Kultúra

Csak a Szikla lehet olyan imádnivalóan ripacs, hogy saját maga ad ki sorozatot a fiatalkoráról

NBC
NBC
2032-t írunk, és újabb megahíresség indul az amerikai elnöki székért: Dwayne The Rock Johnson, a Szikla. Ettől a nem is olyan elrugaszkodott ötlettől indulunk a Szikla ifjú éveit megéneklő Young Rockkal, a folytatás pedig egyszerre ripacskodás és imádni való.

Ha valaki esetleg nem foglalkozna ilyesmivel, akár nyelvi akadályok miatt, akár azért, mert egyszerűen nem húzza erre az érdeklődése, azok kedvéért álljon itt az a tény, hogy Dwayne Johnson a közösségi média celebkirálya. Lehet, hogy nem neki van a legtöbb követője – a férfiak között Cristiano Ronaldo, férfi-nő összesítettben pedig Ariana Grande is megelőzi az Instagramon – de hogy ő csinálja a legjobb tartalmat, az kétségtelen. Míg Grande főként kommentár nélküli szelfiket, szexi pózokat és divatfotókat posztol, némi fellépéses anyaggal vegyítve, Ronaldo pedig gyakorlatilag csak és kizárólag önreklámot, addig a Szikla jó érzékkel vegyíti a poénkodást és a motivációt, a szakmát és a civil mindennapokat, az üzletet és az embert, ezzel pedig a legszimpatikusabb, legemberibb, legmegközelíthetőbb, allűrmentes híresség imázsát építette fel.

Mondanám, hogy rideg tudatossággal, de miután hosszú évek óta figyelem a közösségimédia-jelenlétét, és olvasok, hallok róla szakmai és civil sztorikat, egyre inkább biztos vagyok benne: a fickó által sugárzott kép nem csak egy kreált, művi produktum, hanem a valóság nagyjából annyira pontos lekövetése, amennyire ezt a közösségi média lehetővé teszi. A Szikla a „work hard, play hard” jelszó két lábon járó megtestesüléseként mindent teljes erőbedobással csinál, a munkát épp úgy, mint a magánéletet: egyik percben a napi negyedik edzésén csapkod a mázsás láncokkal, a másikban hagyja, hogy icipici kislánya kilakkozza a körmét, mert hát apunak csinosnak kell lennie. Majd miután a gyerek elaludt, apu a sajátmárkás tequilájával öblíti le az aktuális heti csaló-kajáját, ami többnyire egy zavarba ejtő halom édesség, amitől a földi halandó már ránézésre diabéteszt kap. Dwayne Johnson az a híresség, akitől az ember nem irigyli azt a felfoghatatlan mennyiségű pénzt, amit keres, hősünk ugyanis egy kicsivel többet dolgozik, mint egy igásló.

NBC

Szóval Dwayne Johnson ma a szimpatikus celebek legszimpatikusabbika cím birtokosa, és egyben Hollywood egyik abszolút királya – legalábbis abban az értelemben, hogy a Forbes az elmúlt két évben őt sorolta a legjobban kereső színészek listájának élére. És ez messze nem csak a filmes gázsijaitól függ. Saját filmgyártó cége van, ruha- és cipőmárkája is szépen termel, de aki követi, tudja, folyamatos termékfejlesztés biztosítja, hogy mindig legyenek olyan új, a Szikla nevével fémjelzett termékek, amit megvásárolhatnak a rajongók – és meg is teszik. A járvány óta természetesen sajátmárkás, hiper-innovatív arcmaszk is készült, és Johnson régi kedvenc italából, a tequilából is kiadott egy sajátot, tele is van az Instagramja az ő tequilájával tequilázó híres és nem olyan híres rajongókkal. És minthogy a Szikla gyakorlatilag bármit véghez visz, amit kitalál – van hozzá pénz, paripa, fegyver és érdeklődő közönség is –, így csak idő kérdése volt, hogy a Szikla még közelebbről megénekelje saját magát, és készítsen egy önéletrajzi ihletésű mozgóképet.

NBC A Szikla a sorozatban a 2032-es elnöki versenyben. Láthatólag nem tervez már addig öregedni.

