A történelem viharai az elmúlt évszázadokban jókora pusztítást végeztek Európában: a terjeszkedni vágyó hatalmak, illetve a két világháború mind-mind városok és birodalmak egész sorát változtatták szomorú kőhalommá, mégsem tudtak azonban mindent porrá zúzni: egy ilyen szerencsés véletlennek köszönhetően maradhatott életben a ma Wurstskuchl, azaz Kolbászkonyha néven ismert étterem is, ami
Nem, nem elütés: a Münchentől alig 125 kilométerre fekvő, százötvenezres Regensburg apró étterme
Az épület a néhány lépésnyire álló, 1135-1146 közt épült első dunai kőhíddal egyidőben, a munkákat irányító mérnökök elszállásolására, illetve napközbeni tartózkodására született, távozásuk után pedig egy konyha költözött a falak közé, ami sült húsokat, így fűszerezett kolbászokat kínált a kikötői munkásoknak, hajósoknak, és persze a város épületein – így a XIII. század végétől kétszáznegyven éven át a gótikus katedrálison – dolgozó építőmunkásoknak.
A gazdák a következő évszázadokban sorra váltották egymást, 1806 óta azonban a Wurstkuchl a Schricker család kizárólagos tulajdona, akik különböző német specialitásokat – így a turisták milliói számára az Oktoberfestről ismerős, savanyú káposztával felszolgált bajor kolbászokat – is felvették az étlapra, sőt, ők adták a hely mai nevét is.
A világ legrégebb óta működő étterme címért sem kellene messzire utaznunk, hiszen a Regensburgtól alig százhetven kilométerre, a német-osztrák határ túlsó oldalán fekvő Salzburg rejti a Szent Péter-kolostort, melynek pincéjét a VIII. és IX. század fordulóján élt angol teológus, Albinus (Alchuine) 803-ban látogatta meg. A bencések akkor étkezésre használt termei közül több ma St. Peter Stiftskulinarium néven ugyanezt a célt szolgálja, így azokban már minimum 1216 éve szolgálnak fel ételeket a betérő vendégek, így egykor Kolombusz Kristóf, Wolfgang Amadeus Mozart számára.
