Az új szlovák dokumentarizmus egyik legfontosabb alakja, az 1973-ban született, magát nem szlováknak, vagy magyarnak, hanem kassainak tartó Kerekes Péter neve itthon nem igazán ismert, pedig egész estés dokumentumfilmjei – ezeket, illetve a huszonöt évet felölelő pályája állomásait a Dunszt mutatta be – miatt maximálisan megérdemelné, hogy széles körben is minl többen megismerjék a munkáit.
Legújabb filmje, a Cenzorka (107 anya) tökéletes alanynak tűnik erre, hiszen a Velencei Filmfesztivál Horizons címet viselő programjában bemutatkozó darab magába tömörít mindent Kerekes művészetéből. Az ukrajnai Odessza egy nők számára fenntartott börtönének lakóit, illetve őreiket bemutató, dokumentumfilmes réteggel is rendelkező alkotás középpontjában két nő áll: a nehéz döntés kapujában álló, fia megszületése után röviddel hét évre ítélt Leszja, illetve a rácsok másik oldalán dolgozó, sokak bizalmasaként és barátjaként az épületben mozgó Irina, akinek élete sokszor hasonlít a büntetésüket töltő lakókéra.
A két főszereplőt valójában színészek játsszák, ez azonban jó eséllyel semmit sem von le annak értékéből, hiszen Kerekes a Variety híre szerint éveken át járt vissza az intézménybe, hogy ezzel egyre közelebb kerüljön a gyerekükkel sokszor csak napi néhány órát töltő lakókhoz, akik a filmnek ezért nem passzív, hanem aktív, résztvevő alanyaivá váltak.
A rendező mindemellett nem csak az elítélt anyák Irinával folytatott beszélgetésein, de a néma jeleneteken – ezek egyikében egy, a látogatási idő leteltével egyedül maradt anya némán fejezi be az ajtón épp kilépett gyermeke születésnapi tortáját, több másikban pedig a környezetükről épp megfeledkezett, villanásnyi időre boldog nőket láthatjuk – át igyekszik autentikus képet adni a világukról.
A Cenzorka forgatókönyvét Kerekes Ivan Ostrochovskýval jegyzi, koproducerei pedig az alkotó mellett cseh, szlovák, illetve ukrán filmes cégek.
A Szlovák Audiovizuális Alap, a szlovák és ukrán Kulturális Minisztérium, az Eurimages, illetve a Cseh Filmalap támogatásával megszületett filmből a Variety tett közzé egy másfél perces részletet, amiben az őrök egyike körömlakk segítségével készít magának Loubutin cipőt, de egy rendhagyó táncjelenetbe is betekinthetünk:
Kerekes korábban több fesztiválon aratott sikert: a 66 szezon (2003) a premier évében a DocAviv legjobb filmje lett, majd a Mediawave Fesztivál nagydíját kapta, a Gulyáságyút (2009) a legjobb dokumentumfilmnek járó Európai Filmdíjra jelölték (Chicagóban pedig azonos kategóriában győzött), míg a 2013-as Bársonyos terroristák a Karlovy Vary Filmfesztiválon FEDEORA-díjjal, a Berlinalén pedig a Tagesspiegel című lap közönségdíjával gazdagodott.
