aztán a végén kiderüljön: ellenfele a dadája, aki a játék befejeztével ráparancsol, hogy igya meg a tejet, és induljon aludni.
Nélküle Bond egy majommal harcolt volna
Bár Harwood volt az, aki a Dr. No forgatókönyvének legelső nyers változatát megírta, hivatalosan végül tűzoltás céljából került hozzá a teljesen átírt alapanyag. Az eredetileg felkért Richard Maibaum és Wolf Mankowitz sztoriváltozatában a Dr. No főgonosza egy majom lett volna, Broccoliék itt szerencsére be is húzták a vészféket. Mankowitz még a nevét is eltávolíttatta, annyira biztos volt benne, hogy majom nélkül bukás lesz a film, Maibaum viszont tovább dolgozott a forgatókönyvön. Ezt követően küldték rá Berkely Mather írót és Harwoodot, hogy mentsék a menthetőt – Mather felelt azért, hogy Bond minél férfiasabb párbeszédeket kapjon. Az előbbi olyannyira komolyan vette a feladatát, hogy Harwood szerint Bond egy ideig úgy beszélt, mint egy chicagói bérgyilkos, így ismét az ő tudására volt szükség. Végül Terence Young rendezővel mindössze nyolc nappal a forgatás megkezdése előtt sikerült a megfelelő formába hozni a forgatókönyvet.
Funnell szerint azonban Harwood nem kapott különösebb elismerést amiatt, hogy a Dr. No Bondjának végül nem verőemberként kellett hadakoznia egy majommal, és a karakter egész más úton indult el – bár azt nem árt figyelembe venni, hogy a Sean Connery-féle Bond mai mércével még így is meglehetősen erőszakos, hímsoviniszta karakter volt.
Ennek ellenére tovább folytatták a munkát a második hivatalos Bond-film, az Oroszországból szeretettel esetében is, ahol Young és Harwood között olyan szintig mérgesedett a konfliktus, hogy az utóbbi végül otthagyta a stábot. A nevét csak úgy tüntették fel a stáblistán, mint aki a forgatókönyv adaptálásában részt vett, ezt viszont a forgatókönyvíróként jegyzett Maibaum kifogásolta, aki elismerte: ugyan Harwood valóban segített Youngnak a forgatókönyvvel, és voltak kifejezetten jó meglátásai, nem érdemelt volna semmilyen írói kreditet a stáblistán, csupán a stúdiópolitika miatt került fel rá a neve.
Nem volt ilyen szerencséje az egy évvel később bemutatott Goldfinger esetben, amelynek forgatókönyvírásában szintén részt vett, de az időközben egyre gyűrűződő konfliktus miatt ott már semmilyen minőségben nem került fel a neve a stáblistára. Harwood érdemeit méltatlanul elfeledték, holott munkája nagy szerepet játszott a karakter kialakításában – a mondat eleji állítást mi sem bizonyítja jobban, hogy Harwood nevére rákeresve Waller-Bridge képét dobja ki elsőre a kereső.
Az ő története tükrözi a nemi szerepek helyzetét, és azt, mi történt ezekkel akkoriban. Voltak ambíciói, de rengetegszer lekicsinyelték – véli Monica Germana, a Bond Girls: Body, Fashion and Gender szerzője. Harwood esete mondhatni tipikus volt azon kevés nő között, akiknek megvolt a lehetősége, hogy a forgatókönyveket alakítsák. A leghíresebb közülük az a Carrie Fisher, akit mindenki inkább a Star Wars Leilájaként ismer, mint íróként, Hollywoodban viszont sokan csak szkriptdoktorként emlegették. Egy sor filmhez tette hozzá a magáét, többek közt olyanokhoz, mint a Halálos fegyver 3, az Apáca show vagy épp a Nászok ásza, a legtöbbnél a női karaktereken csiszolt.
Phoebe Waller-Bridge – aki új színt hozhat a 007-es világába
Harwood esetét követően elképesztő módon több mint fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy a Bond-filmek forgatókönyvírói közé ismét nő kerüljön. Azt követően, hogy Waller-Bridge a Fleabag második évadával letarolta az összes létező díjátadót és a nézői szíveket is, hirtelen a legmacsóbb sorozatok akarták őt szerződtetni, hogy jellegzetes női hangjával és humorával finomítsa a polkorrektség irányába a történeteket. A Halálos iramban– sorozatot visszautasította, a Bondot viszont nem. A döntéssel egyidejűleg nyilván felröppentek azok a kritikák, hogy csak azért választották őt, hogy a gyakran hímsovinizmussal vádolt franchise kicsit kimosdassa magát a vádakból. Waller-Bridge nem győzött szabadkozni, hogy neme nem játszott szerepet a felkérésben, Broccoliék azt akarták, hogy besegítsen a Neal Purvis-Robert Wade-Cary Fukunaga triónak a forgatókönyvben. A kérdésre – azaz hogy évtizedek után egy kiemelkedően tehetséges női forgatókönyvíró mit tesz hozzá a franchise-hoz – közel két év késés után, szeptember 29-től kaphatunk végre választ a mozikban.
