Szabad embernek érzi magát?
Szerintem én mindig szabad voltam, egész életemben. Erre kényes vagyok, és az emberi méltóság tiszteletére, ez a két fő érték a számomra. Egyébként nem csak az emberi méltóság: a növényeké, az állatoké, az egész élővilágé. Mert a világ él. A fák élnek, a macskák, kutyák, patkányok is élnek. Mindegyikünknek egy élete van, és ha ezt nem respektáljuk, akkor valami pokoli nagy baj lesz a Földön, mint ahogy lett is.
A filmjeiben is fontosak az állatok, és nemcsak A torinói lóra gondolok. A szereplők életminősége sokszor az állatokkal való viszonyukból olvasható ki, kezdve a Sátántangó teheneivel, a Werkmeister harmóniák döglött bálnáján keresztül a Kárhozat kutyáiig.
Egy univerzumban élünk, és az ember nem ura ennek a világnak, hanem részese. Ha ezt nem vesszük tudomásul, akkor valami katasztrófa következik be, aminek most már látjuk a jeleit.
Voltak, vannak háziállatai?
Persze, hogy volt és van is. Ez már mindig így lesz… Nézd csak meg ezt a legyet például, ami most is röpköd a fejem körül. Idejön, és baszogat. Most akkor mit csináljak vele, lecsapjam?
Nem tudom. Lecsapja ilyenkor, vagy inkább a buddhista utat követi?
Buddhista nem vagyok, és mazochista sem. Mindig ellentmondásos helyzet, amikor az ember úgy érzi, hogy egy másik élőlény zavarja. Mert ilyenkor sokszor azt hisszük, hogy jogunk van véget vetni neki. De egyáltalán nem biztos, hogy ez tényleg jogunkban áll. Ez nagyon messzire vezető gondolatmenet, és nem tudom megítélni, mi az, ami jó, és mi az, ami rossz.
Mert most én hogy ítéljem meg egy másik ember cselekedeteit? A mellettünk lévő asztalnál három ember kártyapartit folytat. Ülnek a kerthelyiségben, és látszik, hogy ez számukra a boldogság maga. Ezt képtelenség elvenni egy embertől és kijelenteni, hogy amit csinál, az haszontalan. Egyáltalán, mi a francot jelent az, hogy valami hasznos?
Ítélkezés nélkül is ki lehet állni jó dolgok mellett, vagy ártalmasnak vélt dolgok ellen, mint ahogy azt ön is megteszi időnként?
Én elvekért szoktam kiállni. Mert vannak bizonyos elvek, amik az előbb elmondottakból következnek: ilyenkor arra hívom fel a figyelmet, micsoda nevetséges dolog, hogy bizonyos emberek pojácaként futnak valami után, ami csak közönséges fillérekben mérhető. Hajkurásznak valamit, amit így se, úgy se tudnak átvinni a másvilágra. De azért idealista hülye se szeretnék lenni…
A másvilág csak egy szófordulat, vagy hisz is valamilyen formájában?
