A Népszavának adott interjúban Tim Robbins a 76. Velencei filmfesztiválon hosszan mesélt a börtönökben is játszó színházi társulatáról (erről forgatta 45 Seconds of Laughter című filmjét). Mindig azt gondolta, az emberek többsége azért került börtönbe, mert nem volt szerencséje. Szerinte A remény rabjai is arról szól, hogy egy rendszerben
az úgynevezett jó és rossz oldalon is állnak kiváló és kevésbé kiváló emberek.
Példának hozza, hogy egy szegény embert Amerikában néhány gramm kokainért hosszú időre börtönbe küldenek,
míg a Wall Streeten brókerek szaladgálnak szabadon fél kilókkal a táskájukban, mert van pénzük jó ügyvédre. A milliárdos gyógyszergyárakról nem is beszélve, amelyek függőséget okoznak egy-egy termékükkel.
Tudja, abszurd, de sokkal biztonságosabb egy börtönudvaron sétálni, mint mondjuk egy nagyvárosi utcán.
Sokan elfelejtik, hogy a rabok is emberek, csak a harag van velük szemben, ahogy a jóléti társadalmakban is a harag a meghatározó, pedig a
mindennapi életet átitató gyűlölet tulajdonképpen absztrakció.
Tim Robbins szerint a szélsőséges véleményvezérek konkrét embert nem tudnak megnevezni.
Úgy gyaláznak nációkat és vallásokat, hogy senki szemébe nem néznek. Egy elvont ellenséget kell utálni.
Azt gondolja, mindenki segít, ha kiköt egy éhező migránsokkal teli hajó és egy autóbalesetnél sem számít a politika. A hatalmon lévő döntéshozóktól mégsem várja, hogy megváltoztatnák a világot.
Kiemelt kép: Tim Robbins a 76. Velencei Filmfesztiválon szeptember 3-án. MTI/EPA-ANSA/Claudio Onorati
