Kultúra a világ egy fura hely

A Dunára néz a világ egyik legrégebben működő étterme

A tradicionális német ételeket adó étterem közel kilencszáz év után is ugyanott fogadja a vendégeket.

A történelem viharai az elmúlt évszázadokban jókora pusztítást végeztek Európában: a terjeszkedni vágyó hatalmak, illetve a két világháború mind-mind városok és birodalmak egész sorát változtatták szomorú kőhalommá, mégsem tudtak azonban mindent porrá zúzni: egy ilyen szerencsés véletlennek köszönhetően maradhatott életben a ma Wurstskuchl, azaz Kolbászkonyha néven ismert étterem is, ami

már nyolcszázhetvenhárom éve fogadja a vendégeit.

Fotó: Manuel Strehl

Nem, nem elütés: a Münchentől alig 125 kilométerre fekvő, százötvenezres Regensburg apró étterme

1146 óta áll nyitva, köszönhetően az állandóan éhes helyieknek, illetve az átutazóknak.

Az épület a néhány lépésnyire álló, 1135-1146 közt épült első dunai kőhíddal egyidőben, a munkákat irányító mérnökök elszállásolására, illetve napközbeni tartózkodására született, távozásuk után pedig egy konyha költözött a falak közé, ami sült húsokat, így fűszerezett kolbászokat kínált a kikötői munkásoknak, hajósoknak, és persze a város épületein – így a XIII. század végétől kétszáznegyven éven át a gótikus katedrálison – dolgozó építőmunkásoknak.

A magyarok és Regensburg

Az évezredek óta lakott városban végezték ki a magyar kalandozások végét jelentő, magyarok számára vereséggel végződő augsburgi csatában (955) elfogott magyar vezéreket, Lehelt (Lél), Bulcsút és Súrt.

A gazdák a következő évszázadokban sorra váltották egymást, 1806 óta azonban a Wurstkuchl a Schricker család kizárólagos tulajdona, akik különböző német specialitásokat – így a turisták milliói számára az Oktoberfestről ismerős,  savanyú káposztával felszolgált bajor kolbászokat – is felvették az étlapra, sőt, ők adták a hely mai nevét is.

Fotó: Traveler100

A híd legendája

A magát a legészakibb itáliai városként aposztrofáló Regensburg 336 méter hosszú kőhídjához egyébként egy szuper legenda is kapcsolódik –  eszerint egy mester és tanítványa versengett egymással: előbbinek a katedrálist, utóbbinak pedig a hidat kellett a másiknál gyorsabban felépítenie. A tanítvány nagyon győzni akart, így szerződést kötött az ördöggel: az első három, áthaladó lelket a patás magával viheti a pokolba. Az alku megköttetett, a Duna pedig csodával határos módon kiszáradt, így a cölöpöket az üres mederbe verhették le, a munka pedig alig egy évtized után célegyenesbe ért. A fiú természetesen egyáltalán nem szeretett volna három szerencsétlen embert lelketlen hússá változtatni, így az avatást követően a helybeliek egy macskát, egy kutyát és egy csirkét kergettek át a túlsó partra. Az ördög ettől persze mérges lett, így megpróbálta az egész építményt a folyóba dönteni, de az túl erős volt, így éppen csak ívessé tudta azt hajlítani.

A világ legrégebb óta működő étterme címért sem kellene messzire utaznunk, hiszen a Regensburgtól alig százhetven kilométerre, a német-osztrák határ túlsó oldalán fekvő Salzburg rejti a Szent Péter-kolostort, melynek pincéjét a VIII. és IX. század fordulóján élt angol teológus, Albinus (Alchuine) 803-ban látogatta meg. A bencések akkor étkezésre használt termei közül több ma St. Peter Stiftskulinarium néven ugyanezt a célt szolgálja, így azokban már minimum 1216 éve szolgálnak fel ételeket a betérő vendégek, így egykor Kolombusz Kristóf, Wolfgang Amadeus Mozart számára.

Az Atlas Obscura nyomán

Ajánlott videó

Olvasói sztorik