Joshi Takeda, a világ leggazdagabb embere alacsonynövésű, pókhasú férfi volt, aki imádta a vékony női combokat, a karcsú derekakat és a hosszú, illatos hajakat, azonban mindig is túl gátlásos volt ahhoz, hogy sikeres legyen a nők körében.
Takeda úr robotikai cégeknél szerzett mérnöki és programozói tapasztalatait kihasználva aztán harmincévesen létrehozta a saját androidgyártó- és fejlesztő vállalatát. Megalkották az élethű, női androidszeretőt, különféle arcokkal és alkatokkal sorozatgyártották, majd eladták a világ minden országába. Nem sokkal később pedig ugyanennyi tökéletes férfi androidot is piacra dobtak.
– Ilyen egyszerűen történt – foglalta össze szerény mosollyal Takeda úr, amikor sikere titkáról kérdezték, és kuncogva hozzátette azt is, hogy az ő Teremtésében a nők voltak az elsők.
Takeda urat büszkeséggel töltötte el, hogy megszabadította a világot a prostitúciótól, a pornótól, a hűtlenségtől, a szexuális feszültségből fakadó frusztrációktól és a szexuális erőszaktól.
És büszke volt arra is, hogy az eroszoidnak nevezett szexandroidjai révén megfékezte a túlnépesedést azáltal, hogy a legszegényebb országoknak jelentős árkedvezményeket adott. Úgy fogalmazott, a világ jövője szempontjából alapvető fontosságú, hogy az eroszoidok jóvoltából kevesebb gyermek szülessen.
Az emberek pedig egymás helyett egyre inkább eroszoidokkal szeretkeztek, mert ezek az emberi szexualitást tökéletesen imitáló gépek mindenben jobban teljesítettek, mint a hús-vér emberek, ugyanis programozásuk révén tökéletesen tudtak alkalmazkodni tulajdonosaik igényeihez, vágyaihoz és perverzióihoz.
Az egész világ Takeda úr lába előtt hevert, ő pedig büszke volt arra is, hogy egy boldogabb, békésebb világot teremtett.
A statisztikák szerint idővel már minden öt szexuális együttlétből négy eroszoidokkal történt. Ezzel együtt azonban drasztikusan csökkenni kezdett a házasságok és a párkapcsolatok száma is. Az emberek egyre inkább megpróbáltak ideális társakat keresni maguknak, minthogy kényszerkapcsolatokba bocsátkozzanak szexuális vagy gyereknemzési célból. Az eroszoidokat egyre többen a civilizáció legkárosabb találmányának nevezték, amelyek végképp elidegenítik egymástól az embereket, és amelyek örökre kiölik a világból a szerelmet és fajfenntartási ösztönt.
Takeda urat nem zavarták a negatív felhangok, továbbra is szerényen mosolygott. Minden pillanatban testőrök és titkárok vették körbe, de női partnerek soha, hiába akadt rengeteg jelentkező, aki mind a világ elsőszámú emberének kegyeit kereste.
Azonban ha a riporterek a szexuális életéről kérdezték, Takeda úr rögtön elvörösödött:
– Az csak rám tartozik.
– Ön is használ eroszoidokat?
– Semmi köze hozzá.
– Mit szól ahhoz, hogy az eroszoidjai miatt egyre kevesebb gyerek születik? Mi lesz így az emberiséggel? Nem fogunk így lassanként elfogyni?
– Ostobaság. Megfékeztük a túlnépesedést. És ha a nők szülni akarnak, szülni fognak.
– A statisztikák szerint azonban egyre kevésbé akarnak, és ez az eroszoidok miatt van.
– Ugyan.
– Ön sosem akart saját gyereket?
– Gyereket? – kérdezett vissza homlokráncolva Takeda úr. – Nos, ezen még nem gondolkodtam. Gyereket. Ez egy érdekes kérdés. Szóval, azt mondja, a nők nem akarnak szülni…
Két évvel később Takeda úr vállalata piacra dobta a mesterséges anyaméhtartályokat, és a nőknek valóban nem kellett többé szülniük.
Egyesek szerint ez a női nem felszabadulásának nagy pillanata volt, mások szerint a nőktől éppen hogy elvették a szülés szentségét. Persze, bárki szülhetett továbbra is természetes úton, csakhogy az anyaméhtartályok túl nagy kényelemmel jártak, így az új technológiát még a legkonzervatívabb államok sem tudták sokáig betiltani, az ehhez ragaszkodó kormányok egymás után buktak bele a társadalmi elégedetlenségbe.
A születések száma újra növekedésnek indult, és Takeda úr mesterséges méhekben fejlődő ikerfiai az elsők közt fogantak meg. Azt nem lehetett tudni, hogy az anyai petesejt kitől származott, de a sajtó időről időre bepillantást nyert a Takeda-rezidencia hatalmas gyerekszobájában álló, átlátszó méhtartályban lebegő magzatok fejlődésébe, és ez milliókat tett elkötelezetté az új technológia iránt.
Az ikrek születése után egy interjúban Takeda úr magánéletét firtatták:
– Sosem akart megházasodni?
– Én? – hökkent meg Takeda úr, aztán szégyenlősen elmosolyodott. – Én, az eroszoidok teremtője? Nem. Soha. Miért tenném?
– Nem is vágyott sosem egy igazi nő társaságára? Biztosan volt már szerelmes…
– Voltam – hajtotta le a fejét Takeda úr néhány másodpercre, és arcára zavar ült ki, mint mindig, amikor nőkkel kapcsolatos kérdést tettek fel neki.
– Mindenkinek szüksége van egy igazi társra – jegyezte meg a riporternő –, aki támogatja, akivel megoszthatja az életét, az érzéseit. Valaki, aki igazán mélyen megérti. És ez független a szextől.
– Igen – hümmögte Takeda úr. Közben az állát simogatta, a homloka ráncokba szaladt. – Egy társ… Ez érdekes gondolat.
Két évvel később Takeda úr vállalata piacra dobta az új androidszériáját.
Takeda úr szerény mosollyal és csillogó szemmel mutatta be a nyilvánosságnak a prototípust, egyben újdonsült feleségét, a May nevű androidnőt, a mindig elegáns, vicces, kedves és megnyerő, tökéletes társat.
Kiemelt kép: Getty Images