Mivel azonban a Szikla trendérzékeny ember, ezt nem mozifilmben tette, hanem sorozatban – ami, tegyük hozzá, logikusabb formája is egy élet elmesélésének. Esetleg még azzal lehetett volna trendibbre venni a figurát, ha musical formában viszi színre felnövésének történetét, de a rövid epizódos szitkom-forma is nagyon találó – a félóránál rövidebb részekkel készült vígjátéksorozatok piaca messze nem elég gazdag, a Young Rock ezen a fronton indul harcba.

A keret a már említett elnöki kampány, azon belül is az elnökjelölti interjú, melyben Dwayne Johnson saját magát játszva ül a stúdióban, és meséli el, honnan is jön ő. Ez az eleve kiszólásos helyzet – mert, ugye, kicsit sem lepődnénk meg, ha Johnson egy ponton valóban indulna az elnöki székért, ami azt illeti, ha az országot is olyan sikeresen vezetné, mint a vállalkozásait, akkor elég fényes jövő nézne ki Amerikának – helyből teremt egy geget, amire építeni lehet. Az áldokumentumfilmek hagyományainak megfelelően tehát röhögünk a stúdióhelyzeten, a riporter behízelgő viselkedésén, a véletlenként keretezett, valójában tökéletesen szándékolt trágárságokon, az egész elnökjelölti interjú színjáték-jellegén.

NBC

Aztán meg nevetünk a Dwayne „Elnökjelölt” Johnson visszaemlékezéseiben látottakon – az oldschool pankráció szereplőin, az ebben a miliőben nevelkedett gyerek Sziklán, ekkor még Dewey-n, majd a koraérett tinin, a kamugép apán. Utóbbi, a nemrég elhunyt Rocky Johnson már nem láthatta a róla is szóló, és neki (is) ajánlott sorozatot, de vélhetően ő sem tudna belekötni, a Young Rock ugyanis olyan nyilvánvaló, forró szeretettel beszél róla, hogy abba bőven belefér az is, hogy ne tagadja el a jellemhibáit, a látszat színjátékát, a simlisséget, a férjként, apaként elkövetett hibákat, hiányosságokat sem. De a Szikla saját magáról ugyanebben a hangnemben mesél: piti lopások és hasonlók is helyet kapnak, de minthogy azért ez mégis csak egy saját bálványát erősítő produkció, a sorozat hangsúlyozza: főhősének szíve végig a helyén volt.

Érdekes alaphelyzet, hogy egy híresség még ereje teljében, karrierje rég meghódított csúcsain tanyázva dönt úgy, hogy önéletrajzi ihletésű mozgóképet készít, amiben mindent úgy keretez, ahogy szeretne. Ennek a helyzetnek a furcsa kettőssége rá is nyomja a bélyegét a sorozatra: kicsit idézőjelbe teszi magát a produkció, heherészik saját magán, miközben időnként mégis csak szeretne valódi és mély lenni a Sziklától megszokott inspirációs beszédek stílusában, ám mivel eddigre már a néző belement a játékba, nehéz váltani komolytalanból komolyba. Valószínűleg a sorozat sikere is ettől függ majd, hogy ki melyik vonalra tud ráülni, engem inkább a szórakoztatás vitt, mondjuk ez is a hangsúlyosabb oldal, érezhetően nem akar drámába fordulni a sorozat.

A humor viszont jól működik, főleg ha valaki értékeli ezt a fajta szurkálódó, kiszólós stílust – de miért ne értékelné, a képregényfilmek korszaka pontosan erre a fajta humorra szoktatta rá a generációnkat. Jól sikerült a szereposztás is, mind a gyerek, mind a tini, mind a fiatal felnőtt Dwayne-t karakterben passzoló és tehetséges ifjak játsszák: sorban Adrian Groulx, Bradley Constant, Ulu Latukefu, a mellékszereplők pedig szépen gazdagítják a tablót. Korszakosan mély benyomást, persze, ne várjunk a sorozattól, és azt is felesleges számon kérni, hogy mennyire hitelesen mutatja be az eseményeket – hiszen az egész projekt a főhős kezében van, aki úgy formálja ezt a képet, ahogy csak szeretné. Egy tekintetben viszont kétségtelenül hiteles a sorozat: épp olyan ripacs, és ezzel együtt épp olyan szeretetre méltó, mint alanya. Ez pedig nagyjából az, amit a Young Rocktól vártunk.

A Young Rock az NBC sorozata, magyar televízió egyelőre még nem tűzte a műsorára. Értékelés: 7/10

Ajánlott videó

Olvasói sztorik