Bercsényi Péter tizenöt év után lép újra Yan megformálójaként a József Attila Színház színpadára.
Bercsényi Péter:
Engem innen vettek fel a Színműre. 2002-ben lettem itt stúdiós és két év múlva kerültem az Egyetemre. A Nebántsvirág volt itt a legnagyobb előadás, amit „játsztam”, abban voltam, azt hiszem Őr 2 is… meg tánckar. Az nagyon kemény volt. Az osztálytársnőmmel végig táncoltuk az egész előadást és a statisztaszerepeinket is megcsináltuk. Az egy tűzkeresztség volt. Stúdiósként bekerülni egy nagy színes szélesvásznú előadásba, amit Méhes László rendezett és olyan nevekkel álltunk egy színpadon, mint Galambos Erzsi, Voith Ági, Ullmann Móni, Józsa Imi… Azt hiszem, mindent megtanultunk a színházról.
A Magas szőke barna férfi felemás… női főszereplője Balla Eszter, aki szintén játszott már a József Attila Színházban.
Balla Eszter:
Igen, a Mici néniben játszottam Bokor Katit. Most szabadúszóként térek vissza, Kornél invitálására, aki – habár álltam már vele egy színpadon, most rendez először. Petivel is most dolgozom először.
A készülő előadás fergeteges vígjátéknak ígérkezik. Ugyan a próbafolyamat elején járunk, de már most zeng a kacagástól a próbaterem és környéke. A rendelkező próbák elején járva még nehéz ajánlani egy előadást, Eszter és Péter ennek ellenére szívesen mesélt róla.
Balla Eszter:
Azt gondolom, hogy olyan színészi truvájokkal lesz tele tűzve az előadás, hogy ez lesz a legnagyobb erőssége. A humora a másik kulcs, ami egyébként adja is magát. Ebben a fázisban ezen dolgozunk a legtöbbet, hogy a maximumot kihozzuk a helyzetkomikumokból. Azt gondolom, aki egy fárasztó nap után ki akar kapcsolódni és térdet csapkodva nevetni héttől fél tízig, az bátran szavazzon nekünk bizalmat. Az bíztató, hogy többen jelezték az épületben, hogy ritkán hallanak ennyi nevetést a próbaterem környékén, és mi nagyon jól szórakozunk. Néha kitalál valaki valamit, ami esztelennek tűnik, és működik. Ráadásul, én kicsit mást játszom itt, mint amit tőlem megszoktak a nézők – úgyhogy nekem ezért is izgalmas lesz ez az előadás.
Bercsényi Péter:
Én leszek a komikum és a tragikum egyszemélyben. Amikor Kornél megkeresett – az Ízig-vérigben dolgoztunk először együtt –, akkor egyből éreztem, hogy ez megint olyan szakasza az életemnek, ahol valami falat áttörök, átlépek egy küszöböt. Nyilván szorongtam, hogy vajon hozom-e azt, amit Kornél elvár tőlem? Ilyet még nem csináltam. Általában a drámai vonal jut nekem, amiben vannak komikus elemek, de, bár úgy vélem, van humorom, mégis mindig a fajsúlyos feladatokat kérik tőlem a művész színházakban. Az, hogy ennyire vígjátékot kell hoznom – keresgélek az emlékeim között –, az talán a Belvárosi Színházban a Mindent Éváról című előadás volt, de azért abban is erős volt a tragikomikus vonal. Van egy komolyabb mondanivaló, ami felett/alatt – nézőpont kérdése – nevetünk. Terveink szerint így lesz itt is; de amíg Hernádi Juditon és Kovács Patrícián volt a főszerep felelőssége, itt nekem kell elhúznom a többieket. Szerencsére volt egy hasonló kihívás: a Bábszínházban játszott Kabaré Konferansziéja. Ott beakasztottuk a kampót a két lapockámba este hétkor és a végén kiengedtük. Itt is hasonló feladat vár rám… és itt nagyon kell figyelnem az ajtócsapódásokra.
