Van az a makacs és rettentő káros sztereotípia, miszerint az időseknek már csak múltjuk van, jövőjük és jelenük nem igazán. Ezért, aki megöregszik, az maradjon inkább otthon, nézzen tévét, emlékezzen a régi szép időkre, süssön finomakat az unokáknak, vagy fejtsen rejtvényt, csak egy dolgot semmiképp se akarjon már az élettől: izgalmakat. Azzal meg aztán végképp ne nevettesse ki magát, hogy új kihívásokat keres és esetleg próbál megváltozni. A Fredrik Backman regényéből adaptált Itt járt Britt-Marie ebbe az elképzelésbe száll bele páros lábbal, ami már önmagában szimpatikussá teszi.
Pontosan ugyanúgy írtam, ahogy a klasszikus amerikai felnövés-történeteket szokás: a hős elhagyja szülővárosát, kilép a világba, nagy kalandokat él át, megmenti a világot, nagy leckét kap az élettől, majd hazatér. Minden, Kerouac Úton című regényétől a Star Warsig így íródott. Viszont ezek a történetek szinte mindig egy fiatal fiú körül forognak, én pedig arra gondoltam, hogy mi lenne, ha én is írnék egy ilyen történetet, de egy fiatal fiú helyett egy hatvanhárom éves nőről
– mondta a 24.hu-nak adott interjúban Backman, aki láthatóan szereti az efféle fejlődéstörténeteket. Már első, világsikert hozó regényében, Az ember, akit Ovénak hívnakban is hasonló volt a recept egy mogorva öregúrral, aki kizökken a szokásaiból. Ovéhoz hasonlóan Britt-Marie is hamar megkapta a maga filmváltozatát, Tuva Novotny feldolgozása elég hűen követi a könyv cselekményét. Britt-Marie-t tisztaságmániás, svéd háziasszonyként ismerjük meg, aki 40 éve él békés és eseménytelen házasságban férjével. Egy nagy csalódás után jut el oda, hogy kiesik a mindennapi rutinból, és az első sokk után úgy dönt, új életet kezd. Illetve nem is újat, egyáltalán élni kezd, mert azt a rigorózusan szervezett unalmat túlzás lenne életnek hívni, amibe évtizedeken át Britt-Marie bezárta magát. Mindig minden ragyogott körülötte a tisztaságtól, csak épp ő halványult egyre inkább senkivé a szódabikarbónával folttalanított felületek között.
Ez a kártyavár egy pillanat alatt összeomlik, amikor kiderül, hogy férje megcsalja. Britt-Marie egyetlen bőrönddel nekiindul a világnak, és megpróbálkozik a munkaerőpiacon. Természetesen nem kapkodnak utána, végül egy hanyatló faluban kap állást, ahol neki kéne edzőként felkészítenie a helyi gyerekeket a focibajnokságra. A rendetlen fiatalok és a focihoz mit sem konyító, háklis Britt-Marie kapcsolata jó pár poént rejteget magában, amiket sorra ki is játszik a film, még ha nem is frenetikus módon. A szarkasztikus humor azonban fokozatosan feloldódik a szívmelengető tanulságban, ami majdnem olyan leegyszerűsítő és közhelyes, mint az, ahogy az idősekről gondolkodik a nyugati társadalom. És ez a baj a filmmel, hogy bármilyen szimpatikus az üzenete, nem sikerül hitelesen megjelenítenie a főhős átalakulását, pedig ez lenne a cél.
Vagy a feketehumor irányába kellett volna elmozdulni, és arcába röhögni az előítéleteinknek, vagy árnyaltabban megragadni a karakterfejlődés lélektanát. Az Itt járt Britt-Marie azonban a kettő között reked, a didaktikus tanmesék senkiföldjén, ahonnan próbálja ugyan kirángatni a címszerepet alakító Pernilla August finom játékával, de hiába. Minden szál elnagyolt marad: az elhagyott férjjel való kapcsolat, az új szerelembe belekóstolás, az először mogorvának tűnő helyiekkel való kapcsolat, és persze az edzőség, amivel Britt-Marie nemcsak önmagát haladja meg, de egyben kallódásra ítélt gyerekeknek is visszaadja a reményt. A gyerekek azonban még a felnőtteknél is életszerűtlenebb figurák maradnak, bájos arcuk inkább egy Benetton-reklámot idéz, mint valódi sorsokat felgöngyölítő drámát. Sem a kilátástalanságukat, sem az örömüket nem tudjuk igazán átélni.
Pedig az imádott-gyűlölt foci világmetaforává duzzasztása lehetne jópofa és szellemes, de itt legtöbbször kimerül kínos sportbölcsességek pufogtatásában. Ebből a témából sokkal többet hozott ki M. Kiss Csaba 2016-os filmje, a Brazilok, ami egy magyar zsákfalu roma focicsapatán keresztül mutatta be humorral a diszkriminációt, a társadalmi előítéleteket és persze mindennek meghaladását a csapatszellemen keresztül. Az Itt járt Britt-Marie is ilyesmivel próbálkozik, csak laposabban. Ugyan nem fordul át teljes giccsbe, mégis túl meseszerűen oldja fel a nagyon is valós problémákat. Végül csak egy-két lépés távolságot tud tartani a szemérmetlen, hollywoodi happy endtől.
Itt járt Britt-Marie, svéd, 94 perc, 6,5/10
Kiemelt kép: Cirkofilm
