Éppen augusztus elején foglalkoztunk a csapvízzel, hogy mennyire elvárható, hogy automatikusan kerüljön az asztalunkra a kancsó vagy érthető-e, ha az étterem térítés ellenében hozza a sima vizet. Nem feltétlenül állást akartunk foglalni – inkább csak körbenéztünk, hogy Európa több országában sem olyan magától értetődő a csapvíz, mint mondjuk Amerikában –, de az mégiscsak furcsa, hogy ha egy rendes fogyasztás után utasítják vissza az éttermekben és a kávézókban a kérést, azért, hogy kizárólag palackos vizet igyunk. A téma akkor is személyes élmények alapján született, milyen válogatott kifogásokkal élnek a vendéglátóhelyek, de sajnos kicsit késve jött velünk szembe a leghihetetlenebb megoldás.
Egy budai vietnami étteremben (az egykori Vietnámi speciális melegkonyha 2-ben a Győri úton, ahol nemrég lekaparták a régi feliratot, és új nevet kapott az étterem, de a konyha stílusa ugyanaz) az étlap elejére ragasztották finoman, hogy aki csapvizet kér, annak a számla egészére jön a felár.
Tíz évvel ezelőtt még nálunk is alap volt a csapvíz, egy rendelet szabályozta, hogy az éttermeknek kötelező ingyen vizet adnia azoknak a vendégeknek, akik nem rendeltek italt. 2009-ben ezt hatályon kívül helyezték, és ha fel van tüntetve az étlapon, fel is lehet számolni a csapvizet. Amikor nemrég Vendéglátók Ipartestületét kérdeztük, ők felhívták a figyelmünket, hogy az Európai Parlament előtt van egy tervezet, hogy a tagállamokban a vendéglátóhelyek ingyen, vagy alacsony összegért biztosítsanak ivóvizet. Brüsszelben sem megszokott a csapvíz, és az ottani vendéglátóipari érdekképviselet (HOTREC) már jelezte, hogy szeretnék, hogy legalább annyi kiegészítés legyen, hogy csak a fizető vendégeknek járjon a plusz szolgáltatás.
Ez mondjuk jogos, de olyat azért még nem láttunk, hogy a szervizdíjra kéne ráhúzni a csapvizet. Kollégánk – aki a fenti képet küldte – például ötezer forintot hagyott ott egy kétszemélyes vacsoráért, ami azt jelenti, hogy akár ezer forintért is ihatott volna egy kis csapvizet.
