Vannak olyan dolgok, melyekre semmilyen befolyással nem vagyunk az életben, legtöbbször a halál, de a születés is ilyen. A háborúk, a járványok is felül állnak azon, amit az ember kontrollálni tud. Mundruczó Kornél új filmjében, a Pieces of a Womanben (magyarul Egy nő darabjai), alapvetően egy ilyen történet kap főszerepet egy család életében, csupán néhány hónap leforgása alatt. A film elején Marthát (Vanessa Kirby), és partnerét Seant (Shia LaBeouf) is munkában látjuk először, majd pedig megismerjük a nő családját is: anya, húg, s a barátja. Az anya (Ellen Burstyn) egy kocsit vesz a fiatal párnak, a húg barátjának a cégénél. A fiatal pár láthatóan örül neki, bár Sean számára nem teljes az öröm, mert ő az, akire a barátnője családja úgy tekint: a csóró, akinek semmire sem telik, még egy kocsit se tud venni magának. Egymás iránt érzett szeretetüket azonban ez sem gyengíti, és most szükségük is van egymásra, Vanessának elfolyik a magzatvize, a szülés lassan beindul.
A pár az otthonszülést választja, de az eredetileg kiválasztott bába nem ér rá, egy kollégája, Eva (Molly Parker) jön helyette. Égi jel ez, vagy a sors keze: a kisbaba megszületik ugyan, de aztán leáll a szívverése, pár másodperc élet után meghal. A szülés folyamatát Mundruczó az elejétől a végéig vágás nélkül mutatja, a Saul fia vagy Az orosz bárka intenzitását is meghaladva, őrült tempóban váltják egymást az emberiség legősibb érzelmei: ijedtség, fájdalom, izgalom, várakozás, öröm. A jelenet ott végződik, hogy Sean kirohan az utcára a mentőkhöz, akik azonban már későn érkeznek, nem tudják megmenteni a baba életét. Ekkorra már majdnem félóra lement a filmből, s még csak most következik a főcím. Mundruczó ezzel is érzékelteti, a film nem a tragikus eseményről, hanem annak utóhatásairól szól.
Martha harmadik generációs holokauszt-túlélő, családja Magyarországról vándorolt ki az Egyesült Államokba. A nő anyja, akinek életében és születésében ez sokkal közelebbi élmény, ezért is máshogy tekint a gyászra, mint lánya, és ez kezdetben konfliktusokat eredményez. Martha nem akarja eltemetni a babát, anyja igen. A fiatal nő inkább egy egyetemnek adná gyermeke testét, a tudomány hasznára. Anyja polgári perrel akar elégtételt kapni a bábától, aki szerinte megölte az unokáját, Martha nem gondolja, hogy ez szükséges. Anyja belemegy mélyen a dolgok utóéletébe, fel akarja dolgozni, meg akarja élni a gyászt, Martha távolságot tart. Mindeközben Sean is gyászol, nem bír túllépni a szomorú eseményen, egyre többet iszik, majd, amikor a kapcsolatuk Marthával is kezd elmérgesedni, a hűtlenségbe menekül. Kikristályosodik a filmben felvetődő egyik legnagyobb kérdés: innét hova tovább? Elengedés vagy a múltba való kapaszkodás az, ami minket előrevisz? Mennyire fenntarthatóak az emberi kapcsolatok? Túlél-e a szerelem – túlél-e az anya-gyermeki viszony ebben a családban? Fel tudja-e Martha valaha dolgozni a gyászát?
Mundruczó, az amerikai filmek szabályainak megfelelően, igyekszik elvarrni a szálakat a film végére, megoldatlan kérdésünk gyakorlatilag nem is marad. A két főszereplő, Kirby és LaBeouf, mélyen és odaadóan játsszák szerepeiket, semmiféle túlzás, vagy manír nélkül. Ehhez, a sejtjeiben közép-kelet-európai történethez, a lamentációhoz pedig pont ez kell, hogy az agónia és a szenvedés nézhető, és a publikum számára nemcsak elviselhető, de szerethető is legyen. A film zenéjét a kanadai rendezőóriás, David Cronenberg állandó partnere, Howard Shore írta, aki Martin Scorsese több művéhez is alkotott zenét (utóbbi a film executive producere). Shore gyönyörű zongoraszólamait dramatikus súlypontoknál azonban igencsak különleges zeneválasztás egészíti ki. A születés megható pillanatait az izlandi posztrock együttes, a Sigur Rós egyik legmeditatívabb dala festi alá. A dolog érdekessége, hogy az együttes egyik albumának (Ágætis byrjun) borítóján (noha nem azon, amin az idézett szám van), is egy az anyaméhben köldökzsinóron lógó magzat található, a lemez címe pedig magyarul „Egy jó kezdet”. Amikor pedig Sean láthatóan kezd szétcsúszni, s egyre többet iszik, majd egy pillanatban úgy eldurran az agya, hogy fizikailag is bántalmazza Marthát, a Gary’s Theme szól: ezt Gary McFarland, a hatvanas évek egyik legérdekesebb zeneszerzője írta, aki ugyanakkor az önpusztítás mestere is volt, s még a negyvenet sem töltötte be, amikor kábítószermérgezésben elhunyt.
A Pieces of a Woman egy nő érzelmi utazása, ahhoz, hogy fel tudja dolgozni újszülött gyermekének elvesztését. Noha Mundruczó és Wéber Kata a velencei sajtótájékoztatón kiemelték, hogy a holokauszt túlélése, és ennek lenyomatai egy családban több évtizeddel a tragédia után mennyire fontosak a filmben, alapvetően az egyszeri néző számára nem ez lesz a legfontosabb tónus, hanem Martha gyásza. Az otthonszülés diskurzusához sem ad igazából sok újat hozzá az alkotás: csakúgy, mint a Geréb-ügynél, aki ellene volt, továbbra is ellene lesz, aki meg mellette volt, ezentúl is támogatni fogja a bábák tevékenységét. A legmeghatározóbb elemek a jól megírt dialógusok, a mindennapi, teljesen realisztikusan ábrázolt jelenetek (pl. külön felvétel, amikor Martha bedugja tölteni a telefonját a családi összejövetelen), jó színészvezetés és profi, átgondolt rendezői munka erős visszacsatolással a színházi alapokhoz, Mundruczó eddig legkevésbé „mundruczós” alkotásában, ami jelentheti ugyanakkor a rendezői oeuvre egy újabb etapjának első művét is.
Kiemelt kép: © Pieces Film, Inc.
