Lyonbban, a 12. Lumière Filmfesztiválon mutatták be Thomas Vinterberg Még egy kört mindenkinek! című új filmjét. A Mads Mikkelsen főszereplésével készült alkotás azt a kérdést járja körül, mi lenne, ha egy bizonyos szintű alkoholmennyiség lenne állandóan a vérünkben, vagyis folyamatosan enyhén becsiccsnetett állapotban, megnövekedett kreativitással élnénk a mindennapjainkat. A Még egy kört mindenkinek! főszereplői, négy középkorú, életvágyukat elveszített barát kísérli meg a fent említett ötletet.
Ez a film nem csak az ivásról szól. A célunk az volt, hogy az életről, létről készítsünk filmet. Ez a film az ihlet, a kockázat, a kíváncsiság és a felfedezés elvesztéséről is szól.
– mondta Vinterberg, hozzátéve, hogy egy átlagos dán mindennapja arról szólnak, hogy a mobiltelefonja számolja a lépéseit, a pulzusát, a napi ütemtervét.
Vinterberg arról is beszélt, hogy ideges volt, felszabadítóan hat-e majd filmje vagy kissé irrelevánsnak fogják tekinteni a jelenlegi helyzetben, amikor a bezártság jellemezi a mindennapjainkat.
A történet jóval a világjárvány előtt íródott – a kérdés az, hogy korábban is volt-e egyfajta bezártság az életünkben. Amiről beszélni akarok, az az irányíthatatlanség, például amikor beleszeretsz valakibe. Elveszíted az irányítást.
A dán rendező számára – aki az általa „hippi kommunaként” nevelzett közegben nőtt fel – fontos az összetartozás érzése.
Amikor leugrotok egy szikláról, és nem tudjátok, van-e víz alattatok, de kéz a kézben csináljátok, ez a szolidaritás legfőbb érzése. Mindig is vonzott ez. Amikor a 90-es években részt vettem a Dogma-mozgalomban, az emberek azt mondták, „ez öngyilkosság, meg fogod ölni a mozit”, veszélyes és nagyszerű érzés volt. Ha van valami kockázat vagy botrány, felébredsz és kíváncsi leszel. És amikor ezt csoportosan csinálod, na, az remek érzés. A Még egy kört mindenkinek! ugyanez: négy őrült srác, akik rosszkor lesznek részegek és megnézik, mi lesz belőle
– mondta Vinterberg.
Arra a kérdésre, hogy mi maradt ma a dogmából, Vinterberg kategorikusan kijelentette, hogy semmi.
A lázadásnak, a kockázatnak, az arroganciának és a hiúságnak volt egy ilyen része, hogy szerettük volna levetkőztetni a filmkészítést, meztelenné tenni, megtisztítani. Amikor a filmünk 1998 -ban nagy sikert aratott Cannes-ban [szerk.: a zsűri díját elnyerő Születésnap című film], hirtelen divatos lett az egész. Többé nem volt meztelen, már koktélruhát viselt. Ha be akarták jutni egy fesztiválra a filmeddel, elég volt csak annyit mondanod, dogma-filmet készítettél. Megszűnt a kockázat, a feltárás értelme eltűnt és bonyolult helyzetbe került. Végigmentem egy ösvényen, és úgy éreztem, hogy nem tudok tovább menni, de amikor megfordultam, azt sem tudtam, merre menjek. Sok évbe telt, mire kiderült, mit keresek itt
– fogalmazott a rendező.
(Variety)
