Egy eltévedt bomba kráterében született meg a világ legfurcsább kertje

A második világháború hajnalán, 1940-ben a Franciaországot már elfoglaló Adolf Hitler eldöntötte: a Nagy-Britanniával való békekötés kútba esése, illetve Németország britek általi bombázása után csak egy lehetőség kínálkozik előtte – az angol partraszállás, melynek első lépésében a Luftwaffe a RAF vadászgépekkel megrakott bázisait próbálta elpusztítani.

Egy London felett véletlenül kioldott bomba aztán egy csapásra megváltoztatta a háború menetét, hiszen

a RAF válaszként Berlint kezdte bombázni, a németek pedig felhagytak az angliai légi védelem további gyengítésével, pedig alig néhány nap választotta el őket a sikertől.

Az ellentámadás nem indult túl jól, hiszen a birodalmi főváros légterébe repült ötven repülőgép közül hat lezuhant, az akció egyetlen halálos áldozata pedig a város állatkertjének egyik elefántja volt.

A britek a következő hetekben persze rákapcsoltak, sőt, komoly sikereket is arattak. A lendületet a német bombázók és vadászrepülőgépek újbóli, London fölé érkezésekor is megtartottak.

Közel két hónapon át, az időjárás rosszra fordulásáig folytak a harcok, a német vezetés azonban

már a második héten tudta,

hogy nem lesz képes felőrölni a RAF erejét.

London és a szigetország nagyvárosai ettől függetlenül persze jókora kárt szenvedtek:

a tucatnyi bombázás során százezernyi épület pusztult el, vagy sérült meg súlyosan.

Így járhatott volna az 1903-ban, tizennyolc éves munka után elkészült neo-bizánci stílust képviselő Westminster-katedrális, a brit téglaépítészet egyik gyöngyszeme is.

Fotó: Gary Ullah

1940. szeptember 20-án el is indult egy bombázó, aminek egyik célja az volt, hogy romba döntse az épületet, a célpontot azonban eltévesztették, így a robbanás az egy évvel korábban már Winston Churchillnek és feleségének is otthont adó házsor, a Morpeth Terrace és a templom kórusa (szentélye és főhajója közti tere) közt földet érve következett be.

A méretes kráter a következő év tavaszáig tátongott a területen, ekkor azonban a templom gondnoka és felesége úgy döntött, veteményeskertté varázsolja a bombázás kézzelfogható mementójává vált gödröt.

Az ötlet nem volt előkép nélküli, hiszen a nem csak a kényelmi áruk, de az alapvető élelmiszerek hiányát is hozó második világháború éveiben, a kormány bátorítása hatására számos család döntött úgy, hogy saját házuk előtt, kertjükben, egy játszótér sarkában, golfpályákon, vasúti sínpárok mellett, vagy épp egy városi park közepén apró hoznak létre egy apró, zöldségeket adó miniültetvényt.

A templom melletti kráter, két évvel a kert megszületése után. Fotó: National Archives and Records Administration / Wikimedia Commons

A Victory Gardens (Győzelmi kertek) nevet viselő ötlet az amerikai agrártudós, George Washington Carver fejéből pattant ki, majd a háború során Amerika- és Európa-szerte igen népszerűvé vált:

A területen ma a Páli Szent Vince nevét viselő szomszédos katolikus általános iskola udvara áll, a gyerekek pedig minden bizonnyal teljesen gyanútlanul töltik itt az órák közti szabad perceket, semmit sem tudva arról, hogy egy rövid időre kertté vált bombatölcsér felett szaladnak át:

 

A délkelet-ázsiai variáns

Az ötlet a második világháború után is használatban maradt: a hétmillió tonnányi bombát Vietnamra, Laoszra és Kambodzsára zúdító Egyesült Államok támadásai során létrejött holdbéli tájon a helyiek számtalan apró, tíz-tizenöt méter átmérőjű halastavat hoztak létre, ahol ellenőrzött körülmények közt nőhetnek a később majd a családok asztalára kerülő halak.

 

Kráterek a rizsföldeken, húsz évvel a háború után. Fotó: Peacemaking

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.