A népszerű tévésorozat alapján készült Charlie angyalai című film eredetije még kétezerben jött ki Lucy Liuval, Drew Barrymore-ral és Cameron Diazzal. A csinos kémek kihívó ruhákban üldözték a rossz fiúkat, erősek meg szexik voltak, és ez az alap pont jól jött húsz évvel később is. A folytatás szeretne felvilágosultabb, feministább lenni Elizabeth Banks rendezésében, és bár a szándék rendben van, sajnos ritka gyenge lett a végeredmény. A történet helyett az akció beszél, néha zavaróan teremtenek a színészek szemkontaktust a nézővel, hogy aztán úgy jöhessünk ki a moziból, hogy ennek semmi értelme sem volt. Pláne, ha 4DX-ben nézi az ember.
Valahol ott vesszük fel a fonalat, ahol legutóbb letettük: a szupertitkos szuperkémeket foglalkoztató vállalat továbbra is egy nőkből álló csapattal veszi fel a harcot a bűnnel szemben. Ehhez az elit társasághoz tartoztak annak idején Dylanék (Drew Barrymore) is, de ma már egy új generáció néz szembe a veszéllyel. A világot átszelő akciókat a Bosleyk koordinálják, ami egy titulust jelöl, gyakorlatilag ők az angyalok főnökei. A rangidős Bosleyt (Patrick Stewart) éppen nyugdíjazzák, hogy női társa lépjen a helyébe (Elizabeth Banks), és ő irányítsa az éppen futó legfontosabb küldetést: a Calisto-projektet.
Egy zseniális programozó (tudós? mérnök? tök mindegy), Elena (Naomi Scott) éppen az elektromos áramot forradalmasító kütyün dolgozik, amikor rájön, hogy hiba csúszott a rendszerbe. Észreveszi, hogy a Calisto nemcsak a megújuló energiaforrások következő lépcsője lehet, hanem egy halálos fegyver is egyben. Persze nem kapunk pontos magyarázatot a miértekre, úgyhogy legyen elég annyi, hogy az elektromágneses impulzus egy hadseregnyi embert is képest azonnal lebénítani. Takarjon ez bármit. Elena jelentését a kódolási hibáról azonban a csúnya, pénzéhes férfiak félresöprik, ezért a lány egy találkozót beszél meg az idegen kémcsapattal Hamburgban. Ettől a pillanattól kezdve felgyorsulnak az események, és Bármit Feltörök Elena már az angyalokkal, Sabinával (Kristen Stewart) és Jane-nel (Ella Balinska) próbálja elhárítani a krízist. Hamar felveszi a tempót, élvezi a kéméletet, a menő kütyükkel, dögös ruhákkal és high-tech bunkerekkel. A cél mindenek felett, hogy a Calisto biztonságos kezekbe kerüljön, és még véletlenül se kapjon senki stroke-ot a közelében. Az emberélet ebben a történetben inkább poén tárgya, mint véresen komoly, és egy percre se érezzük a helyzet súlyát, még akkor sem, ha egy főszereplő kerül életveszélybe.
Minden adott, hogy a Charlie angyalai egy igazán 2019-es produkció legyen: a nők kezében van a hatalom és megvan a diverzitás. De a felszín alatt sajnos egy buta, igazi tartalom nélküli mese lett a vége, amiben lehet, hogy nem kell már olyan kevés ruha az érvényesüléshez, viszont még mindig elég magasan van a léc, ha kém akarsz lenni. Ez mondjuk nem is lenne akkora baj, ha legalább a forgatókönyv rendben lenne. Azonban így marad pár közepes poén és flitteres miniszoknya.
A 4DX sem javít a helyzeten
Egy ideje már nemcsak 3D-s szemüvegben meg Imaxben lehet vidámparkosítani a mozit, de létezik az úgynevezett 4DX-es élmény is, amikor a kép és a hang mellett mozog velünk a szék, levegőt fújnak a fejünknél, vízpermet jön az előttünk lévő székből, és néha bekapcsol a füstgép. Még soha nem voltam hasonlón, szóval az se tántorított el a sajtóvetítésen, hogy az előttem állók gondolkodás nélkül, fejet rázva választották a sima termet.
Arra viszont nem számítottam, hogy a 4DX nem olyan, mint amikor a kontroller rezeg a kezedben egy veszélyesebb küldetésnél. Nem viccelnek a mozik (Budapesten a Westendben elérhető), amikor a film előtt felhívják a figyelmet, hogy leeshetnek a cuccaid, semmilyen körülmények között ne szállj ki a székből, és az értékeidet csak a végén szedd össze! Még jó, hogy a nézők többsége a reklámot is alig bírja ki pattogatott kukorica nélkül, és mire a film elkezdődik, már csak a ki nem pattogott, fogtörő szemek maradnak. Így legalább az akciójelenetek alatt nem repül el a kukoricás kosár a kezünkből, csak az az érzés marad meg, hogy mindjárt leesel a helyedről.
Kínodban persze röhöghetsz, hogy ha a Marvel sok volt mondjuk Martin Scorsesének, akkor vajon mit szólna a westendes hullámvasúthoz, viszont az már nem játék, hogy óvatosan kell a fejünket is forgatni. Ha egy rossz pillanatban szeretnénk a szomszédunkkal megosztani, hogy mennyire erőlködik a Charlie angyalai, simán a fülünkbe fújhatják a sűrített levegőt, ami a lövéseket hivatott imitálni. A kétórás szenvedést az koronázza meg, mikor egy vízbeesős jelenetnél arcon spriccelik a nézőteret. Nyáron a negyven fokban lehet, jól esik a vízpára, de az utolsó, amire novemberben végén vágyunk, az pár csepp hideg víz.
Az akcióban kifejezetten gazdag Charlie Angyalainál maximum azt érte el a 4DX, hogy alig várjuk, hogy vége legyen a lövöldözésnek, és valami unalmas párbeszéd jöjjön, amikor végre nem imbolyog a székünk. Kisebbeknek talán bejön az ilyesmi, de Elizabeth Banks filmjén tizenhat év a korhatár (abszolút jogosan), így csak a mazochistáknál tudom elképzelni, hogy önként vállalják, hogy összerázzák bennük a vacsorát.
Charlie angyalai (Charlie’s Angel), amerikai akciófilm, 2019, 24.hu: 3/10
Bemutató: november 28.
Kiemelt kép: InterCom
