Harminc évvel a rendszerváltás után egyre több film és sorozat készül az elmúlt emberöltő legfontosabb régióbeli történelmi eseményéről, mely egyrészt azért lehet érdekes, mert erről a korszakról sokunknak vannak már saját emlékei is, de jóval inkább azért, mert észrevehetően árnyaltabb lett a kommunizmus bukását kiváltó eseménysorozat megítélése, különös tekintettel az államhatalom és a titkosszolgálat szerepére, illetve azért is, mert a korszak rendkívüli optimizmusa élesen szembeállítható azzal az általános borúlátással, amely a jelenlegi korunkat jellemzi. Jó példa volt erre a cseh Eszmélet, mely egy paranoiás kémjátszma keretei közé szorította be a bársonyos forradalom történetét, míg a német Deutschland 89 konkrétan rá is játszik erre a kontrasztra, és az utolsó epizódja címét is a sokat emlegetett Fukuyama-könyvcímből kölcsönözte (A történelem vége). Igaz, a német sorozatra mégsem feltétlenül emiatt az évad miatt fogunk emlékezni.
A 2015-ben bemutatott Deutschland 83 (Volt egyszer két Németország címmel vetítette nálunk az RTL Klub) az új idők hírnökeként az első nagy nemzetközi sikert elérő német sorozat volt, amely egyrészt utat nyitott a Babilon Berlinnek, a népszerűségben valamennyit leköröző Darknak és a többinek, másrészt megmutatta, hogy a hidegháború német fejezetét hogy lehet szórakoztató thrillerként bemutatni. A nyugatra küldött keletnémet kém története valójában egy trilógia első évada volt, amit a Deutschland 86 követett három évvel később, és a sort idén a Deutschland 89 zárta. Most a két Németország újraegyesítésének 30. évfordulója miatt csak két év telt el a két évad között, így az évadot (melybe a másodikhoz hasonlóan az Amazon is beszállt) be lehetett mutatni még 2020 őszén.
Az évszám már jelezhette, hogy ez az évad az NDK és a berlini fal összeomlásáról szól majd: míg korábban Martin Rauchnak az atomháborút kellett megakadályoznia vagy a gazdasági válságba sodródó ország zavaros fegyverüzletei miatt került a hidegháború kémjátszmáinak kellős közepébe, itt már mindenki csak a bőrét akarja menteni. A kommunizmus bukásával nemcsak a keletnémet titkosszolgálat néz bizonytalan jövő elé, de valójában senki sem tudja, mit hoz a jövő, a sorozat pedig megpróbálja elvarrni az 1983 óta gabalyodó szálakat. Vagyis a téma mindenképpen alkalmas arra, hogy a sorozat a tőle megszokott módon vessen fel fajsúlyos témákat, könnyed szórakoztatás formájában adagolva. Ez azonban sajnos csak részben valósult meg.
A korábbi Deutschland-sorozatok egyik fő erénye az volt, hogy valós történelmi helyzetekbe helyeztek bele fiktív karaktereket, olyan szituációkat teremtve, amelyek akár meg is történhettek volna, persze nyilván tekerve rajtuk egyet a film kedvéért. A második évadnál már észlelhető volt némi ponyvaregényes vonal is, de a harmadik évad végképp olyan, mint a hatvanas években vég nélkül készült, többnyire francia-olasz filmek, melyekben mondjuk Belmondót vagy Delont képtelen kalandokba keverve kergetik végig a készítők a világon, csakhogy azoknak megvolt a maguk bája, és nem is ígértek többet egy látványos kalandfilmnél. Martin Rauch meg most valahogy úgy kapcsolódik valós eseményekhez, mint anno Bors Máté vagy Láng Vince, akiket szintén csak úgy belekevertek a forgatókönyvírók az orosz polgárháború, a tanácsköztársaság vagy a második világháború zűrzavarába. Oké, e régi magyar sorozatokkal nyilván számos okból képtelenség összehasonlítani a Deutschland 89-et, de valamit azért elárul róla, hogy ezek egyáltalán eszünkbe juthatnak.
Ebben az évadban a szereplők érezhetően a forgatókönyv kedvéért hoztak döntéseket, különös tekintettel Martin új szerelmére, aki lényegében minden helyzetben pont az ellenkezőjét teszi annak, amit normális ember tenne a helyében, és ezt még csak nem is akarják igazán megindokolni. Ennél egy fokkal szórakoztatóbb az, ahogy a keletnémet titkosszolgálat, a HVA ügynökei megpróbálják gazdaságivá formálni a politikai tőkéjüket: egyikük vállalkozni kezd, a másik pénzügyi manőverekkel próbálkozik, Lenorából pedig, aki a korábbi évadbeli bűnei miatt börtönben kezdi az évadot, kibújik a fanatikus szélsőbalos terrorista (ugye a valóságban nem sok ilyen volt a kommunizmus összeomlása után). Mindegyiknél ígéretesebbként pedig felbukkan egy, a saját lelkiismeretével csatázó Stasi-ügynök is, ami simán az egyik legerősebb vonal az évadban, de nem is nagyon kapcsolódik a fő cselekményszálakhoz. Cserébe van még egy CIA-ügynök, aki meg nem nevezett okból engesztelhetetlen ellensége lesz Martinnak, és ő még a többiekkel ellentétben nem is igazán jó színész.
