Nyolcvanegy éves korában meghalt a ’60-as évek beatzenéjének egyik nagy hatású zenésze, Spencer Davis, a Spencer Davis Group gitáros-zenekarvezetője. A walesi zenész bandája, melyben Stevie Winwood volt a frontember, az első neves beatzenekar volt, amely fellépett hazánkban, turnéztak a Who-val és a Rolling Stonesszal is. Davist tüdőgyulladással kezelték kórházban, az is vitte el, nyilatkozta ügynöke a BBC-nek.
Davis egy ejtőernyős fiaként született Swansea-ban 1939-ben, és már hatévesen tudott hangszeren – száj- és tangóharmonikán – játszani. Tizenhat évesen Londonba, majd nem sokkal később Birminghambe költözött, ahol nappal németórákat adott, éjjel meg a helyi klubokban zenélt. Első bandáját, a Saints-t azzal a Bill Wymannel kezdte, aki később a Rolling Stones tagja lett, de zenélt Christine Perfecttel is, aki később Christine McVie néven a Fleetwood Mac eredeti felállásában lépett fel. Az igazi áttörést mégis az 1963-ban alapított zenekara hozta meg, melyben az említett Stevie Winwood (orgona, ének) és testvére, Muff Winwood (basszusgitár) és Peter York (dobok) szerepelt, eredetileg The Rhythm & Blues Quartette néven, míg Muff rá nem mutatott, hogy csak Davis szeret interjúkat adni, és a többiek inkább lelépnének kocsmázni a fellépések után, ekkor nevezték át a zenekart Spencer Davis Groupra.
Első slágerük a Keep On Running című Jackie Edwards-feldolgozás volt, mely 1966-ban kiütötte a Beatles kislemezét, a We Can Work It Out/Day Trippert a slágerlista éléről, amihez a Beatles táviratban gratulált Daviséknek. A folytatásban a zenekar olyan slágereket jegyzett, mint a Somebody Help Me, az I’m A Man és a Gimme Some Lovin’, amit később a Blues Brothers is feldolgozott. 1966-ra már saját filmjük is volt, a The Ghost Goes Gear, melyben a banda egy kísértetjárta udvarházban ragadt, és hamarosan az Államokban is híresek lettek annak ellenére, hogy sosem turnéztak a tengerentúlon, ugyanis Davis nyelvtudása – beszélt németül, franciául és spanyolul is – nagyban hozzájárult európai sikereikhez is. A Hair kultikus dalát, a The Age of Aquariust fel is dolgozták német nyelven.
Nem sokkal később azonban elhagyta a zenekart a frontember Winwood (már utána járt az együttes a Kisstadionban), amelynek nyomán a banda hamarosan feloszlott, Davis rövid életű szólókarrierbe kezdett, és az Island Records kiadóval kötött előnytelen szerződése miatt csaknem csődbe ment, amikor az Eddie Hardinnel felvett Don’t Want You No More című dala akkora siker lett, hogy az kihúzta a bajból. Mivel ezzel az egy dallal többet keresett, mint az összessel együttvéve, amit az Island adott ki, így kérdőre vonta a kiadót, amely végül úgy oldotta meg a helyzetet, hogy munkát adott neki: Davis lett a fiatal művészek felfedezéséért és fejlesztéséért felelős munkatárs, melynek nyomán olyan zenészeket segített felemelkedni, mint Bob Marley vagy Robert Palmer, illetve egykori zenekartársa, az ekkorra szólókarrierjén dolgozó Stevie Winwood. Davis a ’80-as években tért vissza a dalszerzéshez, majd a zenekarát is újraalakította, és újra turnézni kezdett, nem ritkán kétszáznál is több koncertet adva egy évben. Spencer Davist kollégáin és rajongóin túl élettársa, June és három felnőtt gyermeke gyászolja.
Kiemelt kép: Roger Kisby/Getty Images