A második évad végén már felmerült, hogy „ha emlékszünk a páneurópai piknikre és a magyar határnyitásra a nyugatra induló keletnémet állampolgárok előtt, akkor még az sem kizárt, hogy magyar szál is lesz a következő évadban”. Nos, ezek kimaradnak, egyedül Helmut Kohl kulcsszerephez jutó beszédének egy mondata utal rájuk, viszont az egyik rész Temesváron játszódik, a forradalom kitörésekor, és itt láthatunk Tőkés Lászlót éltető feliratot, no meg a román Securitate-ügynök azzal próbálja elütni a tüntetések élét, hogy csak a magyarok elégedetlenkednek, egyébként minden a legnagyobb rendben van. És ha vicces is a jelenet, amikor vacsorázni próbálnak a szereplők az étteremben, ahol nem lehet kapni semmit, igazából talán ez a temesvári epizód az egyik legfeleslegesebb: a cselekményhez nem ad semmit, míg a román forradalom történetét is csak érintőlegesen emeli be a sorozatba. Még bántóbb hiba, hogy a sorozat szerint 1989-ben fegyveres szovjet katonák jártak-keltek Romániában, miközben a valóságban már harminc évvel korábban kivonták őket – ez nagyjából olyan szintű baki, mint amikor a vasfüggöny idején a túloldalról próbálták elképzelni az életet, most viszont még az információhiányra se hivatkozhatnak az alkotók.
Fájó hiányosság továbbá, hogy a korábbiakkal ellentétben ebből az évadból szinte teljesen hiányzik a popkulturális vonal: egy-két kivétellel eltűnnek a korabeli slágerek vagy egyéb utalások, és ugyan a sorozat vizuálisan most is hozza az elvártat, itt valahogy főleg steril szállodák, irodák, éttermek és lakások szolgálnak díszletként a kalandokhoz, és kevéssé tudják visszaadni azt a sajátos 89-90-es miliőt. Ehhez jön még, hogy néhány karakter a korábbi évadokból megmagyarázhatatlanul eltűnt, és valahogy azzal se nagyon foglalkozott a sorozat, mi lett hőseinkkel az új Németországban, pedig az pont érdekes lett volna, helyette
Az is tény, hogy mindezek ellenére a sorozat könnyen nézhető, továbbra is igyekszik egyensúlyba hozni a drámai és komikus elemeket, és a színészek többsége sem okoz csalódást. Jonas Nay kihozza a maximumot a keletnémet Forrest Gumppá silányított karakteréből, Maria Schraeder (aki egyébként az Unorthodox c. sorozat rendezőjeként aratott sikert 2020-ban) Lenoraként most sajnos jóval kevesebbet látható, viszont Sylvester Groth továbbra is bizonyítja, hogy az egyik legjobb jelenlegi német színész. És persze az, hogy ezt a zavaros átmeneti időszakot mutatják be, eleve érdekessé teszi a sorozatot. Mindezek tompítják némiképp a csalódást, amit a korábbi évadokhoz méltatlan szkript okozott.
Lehet, hogy nem tett jót a sorozatnak az sem, hogy egy évvel kevesebb idő állt az alkotók rendelkezésére, mint a korábbiaknál, de az is előfordulhat, hogy Anna és Jörg Wingernek egyszerűen elfogyott a muníciója a harmadik évadra. Kár, mert a rendszerváltás és az újraegyesítés igazán ígéretes sztori lehetőségét hordozta magában, ehelyett B-kategóriás thrillerekből vett fordulatokra pazarolták a történelmi szituációt, és talán azt gondolták, a szájbarágós befejezéssel és a két korszak közötti kontraszt kihangsúlyozásával erről elterelhetik a figyelmet. Így csak annak örülhetünk, hogy Martin Rauch sztorija nem marad lezáratlan. Az évadok gyengülő tendenciája ismeretében pedig talán jobb is, hogy nem tudjuk, mi lesz vele az új világban.
Deutschland 89, 2020, 8 rész. A sorozat egyelőre nem látható magyar streamingszolgáltató vagy tévé műsorában. 24.hu: 6/10
